| Szerzett érmek |
Magyarország színeiben |
| Úszás |
| Olimpiai játékok |
|
arany
|
1936 Berlin
|
100 m gyors
|
|
bronz
|
1936 Berlin
|
4 × 200 m gyors
|
| Európa-bajnokság |
|
arany
|
1934, Magdeburg
|
100 m gyors
|
|
arany
|
1934, Magdeburg
|
4 × 200 m gyors
|
| Főiskolai világbajnokság |
|
ezüst
|
1933, Torino
|
100 m gyors
|
|
bronz
|
1933, Torino
|
50 m gyors
|
|
arany
|
1935, Budapest
|
100 m gyors
|
|
arany
|
1935, Budapest
|
4 × 200 m gyors
|
|
arany
|
1935, Budapest
|
3 × 100 m vegyes
|
|
arany
|
1937, Párizs
|
100 m gyors
|
|
arany
|
1937, Párizs
|
200 m mell
|
|
arany
|
1937, Párizs
|
4 × 200 m gyors
|
|
arany
|
1937, Párizs
|
3 × 100 m vegyes
|
| Magyar bajnokság |
|
arany
|
1933
|
100 m gyors
|
|
arany
|
1934
|
100 m gyors
|
|
arany
|
1934
|
200 m gyors
|
|
arany
|
1935
|
100 m gyors
|
|
arany
|
1935
|
200 m gyors
|
|
arany
|
1935
|
100 m mell
|
|
arany
|
1935
|
200 m mell
|
|
arany
|
1935
|
4 × 200 m gyors
|
|
arany
|
1936
|
100 m gyors
|
|
arany
|
1936
|
200 m gyors
|
|
arany
|
1936
|
100 m mell
|
|
arany
|
1936
|
4 × 200 m gyors
|
|
arany
|
1937
|
100 m gyors
|
|
arany
|
1937
|
200 mell
|
|
arany
|
1937
|
4 × 200 m gyors
|
|
arany
|
1937
|
3 × 100 m vegyes
|
|
arany
|
1938
|
100 m gyors
|
|
arany
|
1939
|
4 × 200 m gyors
|
|
ezüst
|
1942
|
100 m gyors
|
|
bronz
|
1942
|
4 × 100 m gyors
|
|
Csik Ferenc, Lengvári Ferenc (Kaposvár, 1913. december 12. – Sopron, 1945. március 29.) olimpiai bajnok úszó, orvos, lapszerkesztő. Édesapja az első világháborúban hunyt el. Csik Ferencet anyai nagybátyja fogadta örökbe. Ekkor változott a neve Lengváriról Csikra. Halála után a légitámadás áldozatait közös sírba temették el Sopronban. 1947-ben exhumálták, és a Keszthely által felajánlott díszsírhelyben örök nyugalomra helyezték.
1930-ban a Keszthelyi Törekvés úszója volt. 1931-ben orvostanhallgatóként Budapestre költözött és a BEAC sportolója lett. Edzői kezdetben Bárány István majd Vértesy József voltak. 1932-ben főiskolás bajnok lett. 1933-tól lett a válogatott tagja. Ebben az évben tudta egy percen belül teljesíteni a 100 méteres gyorsúszást. Az 1934-es Európa-bajnokságon 100 méter gyorsúszásban és a 4 × 200 méteres gyorsváltóban (Jung, Zábrák, Lengyel, Csik) sikerült nyernie. 1935-ben 100 méteres gyorsúszásban 57,8 másodperces idővel, 1936-ban a 4 × 200 méteres gyorsváltóban ért el Európa-rekordot.
Az 1936. évi nyári olimpiai játékokon a 100 méteres gyorsúszásban olimpiai bajnoki címet szerzett.[1] A 4 × 200 méteres váltóval bronzérmes lett. 1937-ben és 1938-ban is tagja volt a világrekordot[2] úszó – Zólyomi Gyula, Kőrösi István, Gróf Ödön, Csik Ferenc – összeállítású magyar gyorsváltónak. Pályafutása során összesen tizennyolc magyar bajnokságot nyert. Az aktív sportolástól 1938-ban vonult vissza.
1939-től részt vett a Bárány István alapította Képes Sport szerkesztésében. 1939 áprilisában Bárány István után rövid időre a magyar úszóválogatott szakvezetője lett. 1940-ben a BEAC főtitkára, 1942-ben a Magyar Úszó Szövetség elnökségi tagja lett.
- olimpiai bajnok (1936: 100 m gyors)
- olimpiai 3. helyezett (1936: 4 × 200 m gyorsváltó)
- kétszeres Európa-bajnok (1934: 100 m gyors, 4 × 200 m gyorsváltó)
- hétszeres főiskolai világbajnok (1935: 100 m gyors, 4 × 200 m gyorsváltó, 3×100 m vegyesváltó; 1937: 100 m gyors, 200 m mell, 4 × 200 m gyorsváltó, 3 × 100 m vegyesváltó)
- főiskolai világbajnoki 2. helyezett (1933: 100 m gyors)
- főiskolai világbajnoki 3. helyezett (1933: 50 m gyors)
- a párizsi Grand Prix győztese (1934: 100 m gyors)
- tizennyolcszoros magyar bajnok
- 57,8 (1935. augusztus 20., Budapest) Európa-csúcs
- 57,0 (1936. május 2., Budapest) országos csúcs (33 m)
- 2:14,6 (1935. december 12., Budapest) országos csúcs (33 m)
- 2:13,4 (1936. május 10., Budapest) országos csúcs (33 m)
- 1:14,8 (1935. augusztus 31., Budapest) országos csúcs
- 1:14,0 (1935. december 1., Budapest) országos csúcs (33 m)
- 1:11,8 (1936. május 16., Budapest) országos csúcs (33 m)
- 2:52 (1935. december 20., Budapest) országos csúcs (33 m)
- 2:47,5 (1937. április 11., Budapest) országos csúcs (33 m)
1937-ben avatták doktorrá. Ezután a Pázmány Péter Tudományegyetem belklinikáján és a MÁV Betegbiztosítónál dolgozott. 1943-ban a Testnevelési Főiskolán anatómiát tanított valamint az Orvosi Közlemények kiadója lett. 1944 októberében kapott katonai behívót. Orvosi hivatásának teljesítése közben, Sopronban egy bombatámadás során vesztette életét.