Darányi Kálmán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Darányi Kálmán
Darányi Kálmán 1939 áprilisában
Darányi Kálmán 1939 áprilisában
A Magyar Királyság 30. miniszterelnöke
Hivatali idő
1936. október 12.1938. május 4.
Előd Gömbös Gyula
Utód Imrédy Béla
Született 1886. március 22.
Budapest
Elhunyt 1939. november 1. (53 évesen)
Budapest

Foglalkozás politikus
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Darányi Kálmán témájú médiaállományokat.

Pusztaszentgyörgyi és tetétleni Darányi Kálmán (Budapest, 1886. március 22. – Budapest, 1939. november 1.[1]) politikus, miniszterelnök.

Ifjúsága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagy Antónia (1866–1920) varrónő törvénytelen gyermekeként látta meg a napvilágot. Öccse Gyula (1888–1958) volt, nemzetközileg elismert immunológus, a Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (ma Eötvös Loránd Tudományegyetem) orvosi karának (1951-tól önálló egyetemként Semmelweis Egyetem) dékánja. Darányi Béla (1850–1924) 1902. január 1-i keltezéssel kapott uralkodói engedélyt a két gyermek törvényesíttetésére és a név és nemesi cím felvételére. Darányi Béla és Nagy Antónia 1903. június 24-én kötöttek házasságot. Nem bizonyos, hogy Kálmán és Gyula kettejük házasságon kívüli kapcsolatából született-e, vagy Darányi Béla akkor ismerte meg későbbi feleségét, amikor annak fiai már megszülettek, mindenesetre a két gyermek keresztneve többször előfordult korábbiakban a Darányi családban (Béla testvérei közül két öccse volt Kálmán és Gyula), így valószínű, hogy az előbbi magyarázat felel meg a valóságnak. Nagybátyja, Darányi Ignác földművelésügyi miniszter, unokatestvére pedig Hóman Bálint vallás- és közoktatási miniszer volt. Darányi Kálmán politikai pályafutására nem vetett később árnyékot bizonytalan származása, egy kivétellel, amikor Gratz Gusztáv a második zsidótörvény ellenzőjeként azzal próbálta hitelteleníteni a törvényjavaslatot, hogy kijelentette, Bethlen István óta a magyar politika letért a helyes útról, mert Bethlen után olyan "nem tiszta magyarok vitték az ország kormányát", mint a részben német származású Gömbös Gyula és Darányi Kálmán.[2]

Darányi a középiskolai éveit a VII. kerületi Állami Gymnasiumban töltötte (ma Madách Imre Gimnázium) 1900 és 1904 között, olyan, később fényes karriert befutó kortársai mellett, mint Karafiáth Jenő kultuszminiszter és budapesti főpolgármester, báró Radvánszky Albert koronaőr és Bánffy Miklós külügyminiszter és író.[3] 1902-ben öccsével egy nyári szünidőt töltöttek Grazban, ahol szinte csak németül beszéltek és leveleztek, mindezek ellenére Darányinak politikai pályafutásában mindvégig akadtak gondok a német nyelvvel.[4] Gimnáziumi évei alatt sok időt szentelt a sportolásnak (úszás, vívás, lovaglás) és a színjátszásnak is (egy ízben szerepet vállalt William Shakespeare Coriolanus című tragédiájának színrevitelében is, ahol a címszereplő barátját, a békéltető és konfliktuskezelő Menenius Agrippa szenátort játszotta, a sors fintoraként hasonló szerepet betöltve, mint ahogy később maga Darányi teszi ezt saját politikai pályája idején).[5] Darányi 1904-től a Budapesti Magyar Királyi Tudományegyetem (ma Eötvös Loránd Tudományegyetem) jogi karának hallgatója lett, amely determinálta, hogy tanulmányai befejeztével a közhivatalnoki pályán fog elindulni.[6]

