Benkő Ferenc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Benkő Ferenc
F1Benkő Ferenc (1745-1816) mineralógus.jpg
Benkő Ferenc arcképe
Muhi Sándor grafikája
Született 1745. január 4.
Magyarlápos
Elhunyt 1816. december 16. (71 évesen)
Nagyenyed
Nemzetisége magyar
Foglalkozása lelkész, mineralógus, pedagógus
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Benkő Ferenc témájú médiaállományokat.

Kisbaconi Benkő Ferenc (Magyarlápos, 1745. január 4.Nagyenyed, 1816. december 16.) református lelkész, mineralógus.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Iskoláit 1759-től Nagyenyeden végezte, majd 1776-tól Németország egyetemein tanult. Legtovább Jénában és Göttingenben volt, ahol különösen a természetrajzi tudományokat tanulmányozta. Hazaérkezése után előbb nagyszebeni lelkész, majd 1790-től a természetrajz, földleírás és német nyelv tanára lett Nagyenyeden. Ő az első magyar nyelvű ásványtani mű szerzője (1786). 1796-ban a jénai természetvizsgáló társulat tagjává választotta. A nagyenyedi természettudományi múzeum az ő javaslatára létesült.

Munkái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Werner Ábrahámnak a köveknek és érczeknek külső megismertető jegyeikről. Ford. és jegyzetekkel kísérte. Göttingen, 1782 (2. kiadás. Kolozsvár, 1784)
  2. Magyar mineralogia. Kolozsvár, 1786
  3. A keresztény szeretetnek egyik nevezetes emlékeztető oszlopa. U. ott. 1787 (A nagyszebeni ref. templom fölszentelése alkalmával mondott beszéd, Szabó Sámuelével együtt)
  4. Esztendőnként kiadott parnassusi időtöltés. Nagy-Szeben. 1793–1800. Hét kötet. (Ism. Siebenb. Quart. IV. 1795)
  5. Magyar geografia. Kolozsvár. 1801–02. Négy rész. (1. részét Jankovich szerint nem nyomatta ki)
  6. Kéziratban maradt munkái: Erdélyi régi római inscriptiók. (Gróf Toldalagi Viktornál Koronkán), Synodi Erdődienses. (A kolozsvári egyetlen példányról vett másolat megvan a máramarosszigeti református kollegium levéltárában.) Naplót is hagyott maga után, melyet fia szándékozott kiadni.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]