Bálint Elemér

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen FoBeBot (vitalap | szerkesztései) 2021. február 25., 14:34-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Bot: nevet változtatott magyar személyek kategorizálása)
Bálint Elemér
SzületettBauer Elemér
1888. december 4.[1]
Budapest[2]
Elhunyt1966. augusztus 20. (77 évesen)[1]
Budapest[2]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
SírhelyeFarkasréti temető (felszámolták)[3]
SablonWikidataSegítség

Bálint Elemér, született Bauer[4] (Budapest, 1888. december 4.[5] – Budapest, 1966. augusztus 20.)[6][7] matematikus, a matematikai tudományok kandidátusa (1952), a MTA tagja.

Élete

Bauer Mór (1849–?) gyárigazgató és Weisz Zsófia (1864–?) gyermekeként született.[8] 1911-ben a budapesti Műegyetemen szerzett tanári oklevelet. Ezt követően a budapesti VI. kerületi főreáliskola tanára lett, s mellette a Műegyetem ábrázoló geometria tanszékén tanított. 1915-ben doktorált a valós együtthatós egyenletek valós gyökeiről készített értekezésével. Az első világháborúban katonaként vett részt. Az 1919-es események után állásától megfosztották. 1937-ben biztosítási matematikusi képesítést szerzett és 1938-ig az Osztrák Biztosító Társaságok Magyar Fiókjánál volt matematikus, majd az 1944-es év végéig a Pikler-féle Biztosító Irodánál dolgozott. 1945 után a Pénzügyminisztériumba került, ahol a biztosítással foglalkozó magánvállalatokat felügyelte. 1948-ban a Gazdák Biztosító Szövetkezetnél vezérigazgató-helyettes lett, s részt vett az Állami Biztosító megszervezésében, melynek rövid ideig vezérigazgató-helyettese volt, majd visszatért a Pénzügyminisztériumba, azután az OTP osztályvezetője lett. 1950 decemberében az Országos Nyugdíjintézet elnökhelyettesévé választották, 1951-ben az Állami Műszaki Főiskola matematikai tanszékének vezetésével bízták meg. Annak megszűnte után a BME VI. számú matematikai tanszékét vezette. Később a BME Villamosmérnöki, majd a Gépészmérnöki Karán volt docens, nyugalomba vonulásáig, 1962-ig.

Magánélete

Felesége Kheil Ilona (1889) volt, Kheil Ferenc és Klampfer Hermina lánya, akivel 1914. február 2-án Budapesten, a Terézvárosban kötött házasságot. 1942 decemberében áttért a római katolikus vallásra, s utóneve Elemér Ferencre változott.[9] 1945-ben elváltak. 1946-ban ismét megnősült, s feleségül vette Kapfer Annát. Fia Bálint Péter.

Főbb művei

  • Valós együtthatós egyenletek valós gyökeiről. (Budapest, 1916)
  • Numerikus és grafikus közelítő módszerek (Budapest, 1955)
  • Közelítő matematikai módszerek műszaki feladatokkal (Budapest, 1966)

Jegyzetek

Források

  • Magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1994.
  • Irodalmi lexikon. Szerk. Benedek Marcell. Budapest, Győző A., 1927.
  • Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest, Zsidó Lexikon, 1929.
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996.
  • Névpont