Brill–Zinsser-betegség

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Brill–Zinsser-betegség egy heveny, fertőző betegség, lázzal, fejfájással, sokszor enyhe meningeniális tüntekkel.

Etiológia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nathan Brill 1898-ban már ismerte és 1910-ben írta le ezt a kórképet. Olyan Kelet-Európából származó egyéneken jelentkezett, akik otthon átestek a kiütéses tífuszon. Hans Zinsser 1938-ban 538 észlelés vizsgálata után állt elő hipotézisével miszerint a kórképet a kiütéses tífusz endogén recidivája okozza.

Az esetek szórványos megjelenése miatt két neve is meghonosodott: recrudescent typhus és a sporadic typhus.

Patogenezis, patológia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kórkép patogenezise az 1950-es években tisztázódott. Ekkor sikerült a betegeken táplált tetvekből a Rickettsia prowazekit kimutatni és a kiütéses tífuszon hosszú idővel ezelőtt átesett betegek nyirokcsomóiból kitenyészteni.

Patológiája megegyezik a kiütéses tífuszéval, csak az elváltozások gyengébbek.

Eddig csak egyszeri recidivát észleltek, így valószínűsíthető, hogy a recidvia betölti az emlékeztető oltás szerepét.

Epidemológia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A beteg a vérében hordozza a kórokozót, de normális esetben nem lehet járvány forrása.

Amennyiben ruhatetű kerül a beteg közelébe az már kiütéses tífusz kiindulási pontja lehet, mint ahogy volt már rá példa Európában.

Klinikum[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tünetek emlékeztetnek a kiütéses tífuszra, de a betegség időtartalma rövidebb, a lázgörbe szabálytalanabb, a kiütések gyakran elmaradnak, a vérkeringés ritkán károsodik a halálozási ráta is alacsonyabb.

Diagnózis[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A diagnózis felállításához három feltételnek teljesülnie kell:

  1. A beteg és környezete tetűmentességének.
  2. Az anamnézisben typhus exaanthematicus-nak vagy annak valószínűségének meglétének.
  3. A Rickettsia-komplementkötés pozitívitásának.

A kiütéses tífusz 40-50 évvel is megelőzheti a Brill-Zinsser-betegséget.

A fejlett antibiotikumok miatt a mai esetek nagy részét nem is ismerik fel.

Szövődmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A betegség még kezeletlenül is legtöbbször szövődménymentes.

Terápia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gyógykezelés megegyezik a kiütéses tífuszéval. A terápia hatása az első 24 óra alatt jelentkezik, a láz 48-72 óra alatt szűnik meg.

Prevenció[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mivel a betegség egy korábbi fertőzés ismeretlen kiváltó okú endogén recidivája, emiatt prevencióról nem beszélhetünk.

A betegséget be kell jelenteni!

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • szerk.: Binder - Budai - Kátay - Nyerges: Fertőző betegségek, Medicina Könyvkiadó, Budapest, 1981 ISBN 963-240-693-1

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]