Csicsóka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Csicsóka
Sunroot top.jpg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Fészkesvirágzatúak (Asterales)
Család: Őszirózsafélék (Asteraceae)
Nemzetség-
csoport
:
Heliantheae
Nemzetség: Helianthus
Faj: H. tuberosus
Tudományos név
Helianthus tuberosus
L.
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Csicsóka témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Csicsóka témájú kategóriát.

Gewaschene-Topinambur-Knollen.jpg

A csicsóka (Helianthus tuberosus) a őszirózsafélék családjába tartozó gumós évelő, gyógynövény. Észak-Amerikából a 17. század elején került Európába.

Közeli rokonságban áll a napraforgóval. Tavasszal akár össze is lehet őket téveszteni, de később már nem, mert a csicsóka sárga virágai a napraforgóéhoz képest kicsinyek, és jóval később, augusztus elején nyílnak. A növény szára, (azonos talajviszonyok között), a napraforgóénál vékonyabb, és magasabb, akár 3 m magasra is megnő. Magot a csicsóka virága nem érlel, ezért a gumók elültetésével szaporítják.

Gumói, amelyek megvastagodott szárképletek, nem közvetlenül a tövön, hanem 5–20 cm hosszú gyökérrészen találhatók, ezért nagyobb területen helyezkednek el. Héjuk színe lehet fehér, vagy sárga, de leggyakrabban olyan színű, mint a rózsaburgonyáé. A gumók húsa hófehér. Felszínük ripacsos, barázdált, összetett, nehezen tisztítható.

Termesztése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csicsóka a nyirkos, üde talajokat kedveli, ahol a talajvíz szintje fél méternél mélyebben van, de a leggyengébb talajokon is megél. Megterem a sekély termőrétegű, kötött, sőt a futóhomok talajú területeken is. Első ültetése úgy történik, mint a burgonyáé. Kataszteri holdanként 5-6 mázsa[1] vetőgumó szükséges. Tavaszra megfogasolják vagy 1-2-szer megkapálják. Ha már több év óta van egy helyen, akkor célszerű megtrágyázni. Gumója a fagy iránt érzéketlen, ezért ősszel nem szedik ki, hanem egyszerre csak annyit, amennyi pár napi felhasználásra elégséges. A szárát ősszel levágják és juhokkal etetik fel. Gumótermése kataszteri holdanként 70-150 mázsa.[2] Éghajlat és talaj iránt csekély igényű. Az egyszer elvetett csicsóka szinte kiirthatatlan, ezért vetésforgón kívül termelik.

Csicsóka
Tápanyagtartalom 100 g-ban
Energia 30 kcal   130 kJ
Szénhidrátok     12,1 g
- Cukrok  4,5 g
- Rost  7,6 g  
Zsír 0,4 g
Fehérje 2,4 g
Víz 79,0 g
A-vitamin ekviv.  12 μg  1%
Tiamin (B1-vitamin)  0,2 mg   15%
Riboflavin (B2-vitamin)  0,06 mg   4%
Niacin (B3-vitamin)  1,3 mg   9%
C-vitamin  4,0 mg 7%
E-vitamin  0,2 mg 1%
Kalcium  10,0 mg 1%
Vas  0,6 mg 5%
Magnézium  20,0 mg 5% 
Foszfor  78,0 mg 11%
Kálium  478,0 mg   10%
Nátrium  3,0 mg 0%
Cink  0,1 mg 1%
A százalékos értékek az amerikai felnőtt
javasolt napi mennyiségre (RDA) vonatkoznak.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csicsóka fontos diabetikus alapanyag lehet, íze is hasonlít a burgonyáéhoz, de annál jóval édesebb. A 20-28% szárazanyagot tartalmazó gumókban 14-16% inulin és polifruktozánok (levulóz, szinantrin) vannak. Az ezekből keletkező fruktóz (gyümölcscukor) lassabban növeli meg a vércukor szintet, mint a szőlőcukor.

Beltartalmi értékei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csicsókagumónak a burgonyánál 5-6-szor nagyobb rosttartalma gátolja az egyéb szénhidrátok és hízlaló tápanyagok felszívódását, fokozza laktató hatását, és meggátolja a székrekedés kialakulását. Kedvező biológiai adottságait pedig fokozza a kálium, kalcium, magnézium, foszfor és cink ásványianyag-tartalma, a béta-karotin-, B1–, B2-vitamin, niacin-, és C-vitamin-tartalma. Életfontosságú aminosavként: lizin, arginin, hisztidin, cisztin, triptofán, aszparagin található benne. Növényspecifikus anyagai: kolin, betain, szaponin, quercimeritrin. Gumói főleg inulint tartalmaznak, keményítőt csak csekély mennyiségben.

Fogyasztása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ezt a nálunk alig ismert gumós zöldséget a nagyvilág elegáns éttermeiben gyakran homár, libamáj, szarvasgomba, nemes tengeri halak, fésűkagyló és más drága ételek társaságában tálalják.

Csak fantázia kérdése, mert szinte minden alapanyagunkkal harmonizál. Fogyaszthatjuk nyersen, salátákban, párolhatjuk, főzhetünk belőle szószokat, kifacsart levéből kitűnő turmixital készíthető – naranccsal, citrommal, mézzel, almával, de köretként csicsókalepényt készítenek belőle, vagy krumplipürészerűen készítik el, és kelbimbóhoz, csirkéhez adják.

Gyógyhatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csicsóka gazdag inulinforrás. Az inulin vízben nem oldódó nagyméretű rost, poliszacharid. Az inulint csak a vastagbél baktériumflórája képes valamelyest feldolgozni, étvágycsökkentő és hashajtó hatású, de felfúvódást is okozhat.

Különösen elhízásnál és cukorbetegségnél ajánlják, valamint a bélflóra regenerálásához, de ezen túlmenően is széles spektrumú gyógyhatást tulajdonítanak neki. A csicsókát kozmetikai készítményekben is alkalmazzák.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. SI mértékrendszerben: 0,8–1 tonna/hektár
  2. SI mértékrendszerben: 12–26 tonna/hektár

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]