Creed

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Creed
Creed (band).jpg
A Creed 2002 novemberében az amerikai partiőrség baseball-sapkájában (a bal szélen Brett Hestla akkori basszeros).
Információk
Eredet amerikai USA
Aktív évek 19952004, 2009 - napjainkig
Műfaj Hard Rock, Rock, Post-grunge
Kiadó Sony BMG
Wind Up Records
Tagok
Scott Stapp - ének
Mark Tremonti - gitár
Brian Marshall - basszusgitár
Scott Phillips - dobok

A Creed együttes weboldala

A Creed egy amerikai hard rock zenekar, komoly post-grunge hatásokkal. A banda 1995-ben alakult, majd egy rendkívül sikeres évtized végén 2004-ben feloszlott. 2009 késő tavaszán - az eredeti tagokkal - újjáalakult.

Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1995-ben Florida fővárosában, Tallahassee-ben alapította a zenekart Scott Stapp énekes és Mark Tremonti gitáros, akik még a középiskolából ismerték egymást és együtt jártak egyetemre (Florida State University). Hozzájuk csatlakozott Brian Marshall basszeros és Scott Phillips dobos.[1]

A kezdetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A zenekar-alapítók saját költségükön kezdték meg az első lemezük felvételét, John Kurzweg producer segítségével. A nyilvánosság előtti megjelenés előtt Brian Marshall javaslatára választották korábbi zenekarnevük (Naked Toddler) helyett a Creed elnevezést. A vallási alapoktól kölcsönzött név tükröződöt a zenekar dalaiban is, többször visszatérő témaként kezelnek vallási, keresztény témákat. Első lemezük, a My Own Prison címre keresztelt album (1997) hamarosan felkeltette a Wind Up Records érdeklődését, mely a Sony-val együttműködve újrakeverte és terjeszteni kezdte a korongot.[1] A kiadó számításai beváltak: a rádiók slágerlistáira a lemez több dala is felkerült és maga a nagylemez is bejutott a Billboard Top 200-as listájának krémjébe, a legjobb 40 album közé.[2]

A csúcson[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A zenekar a folyamatos turnézás közben rögzítette második albumát (Human Clay), mely megjelenését követően - köszönhetően a kislemezként korábban kiadott Higher című szám sikerének - azonnal a Billboard lista első helyén debütált. Nemcsak az első kislemez, de az azt követő What If, majd a harmadik kislemez-dalnak választott With Arms Wide Open is felkerült a rock-rádiók slágerlistájára, sőt ez utóbbi a zenekar első olyan száma volt, mely a pop-listákon is az élen végzett. A számról közismert, hogy azt Scott Stapp a még meg sem született fiának írta, ezzel köszöntve világra érkezését. Nem sokkal később átvehették a dalért a Grammy díjat.[1] Az együttes sikere, illetve stílusa számos kollégájuk kritikáját kiváltotta, így az Offspring, illetve Fred Durst, a Limp Bizkit frontembere is kikelt a zenekar ellen. Ez utóbbi, valamint a folyamatos összehasonlítás a Pearl Jam munkásságával Brian Marshall basszusgitáros idegeit is megtépázta, több alkalommal is nyilvánosan kritizálta Eddie Vedder zeneszerzői képességeit. A basszusgitáros nem sokkal később, 2000 nyarán elhagyta a zenekart.[1] A 2000-es turné hátralévő koncertjein Brett Hestla került a basszeros posztra, majd amikor a zenekar stúdióba vonult, hogy rögzítse harmadik stúdiólemezét, Mark Tremonti úgy döntött, a zenekar magjának megőrzése érdekében maga játssza fel a lemezre a basszusgitár-futamokat. Végül a Weathered címre keresztelt lemez 2001 novemberében jelent meg, rögtön az amerikai slágerlista élére ugrott és két hónap alatt mintegy ötmilliós eladást produkált.[1]

A zenekar eredeti basszusgitárosa, Brian Marshall.

A zenekar feloszlása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sikerek ellenére a zenekar énekese, Scott Stapp súlyos problémákkal küzdött: magánélete válságba került, 2002 áprilisában súlyos autóbalesetet szenvedett, majd gyógyszer- és alkohol-függőségbe menekült. 2003-ban a turné Chicago-i állomásán gyógyszerek és alkohol hatása alatt kidőlt a színpadon, egyes számok szövegeit is felcserélte. A sikerekkel járó kihívásokat a zenekar nem tudta feldolgozni: 2004 nyarán a kiadó bejelentette az együttes feloszlását.[3]

A zenekar szétválását követően Stapp saját szólólemez készítésébe kezdett, míg Tremonti és Phillips ismét felvette a kapcsolatot Marshallal és Myles Kennedy énekessel megalkották az Alter Bridge zenekart. Stapp The Great Divide címen 2005 novemberében jelentette meg első szólólemezét, melynek producere a Creed-albumokon is folyamatosan dolgozó John Kurzweg volt. A lemez sikeresen szerepelt, feljutott a Billboard Top 200-as listáján a 19. helyre. Az Alter Bridge két stúdióalbumot (One Day Remains, 2004; Blackbird, 2007) és egy koncert DVD-t (Live from Amsterdam, 2009) jelentetett meg.

