Cuvier szökőkút
| Cuvier szökőkút | |
 | |
| Ország | Franciaország |
| Település | Párizs 5. kerülete |
| Típus | szökőkút |
| Építész(ek) | Alphonse Vigoureux |
| Tulajdonos | párizsi városháza |
| Elhelyezkedése | |
 Cuvier szökőkút
Pozíció Párizs térképén
| |
 é. sz. 48° 50′ 38″, k. h. 2° 21′ 18″Koordináták: é. sz. 48° 50′ 38″, k. h. 2° 21′ 18″ | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Cuvier szökőkút témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Cuvier szökőkút Párizs ötödik kerületében áll, a rue Cuvier 20. szám alatt, a rue Linné sarkán, szemben a Füvészkerttel.
Története[szerkesztés]
1840-ben Párizs városának vízellátásáért felelős Alphonse Vigoureux építész, a korábban épített Szent Viktor szökőkút helyébe újat állíttatott, amelyet Georges Cuvier tiszteletére Cuvier szökőkútnak neveztek el. A szoborkompozíció egy, a Jean-Jacques Feuchère szobrász által alkotott természeti kép. Ülő helyzetben lévő, félmeztelen fiatal nőt ábrázol, aki kőtáblát tart a kezében, melyre Cuvier jelmondata van vésve: Rerum cognoscere causas (a Vergilius versrészlet fordítása: Megismerhette a dolgok okait), körülötte egy oroszlán és több tengeri és kétéltű állat látható. Különlegessége az a krokodil, amely elfordítja a fejét, hiszen ez csak az alkotó képzeletében létező mozdulat, mivel az állat a valóságban ilyen testtartásra nem képes. A szökőkút ornamentális díszítéseit; a frízt, az oszloprendeket és a koszorúpárkányt Pierre-Jules Pomateau szobrászművész készítette.[1]
A Cuvier szökőkút az 1984. április 3-án kelt határozatban felkerült a francia történelmi nevezetességek listájára.[2]
Galéria a szökőkútról[szerkesztés]
-
A szökőkút látképe -
A szoborkompozíció szemből -
A szoborkompozíció oldalról -
Az elfodított fejű krokodil -
A vízköpő
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ P. L. Jacob, Bulletin de l'Alliance des arts, Paris, 1842, n°1 Extraits
- ↑ Monuments historiques :Fontaine Cuvier. culture.gouv.fr. (Hozzáférés: 2013. december 24.)
Források[szerkesztés]
- Marie-Hélène Levadé és Hugues Marcouyeau: Les fontaines de Paris : L'eau pour le plaisir, Bruxelles et Paris. (franciául) (hely nélkül): Chapitre Douze. 2008. 142–143. o. ISBN 978-2-915345-05-6
- Béatrice Lamoitier, Daniel Rabreau , Dominique Massounie, Pauline Prévost-Marcilhacy: Paris et ses fontaines : De la Renaissance à nos jours. (franciául) (hely nélkül): Délégation à l'action artistique de la Ville de Paris. 1995. 175–176. o. ISBN 2-905-118-80-6
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Fontaine Cuvier című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk[szerkesztés]
- La fontaine Cuvier - Paris 5e Le Quartier Latin (francia nyelven). paris1900.lartnouveau.com. (Hozzáférés: 2013. december 24.)