Hivatali pályájának kezdete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közszolgálati tevékenységét 1909-ben kezdte Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében, ahol közigazgatási gyakornok lett, s ugyanebben az évben nagybátyja közbenjárására a Belügyminisztériumban is elhelyezkedett segédfogalmazóként gróf Hadik János belügyi államtitkár irányítása alatt (Darányi Ignác, ifj. Andrássy Gyula belügyminiszter és Hadik államtitkár is az Országos Alkotmánypárt színeiben voltak országgyűlési képviselők). A koalíciós második Wekerle-kormány 1910. januári bukása után Darányinak is távoznia kellett a minisztériumból, alig négy hónapnyi működés után.[7] Apja révén az erdélyi Fogaras vármegyében lett helyettes főszolgabíró, ahol bő négy és fél évig tartózkodott. Darányi fokozatosan haladt a helyi közigazgatási ranglétrán, főszolgabíró és vármegyei főjegyző lett, ezekben az években számtalan konfliktus adódott a magyar tisztviselői kar és a túlnyomórészt (1910-ben 90%-os többségű) román lakosság között (1910-ben Alexandru Vaida-Voevod későbbi jelentős román politikus Fogaras egyik járásában szerzett mandátumot, aki a Széll József-vezette magyar vármegyei adminisztráció leghangosabb kritikusa volt ezekben az időkben).[8] Darányi 1911 őszétől a helyi református egyház presbitere lett. Darányi helyzetéből adódóan érzékelte a veszélyt az első világháború kirobbanását követően, hiszen azok között volt, akik már a háború előtt megtapasztalhatták az egyre mélyülő etnikai feszültségeket.[9]

Darányi 1914 nyarán jelentkezett önként szolgálatra, de fontos pozíciójának köszönhetően csak decemberben kapott behívót. Másfél hónapig tartalékosként szolgált a szebeni Medgyesen. 1915. január második felében századparancsnokként vezényelték az orosz frontra.[10] Leveleiben beszámolt az elégtelen szállás- és élelmezési viszonyokról, egy ízben ironizálva a következőket írta lengyel területen: "az idő itt nagyon szép, s ez igen fontos, mert czigány életet élünk. Néha sátor alatt, néha a Hotel Sonne-ban [szabad ég alatt] lakunk."[11] 1915 őszétől 1916 nyaráig a mai Ukrajna északnyugati részén, Volhíniában harcolt és állomásozott. A Bruszilov-offenzíva és a Román Királyságnak az Antant oldalán történő hadba lépése után ezredét átirányították Erdélybe. 1917 januárjában Darányi visszavonult a tényleges katonai szerepvállalástól, szolgálataiért kitüntetésben részesült, megkapta az ezüst és bronz Signum Laudist a kardokkal. 1917-ben rövid ideig kiképzőtiszt volt a Hajdú vármegyei Földesen.[12]

Tisza István lemondatása után Darányi lehetőséget kapott arra, hogy folytassa a világháborúban megszakadt közigazgatási pályafutását, amikor 1917 júliusában az új kormányfő, gróf Esterházy Móric kinevezte őt Zólyom vármegye főispánjának. 31 évesen Darányi volt akkoriban a legfiatalabb tisztviselő, aki ilyen magas pozíciót betöltött, előmenetelét ismét a rokoni és társadalmi kapcsolatok segíthették (az erdélyi nemes ifj. Ugron Gábor belügyminiszter az Alkotmánypárt igazgatója volt). Zólyom vármegyében az 1910-es népszámlálás szerint csak hozzávetőleg minden negyedik lakos beszélte a magyar nyelvet, így a helyi kötődéssel nem rendelkező Darányi kinevezése a nemzetiségi szeparatista törekvésekkel szembeni félelmekből adódtak.[13] 1918 júniusában a besztercebányai egyházközség főgondnoka lett.[14]

