Benkő Ferenc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Benkő Ferenc arcképe
Muhi Sándor grafikája

Benkő Ferenc (kisbaconi) (Magyarlápos, 1745. január 4. – Nagyenyed, 1816. december 16.) református lelkész, mineralógus.

Élete [szerkesztés]

Iskoláit 1759-től Nagyenyeden végezte, majd 1776-tól Németország egyetemein tanult. Legtovább volt Jenában és Göttingenben, ahol különösen a természetrajzi tudományokat tanulmányozta. Hazaérkezése után előbb nagyszebeni lelkész, majd 1790-től a természetrajz, földleírás és német nyelv tanára lett Nagyenyeden. Ő az első magyar nyelvű ásványtani mű szerzője (1786). 1796-ban a jénai természetvizsgáló társulat tagjává választotta. A nagyenyedi természettudományi múzeum az ő javaslatára létesült.

Munkái [szerkesztés]

  1. Werner Ábrahámnak a köveknek és érczeknek külső megismertető jegyeikről. Ford. és jegyzetekkel kísérte. Göttingen, 1782. (2. kiadás. Kolozsvár, 1784.)
  2. Magyar mineralogia. Kolozsvár, 1786.
  3. A keresztény szeretetnek egyik nevezetes emlékeztető oszlopa. U. ott. 1787. (A nagy-szebeni ref. templom fölszentelése alkalmával mondott beszéd, Szabó Sámuelével együtt.)
  4. Esztendőnként kiadott parnassusi időtöltés. Nagy-Szeben. 1793–1800. Hét kötet. (Ism. Siebenb. Quart. IV. 1795.)
  5. Magyar geografia. Kolozsvár. 1801–02. Négy rész. (1. részét Jankovich szerint nem nyomatta ki.)
  6. Kéziratban maradt munkái: Erdélyi régi római inscriptiók. (Gróf Toldalagi Viktornál Koronkán), Synodi Erdődienses. (A kolozsvári egyetlen példányról vett másolat megvan a máramarosszigeti református kollegium levéltárában.) Naplót is hagyott maga után, melyet fia szándékozott kiadni.

Források [szerkesztés]

A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Benkő_Ferenc&oldid=13496852”