Borbás Vince

Borbás Vince
Született	1844. július 29. Ipolylitke
Elhunyt	1905. július 7. (60 évesen) Kolozsvár
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	botanikus, egyetemi tanár
Tisztsége	igazgató (botanikus kert)
Iskolái	Pesti Királyi Tudományegyetem (–1871)
Sírhelye	Fiumei Úti Sírkert
A Wikimédia Commons tartalmaz Borbás Vince témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

détári Borbás Vince (Ipolylitke, 1844. július 29. – Kolozsvár, 1905. július 7.) magyar egyetemi tanár, a 19. század legnagyobb magyar botanikusa, rendszertanász, a magyar flóra- és növényföldrajzi kutatás korszerűsítője. Botanikai szakmunkákban nevének rövidítése: „Borb.”.

Élete

Szegény családban született, ezért csak tizenhat évesen jutott el az egri gimnáziumba. 1868-ban vették fel a pesti egyetemre, ahol 1871-ben Jurányi Lajos mellett a növénytan tanársegédje lett. 1872-től 1902-ig budapesti főreáliskolai tanárként dolgozott, eközben 1874-ben bölcsészdoktorrá avatták, 1880-ban egyetemi magántanárrá, 1898-ban címzetes rendkívüli tanárrá nevezték ki. Az 1874–75. tanévben Berlinben Alexander Braunnál, Innsbruckban Anton Kernernél dolgozott, mindkettő nagy hatással volt rendszertani, ill. növényföldrajzi munkásságára. Számos kutatóutat tett az országban és annak határain kívül is.

1902-től a kolozsvári egyetemen a növényrendszertan tanára, majd a botanikus kert igazgatója volt; a régen megérdemelt tanszéket csak élete végén nyerte el.

Munkássága

Rendkívül termékeny kutató volt: 1870 és 1905 között 874 dolgozata jelent meg. Mintegy 2000 új növényalakot írt le és nevezett meg, ezek jelentékeny része ma is érvényes. Például 1882-ben ő írta le a ritka magyar tulipánt (Tulipa hungarica). Tisztelői számos növényfaj mellett a Borbásia folyóiratot is róla nevezték el. Rendszertani munkáiban a korszerű származástani eszméket alkalmazta; ezek közül legnagyobb a rózsa-monográfiája.

Ő dolgozta ki részletesen az Anton Kerner által fölvetett Ősmátra-elméletet (a homokpuszták hegyről füvesedésének elméletét). Új gondolatokkal járult a fajok keletkezésének, a növénytársulások fejlődésének megértéséhez és más rokon kérdések megoldásához. Sokoldalú, széles látókörű, eredeti, intuitív tudósként negyven éven át ő volt a magyar flóra legjobb ismerője.

Fontosabb művei

Emléktáblája a budapesti Markó utcában

• Pestmegye flórája… (Pest, 1872);
• Jelentés a Bánság területén végzett növénytani kutatásokról (Bp., 1874);
• Adatok a sárga virágú szegfüvek… (Bp., 1876);
• Adatok Arbe és Veglia szigetek nyári flórája… (Bp., 1877);
• Vizsgálatok a hazai Arabisek és egyéb Cruciferák közül (Bp., 1878);
• Floristikai közlemények… (Bp., 1878);
• Floristicai adatok (Roripák)… (Bp., 1879);
• A hazai Epilobiumok ismeretéhez (Bp., 1879);
• Budapest és környékének növényzete (Bp., 1879);
• A magyar birodalom vadon termő rózsái monográfiájának kísérlete (Bp., 1880);
• Az elzöldült szarkaláb, mint morphologiai útmutató (Bp., 1881);
• Békés vármegye flórája (Bp., 1881);
• Az Aquilegiák rendszere és földrajzi elterjedése (Bp., 1882);
• Temesmegye vegetációja (Temesvár, 1884);
• A magyar homokpuszták növényvilága (Bp., 1886);
• Vasvármegye növényföldrajza és flórája (Szombathely, 1888);
• Közép-Európa, különösen Magyarország kakukfüveinek ismertetése (Bp., 1890);
• A szerbtövis hazája és vándorlása (Bp., 1893);
• A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Bp., 1900);
• Revisio Knautiarum (Kolozsvár, 1905).

Hagyatéka

Értékes herbáriuma a budapesti egyetem növényrendszertani intézetébe került, de a második világháborúban nagyrészt megsemmisült.

Források

• Borbás Vince szócikk (magyar nyelven). Magyar életrajzi lexikon. (Hozzáférés: 2014. november 22.)