Charango

Charango
Más nyelveken
ajmara: khirkhi khiwiña kecsua: charanku
Besorolás
húros pengetős
Menzúra	360 mm
Hangolás	g'g'-c"c"-e"e'-a'a'-e"e"
Rokon hangszerek	mandolin, gitár
Hangszerjátékos	charanguista

A charango kis gitárra emlékeztető pengetős hangszer, elsősorban Dél-Amerika andoki vidékein használt népi zeneszerszám. Létezik egy kisebb, magasabbra hangolt változata, a walaycho, és egy mélyebb, testesebb, ennek neve ronroco.

Leírása

Tető

Hagyományosan duplán ívelt, gitárszerű körvonala van, de főleg újabban sokféle más, akár sokszögletű formát is ölthet. A tetőn a régi gitároknál, lantoknál megszokott vékony, csomózásos rendszerű húrláb, fölötte kerek hanglyuk található. Jellemző a gazdag berakásos díszítés.

Nyak

A fogólap bundozott, kis mértékben a tető fölé emelkedik. Az apró testhez képest a nyak és a lapos hangolófej vaskosnak tűnik, öt dupla húrnak kell, hogy helyet adjon. A hangolás eredetileg fakulcsokkal, újabban mechanikus húrgépekkel történik.

Test

Sokféle anyagból, sokféle formában készülhet. Peruban gitárhoz hasonló módon hajlított kávával, lapos háttal fordul elő, Bolíviában a legjellemzőbb típus az, amelynek teste a quirquincho nevű, a tatuval rokon emlősállat csontpáncéljából készül. Létezik egy darab fából kivájt, monoxilitikus hangszertest is, ennek formája a quirquincho ívelt formáját követi, a legjobb hangú és legtartósabb hangszerek így készülnek. Ezek anyaga leggyakrabban a soto mara nevű vörös színű keményfa.

Húrozás

Eredetileg bélhúrokat, manapság nylon húrokat, vagy horgászzsinórt használnak. Ritkán előfordulnak fémhúrok is.

Hangolása:

• g'g' – c"c" – e"e' – a'a' – e"e"

A húrpárok hangmagassága balról jobbra haladva nem egyfolytában emelkedő, hanem a középső húrnál megbicsaklik, majd újra emelkedik. Így a hangszer ritmikus, akkordozós játékmódnál tömör, világos hangzásképet ad, dallamok játszásakor pedig olyan játéktechnikát tesz lehetővé, ami a hárfa hangzásvilágát idézi, tehát az egymás utáni hangok egymásba úsztathatók.

A hangszercsalád

Tatu a természetben...

...és a hangszerész műhelyében

A charango nemcsak egy hangszer, de egyben egy hangszercsalád elnevezése is, melynek tagjai méreteikben, hangolásukban különböznek.

név	menzúra	hangolás
Walaycho	230 mm	c"c" – f"f" – a"a' – d"d" – a"a"
Charango	360 mm	g'g' – c"c" – e"e' – a'a' – e"e"
Ronroco	440 mm	g'g – c"c' – e'e' – a'a' – e'e'
Charangón	440 mm	d'd' – g'g' – h'h – e'e' – h'h'

Története

Eredete

A régi amerikai civilizációkban a húros hangszerek ismeretlenek voltak, a charango mintájául szolgáló hangszer bizonyára a spanyol hódítók által használt vihuela, vagy inkább az öt húrpárral randelkező későbbi barokk gitár lehetett. Az egykor ezüstbányáiról híres Potosí vidékén jelent meg először, kezdetben gitárszerű kávás testtel épült, majd a fában szegény hegyvidéken egyéb építési anyagok is előtérbe kerültek, mint például a quirquincho nevű övesállat páncélja. Az Andok kecsuák és ajmarák által lakott vidékein terjedt el, elsősorban a meszticek és az indián őslakosok között.

Hangszer és politika

A hatvanas évek második felétől lépett ki a hangszer megszokott népi közegéből, kapott különös jelentőséget, vált Dél-Amerikán kívül is ismertté. Fiatal baloldali diákok és értelmiségiek ekkor fedezték fel maguknak az andok-beli népzenét, és vált ez a kultúra identitástudatuk részévé. Az indián népzene és hangszerei ettől kezdve társadalomkritikai, antikapitalista üzenetek hordozóivá, jelképeivé váltak, az ebben a stílusban írt dal, a „nueva canción” a néppel való politikai kommunikáció hatékony eszköze lett. Annyira, hogy Augusto Pinochet, mikor 1973-ban Chilében katonai puccsal hatalomra került, a charangót más népi hangszerekkel együtt egyszerűen betiltotta.

A charango mesterei

• Mauro Núñez (Bolívia, 1902–1973)
• Ernesto Cavour (Bolívia)
• Hector Soto (Chile)

Külső hivatkozások

• Charango para todos el portal de Héctor Soto
• A Bolíviai Charango Társaság honlapja
• Charango-típusok
• Perui charango honlap
• The Charango as Transcultural Icon of Andean Music, Max Peter Baumann, University of Bamberg
• La construcción de la historia: el charango en la memoria colectiva mestiza ayacuchana, Julio Mendívil