Az újrakezdés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2008 novemberében a Blabbermouth.net arról értekezett, hogy egy esetleges Led Zeppelin újraegyesülés során Robert Plant énekes helyét Myles Kennedy vehetné át és mindez elvezethetne a Creed újjáalakulásához is.[4] Majd nemsokkal később már a Rolling Stone magazin is "közeli" várható bejelentésről beszélt, ami egy 2009 nyári Creed-turnéval kapcsolatos.[5] Végül hosszabb előkészületek után 2009 áprilisában a zenekar honlapján keresztül bejelentette újjáalakulását és nemcsak egy új turnét harangoztak be, hanem egy már készülőben lévő új albumot is ígértek. Egy Rolling Stone-interjúban a személyes démonait legyőző Stapp örömmel nyilatkozta: "Ez sokkal inkább egy megújulás és újjászületés. Hiányoltam a srácokat és velük szerettem volna újra zenét alkotni. Mindannyiunkat izgalommal tölt el, hogy kaptunk egy második esélyt arra, hogy jó első benyomást keltsünk."[6] A három zenész-társ közben szintén kinyilvánította, hogy nem kívánja feladni az Alter Bridge jövőjét sem és továbbra is terveznek Myles Kennedy-vel lemezeket és turnét.[7]

A Creed-újjáalakulás első kézzelfogható eredménye a 2009. augusztus 6-án kezdődő észak-amerikai turné volt, majd még e hónap 19-én a zenekar honlapján megjelent az Overcome címet viselő kislemez. A második kislemez-dal (Rain) szeptember végén került a rádiókhoz és a boltokba, míg az új, Full Circle című nagylemez 2009. október 27-én látott napvilágot.

A zenekar ígérete szerint 2010-ben nemcsak újra az Egyesült Államokban, de a világ többi részén is megturnéztatják az új albumot, sőt Scot Phillips dobos nyilatkozata szerint, van még muníció a tarsolyukban újabb albumokhoz is.[8]

Scott Stapp énekes új frizurájával 2008 őszén.

Stílus és hatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A zenekar indulásakor - érezhetően az Alice in Chains és a Pearl Jam hatására - alapvetően post-grunge és hard rock elemekből táplálkozott, melyet azonban elegyíteni tudott a 70-es évek arena rockjával. A keményebb metal-hangzástól (pl. What If, Bullets), az alternatív rock-on (pl. Torn) és a klasszikus hard rock-on (pl. My sacrifice) át egészen az érzékeny balladákig (pl. With Arms Wide Open, One Last Breath) terjed a zenekar repertoárja. A 90-es évek végére az egyik legfelkapottabb rock-zenekarrá nőtte ki magát az együttes, melynek dalai alapvetően járultak hozzá, hogy a rádiók keményebb stílusú, gitáralapú zenéket is ismét felvegyenek játszási listáikra.[2] A zenekar első három lemeze többszörös platina-státuszt ért el az Egyesült Államokban, 2004-ig a zenekar több mint 30 millió lemezt adott el.[1] Ugyanakkor a kritika sem kerülte el a bandát, különösen rádióbarát stílusuk, valamint a gyakran vallási kérdésekkel foglalkozó, kereszténységgel és hittel kapcsolatos szövegek, továbbá Scott Stapp énekes manírjai (énekstílusát gyakran tekintették a Pearl Jam-frontember, Eddie Vedder utánzásának), majd alkohol- és gyógyszerfüggősége váltottak ki ellenérzést.[9] A Guitar Wold magazin 2004-es közönségszavazatán a zenekar, a Limp Bizkit mögött és a The Strokes előtt - a nem túl hízelgő - "az év második legrosszabb együttese" státuszt érte el.[10]

Korábbi tagok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A zenekar felállása alapvetően stabilnak tekinthető, egyedül Brian Marshall 2000-ben bekövetkezett távozása hozott változást az együttes életében. Helyére 2000 és 2004 között Brett Hestla érkezett a basszusgitárosi posztra. A zenekar munkásságát néhány session- és turné-zenész egészítette ki az évek során.

Diszkográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Albumok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1997: My Own Prison
  • 1999: Human Clay
  • 2001: Weathered
  • 2004: Greatest Hits
  • 2009: Full Circle

Kislemezek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1997: My Own Prison
  • 1998: Torn
  • 1998: One
  • 1999: What's This Life For
  • 1999: Higher
  • 2000: My Own Prison
  • 2000: What If
  • 2000: With Arms Wide Open
  • 2001: Higher 2001 EP
  • 2001: My Sacrifice
  • 2002: Bullets
  • 2002: One Last Breath
  • 2002: Don't Stop Dancing
  • 2009: Overcome (csak online letölthető)
  • 2009: Rain

Díjak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Grammy (2001): With Arms Wide Open mint legjobb rock-dal („Best Rock Song“)
  • American Music Award: Human Clay mint legjobb lemez („Favorite Album“ - 2001), Creed mint legjobb zenekar („Favorite Band, Duo or Group“ - 2003) és kétszer Creed mint legjobb alternatív zenekar („Favorite Alternative Artist“ - 2001 és 2003)[11]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f [1], Az Allmusic biográfiája
  2. ^ a b [2], A Rolling Stone magazin biográfiája
  3. [3], A Rolling Stone cikke
  4. [4], A Blabbermouth cikke
  5. [5], A Rolling Stone cikke
  6. [6], A Rolling Stone cikke
  7. [7], Az Alter Bridge myspace-oldala
  8. [8], A TuneLab Music cikke
  9. [9], A Rolling Stone magazin cikke
  10. [10], A CNN tudósítása
  11. [11], Összesítés az AMA győztesekről

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Creed témájú médiaállományokat.