Csillagvirágformák

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csillagvirágformák
Jácint
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Egyszikűek (Liliopsida)
Rend: Spárgavirágúak (Asparagales)
Család: Spárgafélék (Asparagaceae)
Alcsalád: Csillagvirágformák (Scilloideae)
Burnett
Szinonimák
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Csillagvirágformák témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Csillagvirágformák témájú kategóriát.

A csillagvirágformák (Scilloideae) a spárgavirágúak (Asparagales) rendjébe tartozó spárgafélék (Asparagaceae) növénycsalád egyik alcsaládja. Az APG III-rendszerben leírt alcsalád nagyjából megegyezik a régebbi rendszerekben megtalálható jácintfélék (Hyacinthaceae) családjával.

Főként Dél-Afrikában és a Földközi-tenger vidékén elterjedt, lágyszárú, évelő, hagymás növények tartoznak ide, tőkocsánnyal és fürtös virágzattal. Felső állású magházukból toktermés fejlődik. Sok köztük a tavasszal virágzó kerti növény, mint a jácint (Hyacinthus), a gyöngyike (Muscari), a csipkevirág (Hyacinthoides) és a csillagvirág (Scilla), ami az alcsalád fajokban leggazdagabb nemzetsége.

Rendszerezés[szerkesztés]

Pfosser & Speta (1999) leírása szerint 70 nemzetség mintegy 1000 faja tartozik a családba. Nemzetségeit számos osztályozás a liliomfélék (Liliaceae) közé sorolja (például Cronquist-rendszer). A Dahlgren-rendszer felismeri a családot. Az APG II-rendszer a spárgafélékbe (Asparagaceae) olvasztását pártolja, de megengedi külön családként való kezelését is, a monocots kládjának spárgavirágúak rendjén belül. Az APG III-rendszer már egyértelműen a spárgafélékbe olvasztja a családot. Az újabb, molekuláris rendszertani kutatások szerint egyes, korábban ide sorolt nemzetségeket (például Chlorogalum és Camassia) az Asparagales renden belül más családokhoz kell sorolni.

Nemzetségek (Watson és Dallwitz szerint, 1992–)

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Hyacinthaceae című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források[szerkesztés]

  • Podani János. A szárazföldi növények evolúciója és rendszertana (2003). ISBN 963 463 632 2 
  • Turcsányi Gábor és Turcsányiné dr. Siller Irén: Növénytan (1999, 2005), Kempelen Farkas Digitális Tankönytár
  • Martin Pfosser and Franz Speta. 1999. Phylogenetics of Hyacinthaceae Based on Plastid DNA Sequences. Annals of the Missouri Botanical Garden 86: 852-875 (abstract).

További információk[szerkesztés]