Benkő Ferenc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Benkő Ferenc
F1Benkő Ferenc (1745-1816) mineralógus.jpg
Benkő Ferenc arcképe
Muhi Sándor grafikája
Született 1745. január 4.
Magyarlápos
Elhunyt 1816. december 16. (71 évesen)
Nagyenyed
Nemzetisége magyar
Foglalkozása lelkész, mineralógus, pedagógus

Kisbaconi Benkő Ferenc (Magyarlápos, 1745. január 4.Nagyenyed, 1816. december 16.) református lelkész, mineralógus.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Iskoláit 1759-től Nagyenyeden végezte, majd 1776-tól Németország egyetemein tanult. Legtovább Jénában és Göttingenben volt, ahol különösen a természetrajzi tudományokat tanulmányozta. Hazaérkezése után előbb nagyszebeni lelkész, majd 1790-től a természetrajz, földleírás és német nyelv tanára lett Nagyenyeden. Ő az első magyar nyelvű ásványtani mű szerzője (1786). 1796-ban a jénai természetvizsgáló társulat tagjává választotta. A nagyenyedi természettudományi múzeum az ő javaslatára létesült.

Munkái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Werner Ábrahámnak a köveknek és érczeknek külső megismertető jegyeikről. Ford. és jegyzetekkel kísérte. Göttingen, 1782 (2. kiadás. Kolozsvár, 1784)
  2. Magyar mineralogia. Kolozsvár, 1786
  3. A keresztény szeretetnek egyik nevezetes emlékeztető oszlopa. U. ott. 1787 (A nagyszebeni ref. templom fölszentelése alkalmával mondott beszéd, Szabó Sámuelével együtt)
  4. Esztendőnként kiadott parnassusi időtöltés. Nagy-Szeben. 1793–1800. Hét kötet. (Ism. Siebenb. Quart. IV. 1795)
  5. Magyar geografia. Kolozsvár. 1801–02. Négy rész. (1. részét Jankovich szerint nem nyomatta ki)
  6. Kéziratban maradt munkái: Erdélyi régi római inscriptiók. (Gróf Toldalagi Viktornál Koronkán), Synodi Erdődienses. (A kolozsvári egyetlen példányról vett másolat megvan a máramarosszigeti református kollegium levéltárában.) Naplót is hagyott maga után, melyet fia szándékozott kiadni.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]