D-metric módszer

A D-metric módszer egy olyan pénzforgalmi módszer, amely egy ország készpénzállományának ideális legkisebb és legnagyobb címletét a napi átlagjövedelem alapján határozza meg.

Alapelvek

A módszert L. C. Payne és H. M. Morgan publikálta 1981-ben, majd John Barry fejlesztette tovább 1994-ben. Az elmélet nagyon egyszerű képletet ad az ideális címletösszetétel meghatározásához (ideális az a címletösszetétel, amely a legkisebb mennyiségű bankjeggyel és érmével elégíti ki a készpénzforgalom igényeit). Ha a napi átlagjövedelem (angolul: amount of the average day's pay) összege D, akkor a legkisebb fémpénz címlete közelítőleg D/5000, a legnagyobb papírpénzé pedig körülbelül 5D kell legyen. A papírpénzek és fémpénzek közötti határ az elmélet szerint ideális esetben D/20 és D/50 közé esik. Barry emellett azt javasolja, hogy az egymást követő címletek értéke duplázódjon, vagyis a növekvő címletek egy logaritmikus skálát kövessenek. Figyelembe véve, hogy a címleteknek lehetőleg kerek számoknak kell lenniük, ez legjobban a következő sorozattal közelíthető meg: 1; 2; 5; 10; 20; 50 … (de majdnem ilyen jó az 1; 2½; 5; 10; 25; 50 … vagy az 1; 3; 5; 10; 25; 50 … sorozat is.)

Hazai alkalmazása

A forint címletösszetételének meghatározásakor is figyelembe vették a D-metric módszert. Magyarországon a napi átlagjövedelem 2018-ban 9613 forint volt, így az elmélet szerint ideális esetben a következő lenne a címletösszetétel:

	D-érték	Számított érték	Valós érték	Ideális érték
Legkisebb érme	D/5000	1,92 Ft	5 Ft	2 Ft
Legnagyobb érme	D/50	192,26 Ft	200 Ft	200Ft
Legkisebb papírpénz	D/20	480,65 Ft	500 Ft	500Ft
Legnagyobb papírpénz	5D	48 065 Ft	20 000 Ft	50 000 Ft

Kritika

Az elméletet többen kritizálták, kiemelve, hogy az ideális címletösszetételt a napi átlagjövedelem mellett még egy sor tényező is befolyásolja (például a készpénzes tranzakciók átlagos összege). Kiemelték továbbá, hogy (a publikáció idején) kevés fejlett ország készpénze felel meg az elméletnek, maga Új-Zéland sem, ahol a cikket publikálták. Másrészről a publikáció óta már mintegy 35 ország (köztük hazánk is) alkalmazta a módszert. A módszer további fogyatékossága, hogy nem képes megjósolni, hogy készpénzből, illetve ezen belül az egyes címletekből mekkora mennyiségben lesz valójában szükség.

További információk

• (angolul) Reserve Bank of New Zealand Barry, John: Currency trends and developments (Reserve Bank of New Zealand Bulletin, Vol 57, no 4. December 1994) (PDF) (John Barry cikke, amelyben bemutatja elméletét)
• Magyar Nemzeti Bank – Jegybankunk (a Magyar Nemzeti Bank hírlevele; 2004. április)
• (angolul) springerlink – Jerry Mushin: Modeling the currency issue (a módszer kritikája)
• [1] – Keresetek, 2016. január–november (KSH)

Irodalom

• (angolul) Payne, L. C.; Morgan, H. M. UK Currency Needs in the 1980s, The Banker, 131, 4, April 1981, pp. 45-53.