Az 1918. október 31-én bekövetkező őszirózsás forradalom Darányit is elsodorta főispáni székéből. Az új belügyminiszter, Batthyány Tivadar a főispánokat kérlelte az ideiglenes maradásra, így Darányit is, aki azonban többekkel együtt nem volt hajlandó szolgálni az új, Károlyi Mihály nevével fémjelzett rendszert. Darányi ezután visszavonult birtokaira, politikai szerepet nem vállalt, bár Batthyány visszaemlékezése szerint 1918 novemberében Darányi is tagja volt a Függetlenségi és 48-as (Károlyi) Pártnak, ez az információ azonban a későbbi parlamenti almanachokból hiányzik.[15]

A Horthy-korszakban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A forradalmak után 1920-ban Győr és Komárom vármegyék és Győr város kormánybiztosa, majd 1923-tól főispánja. Ebben az évben Moson vármegye főispánjává is kinevezték, majd 1924-től kezdve az 1923-as megyerendezés során létrehozott Győr, Moson és Pozsony k.e.e. vármegye főispánjaként folytatta munkáját Az 1926-os választásokig. Mivel ott mandátumot szerzett az Egységes Párt színeiben, főispáni tisztségéről lemondott. 1935-től földművelésügyi miniszter. Politikai tevékenysége mellett mindig irányító szerepet játszott a gazdatársadalmi mozgalmakban. Emellett a református egyházi életben is szerepet játszott mint az egyetemes konvent és zsinat tagja. 1936-ban titkos tanácsosi címet kapott.

Felesége szemerei Szemere Márta (1898–1962) volt 1923-tól. Három leányuk született, Márta (1925–2007), Mária és Anna. Utóbbi kettő Lázár Andor igazságügy-miniszter visszaemlékezése szerint elmegyógyintézetbe került, egyikük ott is fejezte be életét.[16]

Miniszterelnökké választása és programja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gömbös Gyula halála után, akit a betegsége alatt helyettesített, Horthy 1936. október 10-én őt nevezte ki miniszterelnöknek. Október 12-én alakította meg kormányát. Darányi az alkotmányos rend megőrzésének programjával úgy akart visszatérni a bethleni alapokhoz, hogy nem fordult élesen szembe Gömbös "politikai végrendeletével" sem. Fenntartotta a titkos választójog ígéretét, de előbb a kormányzói jogkört és a felsőház szerepét akarta növelni.

Korai bel- és külpolitikája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miniszterelnöksége kezdeti időszakában elhatárolta magát a jobb- és baloldali szélsőségektől egyaránt. 1937 áprilisában betiltotta a Nemzet Akaratának Pártját és ugyanebben a hónapban a bíróság Szálasi Ferencet 3 éves börtönbüntetésre ítélte. Ugyanakkor nem tudott számottevő befolyást szerezni a paraszt-polgári demokráciát megteremteni kívánó, 1937. március 15-én zászlót bontott Márciusi Front sem.

Németország fokozódó nyomásának ellensúlyozására Darányi és Kánya Kálmán külügyminiszter kísérletet tettek a Londonhoz és Párizshoz fűződő kapcsolatok erősítésére. (A nyugati hatalmak e törekvések iránt nem mutattak nagy fogadókészséget.) Ugyanakkor a magyar külpolitika nagy gonddal ápolta a magyar–olasz barátságot, főleg mivel Rómában ebben az időszakban ismét felújították a Róma–Belgrád–Budapest–Varsó együttműködés gondolatát.

Darányi Kálmán

A Darányi-kormány működése alatt negyedik alkalommal bővült a kormányzói jogkör (1937:XIX. tc.). A kormányzó innentől egy évvel késleltethette a törvényjavaslatokat, valamint az országgyűlés nem vonhatta őt felelősségre többé. A kormányzói szék megüresedése esetére pedig a törvény az Országtanács felállításáról rendelkezett. Emellett a felsőház jogköre is bővült: kétszer küldhette vissza a törvényeket újratárgyalásra.

