Borkum

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Koordináták: é. sz. 53° 35′ 54″, k. h. 6° 44′ 00″

Borkum
Borkum Strandpromenade 20070628.jpg
Borkum címere
Borkum címere
Adatok
Tartomány Alsó-Szászország
Terület 6,5 km²
Tszf. magasság 5 méter
Lakosságszám
2007. december 31.
5323 fő
Népsűrűség 173 fő/km²
Irányítószám 26 757
Rendszámrövidítés LER
Weboldal www.stadt-borkum.de
Polgármester Kristin Mahlitz (SPD)
Borkum (Németország)
Borkum
Borkum
Pozíció Németország térképén

Borkum egy Németországhoz tartozó sziget az Északi-tengerben. A Keleti Fríz-szigetek közül az egyik legnyugatabbra fekvő, az Ems folyó torkolata mellett, a szárazföldtől kb. 55 kilométer távolságra helyezkedik el. Területe és népessége alapján is a legnagyobb a Keleti Fríz-szigetek között.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szigetet elsőként 1227-ben említik Borkna, majd egy 1398. szeptember 11-én kelt okiratban Borkyn néven. 1464-ben a Fríz Grófság fennhatósága alá került. A 16. században fontos bálnavadász támaszpont volt. Az utolsó fríz gróf halála után 1744-ben I. Lipót császárra szált. A 19. század elején a sziget többször gazdát cserélt. A tilsiti béke után 1807-től Hollandia, majd 1810-től a napóleoni Franciaország birtoka lett. 1813-ban Poroszország szerezte meg a sziget fölötti uralmat, ám a bécsi kongresszus a Hannoveri Királyság részévé nyilvánította 1815-ben. A háborúk és az azt követő elszegényedés következtében a sziget lakossága 1811-re 400 főre csökkent, ez az eddigi mélypont. 1866-ban Borkum is az egységes Német Császárság része lett, azon belül Poroszország fennhatósága alá került.

1902-ben II. Vilmos tengeri erődítménynek jelölte ki Borkumot. Katonai bázisok épültek és ekkor fektették le a kisvasút első sínpárjait is. A második világháború éveiben a sziget keleti felén dolgozott a katonai rakétákkal kísérletező Wernher von Braun. 1945-ben Hollandia az 1940-es náci agresszió miatti kárpótlásként Borkumra is bejelentette igényét, ám a briteknek és amerikaiaknak egy erős Németországra volt szükségük a szovjetekkel szemben, ezért elutasították a holland tervet. 1946-ban Borkum Alsó-Szászország, majd 1948-ban az NSZK része lett.

Földrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Borkum szigete az Ems-folyam hatalmas tölcsértorkolatában, a szárazföldtől 55 kilométernyire fekszik. Területe 30,74 km², ezzel napjainkban a Keleti Fríz-szigetek legnagyobbikának számít. Területe kialakulatlan, folyamatosan változó. Sziget gyakorlatilag egy turzás, amelyet a tenger a környező wattok anyagából épített föl. Partvonala napjainkban is folyamatosan változik, északnyugati irányban terjeszkedik. Éghajlata óceáni jellegű, az enyhe teleket hűvös nyarak követik.

Területén három lakott hely található. A legnagyobb Borkum városa, amelynek 5000 állandó lakosa van. Az emeletes épületeivel szinte nagyvárosinak ható szállodasor a sziget északnyugati karéját foglalja el. Ettől északkeletre, 4 kilométernyire fekszik az Ostland nevű házcsoport, amely az egykor önálló sziget egyetlen faluja volt. A harmadik lakott hely a kompkikötő Borkum-sziget délkeleti szegletében.

Borkum kialakulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Borkum szigete két szomszédos sziget összenövéséből jött létre. A két szigetek az Ems két ága fogja közre, a történelem során többször változott, hogy melyik szállítja a több vizet az Északi-tengerbe. A két folyóág nem csak vizet, hanem rengeteg homokot is szállít, amelyet a hullámverés a sziget partjain rak le.[1] Nyugat-Borkumot (Borkum-Westland) és Kelet-Borkumot (Borkum-Ostland) még 1863-ban is egy Tüskendör (magyarul kb. „általérő”) nevű apálymeder választotta el egymástól. Az árvízvédelmi munkálatok során a két szigetet összekötötték, a Tüskendört pedig tóvá alakították. A sziget partvonala napjainkban is változik. Délnyugati oldalát kőszórásokkal kell védeni az Ems partpusztító munkájától, míg északi partjain egyre újabb strandok és dűnesorok képződnek.

