Dögei Imre

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Dögei Imre (Törökszentmiklós, 1912. június 23.Budapest, 1964. január 16.) politikus, miniszter.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Református vallású parasztcsaládban született. Az elemi iskola ötödik osztályának befejezése után földműveléssel, illetve mezőgazdasági munkával foglalkozott. 1943 őszétől 1944 novemberéig a törökszentmiklósi mezőgazdasági gépgyárban dolgozott. 1944-ben belépett a Magyar Kommunista Pártba. 1945-ben vezetőségi tagként részt vett az MKP helyi szervezetének megalapításában, valamint a földreform végrehajtásában. 1946-ban beválasztották a párt Szolnok megyei bizottságába, majd az ezt követő években különböző agrár-érdekképviseleti szervek vezető posztjait töltötte be: az Újgazdák és Földhözjuttatottak Országos Szövetségének főtitkára (1946 – 1948), a Dolgozó Parasztok és Földmunkások Országos Szövetségének ügyvezető elnöke (1948 – 1949), a Szövetkezetek Országos Szövetségének elnöke (1949 – 1951), az Országos Földművesszövetkezeti Tanács (19541956) elnöke. 1946 októberétől az MKP KV (1948. június 14-től rendes tagja) és a KV Szervező Bizottságának póttagja, majd 1956 novemberétől 1960-ig az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottságának volt tagja. 1947. október 10-én bekerült a kommunista párt frakciójának vezetőségébe, 1954 – 1957-ben az MDP Központi Ellenőrző Bizottságba.

Az 1947-es országgyűlési választásokon az MKP, 1949-ben a Magyar Függetlenségi Népfront országos listájáról, 1953-ban és 1958-ban Somogy megye képviselőjeként került be a Parlamentbe. 1951. május 18-án az Országgyűlés elnökévé tették meg. Ezt a tisztséget 1952. augusztus 14-ig töltötte be. 1956. október 15-én az Olasz Földműves, illetve Fogyasztási Szövetkezetek Központja által rendezett ünnepségekre Olaszországba utazott, s csak néhány napos csehszlovákiai tartózkodás után – a Kádár-kormány megalakulását követően – tért haza Magyarországra. Innentől fogva kivette részét a kormány munkájából: 1956. november 12-től a földművelésügyek vezetésével bízták meg, majd 1957. május 9-én átvette a tárcát, amelyet egy ideig Münnich Ferenc kabinetjében is viselt, 1960. január 15-ig. A gyors és erőszakos kollektivizálás híveként került szembe Fehér Lajossal, aki ugyanis a mérsékeltebb módszerek híve volt. A konfliktus Fehér győzelmével ért véget és ekkor Dögeit eltávolították miniszteri székéből, s rendkívüli és meghatalmazott nagyköveti pozícióban pekingi és hanoi magyar nagykövetté nevezték ki. Állomáshelyét nem tudta elfoglalni, mivel 1960. február 12-én szektás és pártellenes nézetei, illetve tevékenysége miatt az MSZMP KB kizárta soraiból, június 10-én pedig visszavonta diplomáciai megbízatását. Végül 1962. január 9-én a párt kizárta és országgyűlési mandátumáról is le kellett mondania.

Fontosabb kitüntetései: Kossuth-érdemrend III. osztály (1948), Magyar Népköztársaság Érdemrend III. fokozat (1949); IV. fokozat (1952), Szocialista Munkáért Érdemérem (1955), Munka Érdemrend (1956), Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérem (1958)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]