Céhlevél

A céhek működését a helyben illetékes hatóság (király, világi vagy egyházi földesúr, városi tanács, vármegyei közgyűlés stb.) céhlevélben (privilégium, illetve szabadalom) engedélyezte és szabályozta. A szabadalomlevél szövege, illetve artikulusai az egyes céhek sajátosságainak, illetve a környezetnek megfelelően változtak. Mindenképpen

• szabályozták:
  • a tagok felvételének rendjét,
  • az inasok és a legények ügyeit (munkaidejüket, jogaikat és kötelmeiket, a képzés idejét és módját),
  • az inasévek után kötelező vándorlást (tanulmányutat),
  • a céh tisztségviselőinek feladatait,
  • a gyűlések és választások rendjét,
  • a mesterek szakmai és vallási magatartását;
• védték a céh és termékeinek érdekeit;
• megszabták:
  • a piaci árusítás rendjét,
  • a belépés feltételeit,
  • a céhremek (mestermunka) elkészítésének feltételeit,
  • a mesterlakomát.

Fentieken túl rendszerint kitértek:

• a kontárok elleni harc módjaira,
• a céhtagok elvárt életvitelére,
• a céhtagok temetésének módjaira,
• a szabályszegések büntetésének módjaira stb.

A céhlevelet a céh legfontosabb iratait gyűjtő céhládában őrizték.

Erdélyben a tagok felvételének rendjét a 16. századtól a fejedelem hagyta jóvá.

Források

Magyar nagylexikon V. (C–Csem). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1997. 200–202. o. ISBN 963-85773-0-4