Élővilága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Borkum egésze az Alsó-Szász Watt-tengeri Nemzeti Park területéhez tartozik, ezáltal fokozottan védett. A szigetnek különösen gazdag a madárvilága, az itt jelen lévő fajok többsége költőhelynek használja az egykori Ostlandot. A sziget dűnéi között költ a bütykös ásólúd, több sirályfaj és egyes csérfélék. Míg a madarak a sziget keleti részén, addig a nagy testű tengeri emlősök a Borkum városától északnyugatra fekvő homokpadon telepedtek meg. Az Északi-tengeren leggyakrabban látható emlőse a Borjúfóka, amely több száz egyedből álló kolóniákat alkot az Ems homokpadjain. 1999-ben tűnt fel a sziget strandján az első kúpos fóka. Az akár 3 méteresre és fél tonnásra is megnövő állatokból ma már több tucat pihen itt, 2007-'08 telén pedig már a faj borjait is megfigyelték a sziget nyugati partjain.[2]

Gazdaság és közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Energiaipar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Borkum és az Északi-tenger környező területei Európa legszelesebb vidékei közé tartoznak. A kedvező szélviszonyok kihasználására a szigettől 45 kilométernyire északnyugatra épül Németország első tengeri szélerőmű-telepe. A 2010-re elkészülő „Alpha Ventus” nevű komplexum 175 millió euróba kerül majd. Az erőmű évi 5 megawatt teljesítmény leadására lesz képes.[3]

Idegenforgalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sziget jelenlegi egyetlen bevételi forrása az idegenforgalom. Borkumra 1834-ben érkeztek az első nyaralók. Hamarosan megjelentek a első strandfürdők és az idegenforgalom gazdasági jelentősége növekedésnek indult. 1850-től kezdve vezetnek statisztikát a látogatókról, akkor 252 nyaraló érkezett, java részük a szomszédos Emdenből. A borkumi idegenforgalom történetének furcsa intermezzója, hogy a sziget már a 19. század végén „zsidómentes” nyaralóhelyként pozicionálta magát.[4] A második világháborút megelőzően a vendégek száma csökkent, mivel a sziget – földrajzi helyzetének köszönhetően – katonai bázis lett. 1945 után a tengerpartot még sok helyen csúfították el bunkermaradványok. A 20. század második fele a tömegturizmus robbanásszerű fejlődését hozta, nyaralók ezrei özönlöttek a szigetre, főként a Ruhr-vidékről. Kiszolgálásukra szállodák és éttermek sora épült. Az 1990-es években 200 000-en, 2003-ban már 270 000-en pihentek Borkumom.

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kompkikötő vasútállomása

A szigetet az Emden és Borkum között ingázó komp kapcsolja a szárazföldhöz. A csak utasokat szállító hajó 1,5m míg az autószállító komp 2,5 óra alatt teszi meg a szigetig tartó utat. A sziget körüli hajózást az tengerjárás nem hátráltatja.
Borkum azon kevés szigetek közé tartozik, amelyekre szabadon bevihetők a magánautók. A magánautók mellett a kerékpárok jelentik az egyéni közlekedés leghatékonyabb módját. A sziget délkeleti szegletében fekvő kikötőt egy kisvasút köti össze a délnyugati részen elterülő várossal. Az 1888-ban átadott kisvasút 7,5 kilométeres ma már főleg a turisták kiszolgálásából él. A szigeten korábban több vasútvonal is létezett, amelyek katonai célokat szolgáltak. Borkum keleti része csak a ritkán közlekedő buszokkal közelíthető meg. A terület szívében egy kisrepülőgépek fogadására alkalmas repülőtér található.

Érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Borkumon működik Európa legnagyobb ifjúsági szállodája. A Bundeswehr korábbi tengerészképző bázisa ma 530 ággyal várja az utazókat.
  • Borkumon működik Németország utolsó kétvágyányú keskeny nyomtávú vasúti pályája.
  • A sziget nyugati részén működött 2003-ig Németország első elektromos világítótornya.
  • Borkum Alsó-Szászország legnyugatabbi települése.
  • A város északnyugati csücskében egy jelképes határkő jelzi Németország legészaknyugatabbi pontját.
  • A borkumiak „Öy!” felkiáltással üdvözlik egymást.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

    • Ez a szócikk részben vagy egészben a Borkum című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Lábjegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Entstehung und Verlagerung der Ostfriesischen Inseln”. Nordwestmagazin. Hozzáférés ideje: 2008. szeptember 30.  
  2. Insel Borkum (német nyelven). Nationalparkverwaltung Niedersächsisches Wattenmeer. (Hozzáférés: 2008. szeptember 30.)
  3. Umspannwerk für Offshore Windpark alpha ventus steht (német nyelven). Alpha Ventus, 2008. szeptember 27. (Hozzáférés: 2008. szeptember 30.)
  4. Volker Ullrich (2003. június 5.). Als Borkum "judenrein" war. Die Zeit 49 (24.). ISSN 0044-2070. Hozzáférés ideje: 2008. szeptember 30.  

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Borkum-sziget témájú médiaállományokat.