1938-ban elfogadtatta – a még Gömbös által előkészített – választójogi törvényt. Ez két vonatkozásban változtatta meg a korábbi rendelkezést: megszüntette a nyílt szavazást, viszont szűkítette a választójogot – 250–300 000 fővel csökkentette a választásra jogosultak számát. Ezt úgy érte el, hogy az egyhelyben lakás követelményét kettőről hat évre növelte, a férfiak választójogosultságát 26 (lajstromos) illetve 30 (egyéni választókerület), míg a nőkét egységesen 30 évre emelte.

Darányi Kálmán kormánya bevezette a 44 órás munkahetet a köztisztviselőknél és a 48 órásat az ipar egyes területein. 1938 tavaszától bevezette a mezőgazdasági munkavállalók kötelező öregségi biztosítását.

A győri program[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyar haderő tarthatatlan állapotára reflektálva 1938 márciusában, Darányi Győrben meghirdette az Imrédy Béla által kidolgozott egymilliárd pengős fegyverkezési programot. Ez az összeg öt évre volt előirányozva, de két év alatt felhasználták. A program költségvetésének 60%-a hadsereg (míg a maradék 40% infrastrukturális) fejlesztésére lett felhasználva, ennek ellenére a győri programnak nem a katonai, hanem a gazdaságélénkítő hatása az igazán jelentős.

Darányi jobbratolódása és miniszterelnökségének vége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fordulat politikájában az Anschluss után következett be. Magyarország 1938. március közepén a Német Birodalom szomszédjává vált és ezzel egy időben megindult az országban az erőteljes náci propaganda. Ezen fenyegetések hatására Darányi a jobbratolódást választotta, a kormányba németbarát politikusokat vett be és innentől rendszeresen hangoztatta a német kapcsolatok fontosságát. Darányi a hazai szélsőjobb megosztásának szándékával titkos tárgyalásokat kezdett Hubay Kálmánnal, akivel megállapodott, hogy a törvényes út tiszteletben tartásáért cserébe a "nyilasok" parlamenti mandátumokhoz juthatnak. Ezt a kétes értékű egyezséget és a politikai eltolódását bizalmatlanul fogadták a parlament konzervatív erői, s miután Horthy is kifejezte elégedetlenségét, Darányi 1938. május 11-én lemondott.

Az első zsidótörvény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Darányi nevéhez fűződik még az első zsidótörvény szorgalmazása és előkészítése. Ennek törvényjavaslatát még miniszterelnöksége alatt nyújtották be a parlamentnek, de az már csak a helyére lépő Imrédy Béla miniszterelnöksége alatt emelkedett törvényerőre május 28-án.

Betegsége és halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Darányi egészsége 1939 nyarától gyors romlásnak indult.[17] Orvosa tévesen nikotinmérgezést állapított meg nála; valójában minden bizonnyal agydaganata volt.[18] 1939. november elsején Darányi elhunyt.[19]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Halálesete bejegyezve a Budapest I. ker. polgári halotti akv. 1807/1939 folyószáma alatt.
  2. Kerepeszki, 17–19. old.
  3. Kerepeszki, 20. old.
  4. Kerepeszki, 21. old.
  5. Kerepeszki, 22. old.
  6. Kerepeszki, 22–23. old.
  7. Kerepeszki, 24. old.
  8. Kerepeszki, 27. old.
  9. Kerepeszki, 29. old.
  10. Kerepeszki, 30. old.
  11. idézi Kerepeszki, 31. old.
  12. Kerepeszki, 32–34. old.
  13. Kerepeszki, 34–35. old.
  14. Kerepeszki, 36. old.
  15. Kerepeszki, 37. old.
  16. Kerepeszki, 46. old.
  17. Kerepeszki, 126. old.
  18. Kerepeszki, 129. old.
  19. Kerepeszki, 131. old.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felhasznált irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Elődje:
Gömbös Gyula
Magyarország miniszterelnöke
1936–1938
A magyar miniszterelnöki pecsét 1848-ból
Utódja:
Imrédy Béla