Buda Ferenc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Buda Ferenc
Buda-Ferenc3-a.jpg
Buda Ferenc 2010-ben
Élete
Született 1936. november 3.
Debrecen (77 éves)
Nemzetiség magyar magyar
Gyermekei Júlia (1959)
Ádám (1965)
Bálint (1967)
Péter (1970)
Eszter (1971)
Borbála (1978)
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) vers
Első műve Füvek példája (versek, 1963)
Irodalmi díjai József Attila-díj (1973)
SZOT-díj (1988)
Pro Literatura-díj (1996)
Déry Tibor-díj (1999)
Balassi Bálint-emlékkard (2000)
Kossuth-díj (2005)
Artisjus-díj (2007)
A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2011)
A Nemzet Művésze (2014)

Buda Ferenc (Debrecen, 1936. november 3. –) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és József Attila-díjas magyar költő, műfordító. Az Írószövetség Duna–Tisza-közi csoportjának titkára.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyetemi tanulmányait az Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar nyelv- és irodalom szakán kezdte 1955-ben nappali tagozaton, majd levelező tagozaton fejezte be 1968-ban.

1955-től jelentek meg versei. 1957-1958 között három verse miatt börtönbe került. 1958-1963 között a Chinoinban segédmunkásként dolgozott. 1963-1970 között Pusztavacson, Kecskeméten és Kerekegyházán tanított. 1970-1986 között a Bács-Kiskun Megyei Levéltár munkatársa volt. 1986-tól a Forrás főmunkatársa. 2002 óta a Magyar Művészeti Akadémia tagja, 2013-ban a Magyar Versmondók Egyesülete tiszteletbeli elnökének választotta. Tiszakécskén él.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Költészeti munkássága mellett jelentős műfordítói tevékenysége is. Ismeretesek baskír, finn, kirgiz, lapp, mari, mordvin, török, udmurt fordításai, melyek bevezetik az olvasót addig alig ismert népek kultúrájába. Varázsének (Kecskemét, 1973) című kötetében török, mordvin, lapp, finn, mari népköltészeti alkotásokat válogatott be. Kazak és kirgiz népmesék olvashatók 1988-ban közreadott köteteiben: A láthatatlan tolvaj, A szürke héja. 1986-ban 50. születésnapja alkalmából tisztelői és barátai megjelentették a Csönd, ének, csönd... című kötetet (Kecskemét, szerk, Agócs Sándor), amelyben még addig nem közölt írásai és műveinek bibliográfiája került nyomtatásba.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Önálló kötetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Füvek példája (versek, 1963)
  • Ébresszen aranysíp (versek, 1970)
  • Kócmadzag (gyermekversek, 1979)
  • Holt számból búzaszál (versek, 1982)
  • Csönd, ének, csönd... Buda Ferenc ötven esztendős (versek, kritikák, interjú; 1986)
  • Évgyűrűk bilincsei (próza, 1988)
  • Szép szerelmes szavak (versek válogatva 500 év magyar költészetéből, 1988)
  • Csöndország (versek, 1991)
  • Egyetlen verseink (versek, 1991)
  • Jeles napjaink (irodalmi antológia, 1991)
  • Ének a Don hőseiért (versek, 1992)
  • Árvaföld (versek, 2000)
  • Árapály (versek, 2005)
  • Túl a falon - Az én ötvenhatom (versek, 2006)
  • Mi híja még (versek, 2006)
  • Rendkeresés: jegyzetlapjaimból (2009)

Műfordítások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Varázsének (műfordítás, 1973)
  • A szürke héja (kirgiz népmesék, fordítás, 1988)
  • A láthatatlan tolvaj (kazah népmesék, fordítás, 1988)
  • Hatalmam: nyugalom (összegyűjtött versek és műfordítások, 1992)
  • Kimondott szó – kilőtt nyíl (török népek szólásai és közmondásai, válogatta, fordította, 1997)
  • Csingiz Ajtmatov: Dzsingisz kán fehér fellege : két elbeszélés. Ford. Somfai Kara Dávid ; [verseket fordította, végszó Buda Ferenc]. (2007)

Díjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]