Csáthy Géza
| Csáthy Géza | |
| Élete | |
| Született | 1847 nem ismert |
| Elhunyt | 1875. február 7. Kolozsvár (28 évesen) |
| Házastársa | Medgyaszay Ilka |
| Pályafutása | |
| Jellemző műfaj(ok) | színmű, vers |
Csáthy Géza (1847 – Kolozsvár, 1875. február 7.)[1] író, költő, színműíró, polgári foglalkozása köz- és váltóügyvéd.
Élete[szerkesztés]
Csáthy Géza magyar királyi pénzügyi tanácsos és Greipel Jozefa fiaként született. Fiatalon, 28 évesen halt meg tüdővész (vízkór) következtében, házassága 4. évében; egy gyermeket hagyott hátra. Felesége Medgyaszay Ilka operaénekesnő volt. 1875. február 9-én helyezték örök nyugalomra a helyi köztemetőben, egy évvel korábban elhunyt fiával közös sírba. Temetésén Szász Gerő búcsúztatta.[2]
Munkái[szerkesztés]
- Színművek. Debreczen, 1867. (Giboyer fia, szinmű 5 felv.Augier Emil után ford., először adatott Párisban 1862. decz. 12. 2. kiadás. Pest, 1869. és a Nemzeti Szinház Könyvtára 68. Bpest, 1875. A csapodár, Un caprice, vigj. 1 felv. De Musset Alfred után ford., először datott Párisban a Theâtre françaisban 1847. nov. 27.)
- Az árulók, regény Ponson du Terrail után francziából ford. Pest, 1868.
Költeményeket írt a Nefelejtsbe (1865–67. 1869.), Moore Tamás Eskü c. költeményének fordítását, debreceni, gleichenbergi és felső olaszországi leveleket és a Kolozsvári vasuton c. cikkeket a Fővárosi Lapokba (1866–67. 1869–70.), a debreceni honvédemlék leleplezéséről a Magyarország és a Nagyvilágba (1867. 34. sz.), Meran és Vidékéről (Uo. 1871. 2.)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Kolozsvári ref. egyházközség halotti anyakönyve, 1875. év.
- ↑ Fővárosi Lapok 1875. február 13. / 35. szám.
Források[szerkesztés]
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái II. (Caban–Exner). Budapest: Hornyánszky. 1893.
- Magyar Színművészeti Lexikon. Szerk. Erődi Jenő és Kürthy Emil összegyűjtött anyagának felhasználásával... Schöpflin Aladár. [Bp.], Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete, [1929].
- Gyászjelentése
További információk[szerkesztés]
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
