Daniel István

Idősebb vargyasi báró Daniel István (1684 – 1774. május 29. körül) főkirálybíró.

Élete

Daniel István főkirálybíró és Kemény Zsófia fia volt. Az unitárius hitfelekezet tanaiban neveltetett. A II. Rákóczi Ferenc-féle felkelés alatt 1703-ban testvérével, Daniel Péterrel együtt Brassóba menekült, de a felkelők elfogták és szolgálatra kényszerítették őket; sőt Brankován román hospodárhoz követségbe is küldték Daniel Istvánt. Később a két testvér a magyarországi fölkelőkhöz csatlakozott és Daniel Forgách Simon hadsegéde lett. Miután főnöke fogságba esett, visszatért Erdélybe s Pekri Lőrinc mellett Rákóczi érdekeit szolgálta, kivel Moldvába menekült és Pekri halála után 1709-ben elvette annak leányát Pekri Polyxénát és reformátussá lett. A szatmári béke után (1711.) kegyelmet nyert és III. Károly király (1740. március 28.) báróságra emelte. Mária Terézia 1745-ben udvarhelyszéki főkirálybíróvá nevezte ki.

1774. május 29-én temették el, sírja fölött Deáki Filep Pál mondott búcsúbeszédet.^[forrás?]

Családja

István fián keresztül unokája volt Daniel István író, illetve Polixénia lányán keresztül id. Wesselényi Miklós. Utóbbi ágon az „árvízi hajós”, ifjabb Wesselényi Miklós egyik dédapja is. Judit lányának férje Bánffy László, Kraszna vármegye fősipánja volt.

Munkái

1. Monita paterna. Szeben 1750. (Fiához intézte, midőn ez véletlenül karját keresztül lőtte.)
2. Descriptio vitae l. b. de Daniel et Vargyas, (Nagy-Szeben), 1764.
3. Az örök életre vezető egyenes út. Enyed, 1765.
4. Isten eleibe bocsátott alázatos könyörgéseknek gyakorlása. U. ott, 1766.
5. Variarum meditationum sacrarum miscellanea. U. ott, 1766.
6. Commentariis in Apocalypsim S. Joannis… (Kivonat Vitringa munkájából.)

• Leányához vigasztaló levelet intézett 1758. febr. 22. Vargyasról, vejének hadadi báró Wesselényi István halála alkalmából, mely levelet leánya Daniel Polixénia kinyomatott a férjének emlékére tartott halotti prédikációk bevezetése gyanánt. (Kolozsvár, 1759.)
• Levele gróf Kornis Antal hunyadmegyei főispánhoz (Bécs, 1745. máj. 15.) a Történeti Lapokban (II. 1875. 26. sz.) jelent meg.

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái II. (Caban–Exner). Budapest: Hornyánszky. 1893.  Online hozzáférés