Berkélium(III)-oxid
| Berkélium(III)-oxid | |
| |
| Más nevek | diberkélium-trioxid |
| Kémiai azonosítók | |
|---|---|
| CAS-szám | 12310-58-6 |
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |
| Kémiai képlet | Bk2O3 |
| Moláris tömeg | 542,139 g/mol |
| Megjelenés | sárgazöld színű szilárd anyag |
| Olvadáspont | 1920 °C |
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |
A berkélium(III)-jodid egy vegyület. Képlete Bk2O3. A többi berkéliumvegyülethez hasonlóan nem fordul elő a természetben.
Tulajdonságai[szerkesztés]
Berkélium(IV)-oxid hidrogénnel történő redukciójával állítható elő:
Sárgazöld színű szilárd anyag, olvadáspontja 1920 °C. Tércentrált köbös kristályrácsa van a = 1088,0 ± 0,5 pm.[1][2][3]
Források[szerkesztés]
- ↑ R. D. Baybarz: The Berkelium Oxide System, in: J. Inorg. Nucl. Chem., 1968, 30 (7), S. 1769–1773 (doi:10.1016/0022-1902(68)80352-5).
- ↑ Joseph Richard Peterson: The Solution Absorption Spectrum of Bk3+ and the Crystallography of Berkelium Dioxide, Sesquioxide, Trichloride, Oxychloride, and Trifluorid, Ph.D. Thesis, October 1967, U. S. Atomic Energy Commission Document Number UCRL-17875 (1967).
- ↑ J. R. Peterson, B. B. Cunningham: Crystal Structures and Lattice Parameters of the Compounds of Berkelium I. Berkelium Dioxide and Cubic Berkelium Sesquioxide, in: Inorg. Nucl. Chem. Lett., 1967, 3 (9), S. 327–336 (doi:10.1016/0020-1650(67)80037-0).
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Berkelium(III)-oxid című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.