British Museum-algoritmus
A British Museum-algoritmus egy általános problémamegoldó megközelítés a megoldás megtalálására, az összes lehetőség egyenkénti vizsgálatával, a legkisebbtől kezdve. A kifejezés nem gyakorlati hanem elméleti módszert jelent olyan esetekben, ahol a lehetőségek száma hatalmas.
Newell, Shaw és Simon[1] ezt az eljárást a British Museum algoritmusának nevezték,
- "... mivel számukra úgy tűnt, hogy az algoritmus használatának értelme annyi, mint majmok írógép elé ültetése annak érdekében, hogy a British Museum összes könyvét reprodukálják."
Például elméletileg megtalálhatja a legkisebb programot, amely a következő módon old meg egy adott problémát: hozzon létre egy lehetséges forráskódot, amelynek hossza egy karakter. Ellenőrizze, hogy megoldja-e a problémát. Ha nem, akkor generálja és ellenőrizze a két karakterből, három karakterből álló programot, stb. Koncepcionálisan ez megtalálja a legkisebb programot, de a gyakorlatban általában elfogadhatatlan időt vesz igénybe (több, mint a program élettartama).
Hasonló érvek állíthatók be annak bemutatására, hogy az optimalizálás, a tétel bizonyítása, a nyelv felismerése stb. lehetséges vagy lehetetlen.
Jegyzetek
- ↑ Newell (1958). „Elements of a Theory of Human Problem Solving”. Psychological Review 65 (3), 151-166. o, Kiadó: American Psychological Association. DOI:10.1037/h0048495.
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a British Museum algorithm című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.