Baross Gábor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Baross Gábor (Barabás Miklós festménye)

Bellusi Baross Gábor (Pruzsina, 1848. július 6.Budapest, 1892. május 9.) magyar politikus, a korszerű magyar kereskedelem és közlekedés megalapítója. A dualizmus korának kiemelkedő gazdaság-és közlekedéspolitikusa. A vasútügy fejlesztése terén elért eredményei miatt „vasminiszternek” nevezték, kora Széchenyi István közlekedéspolitikai eszméinek megvalósítóját tisztelte benne.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Középiskolai tanulmányait Léván és Esztergomban, a bencés gimnáziumban (18611865) végezte. Pesti egyetemi évei után Trencsénben megyei tisztviselő. 1875-ben szabadelvű országgyűlési képviselő, 1883-tól közlekedési államtitkár, 1886-tól 1889-ig közmunka- és közlekedésügyi miniszter, majd ezt követően halálig kereskedelemügyi miniszter.

Személyisége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ifjú Baross Gábor

A rendkívüli munkabírású, tekintélykövetelő, önmagát és környezetét sem kímélő Baross Gáborral hivatali beosztottjai nem tudtak lépést tartani. Különösen államtitkári működése első éveit jellemezte, hogy beosztottjait leforrázta, kioktatta. A visszaemlékezések szerint Baross indokolatlanul éles hangot használt, olykor brutális stílust engedett meg magának. A politikus összehasonlíthatatlanul több időt szánt az aktákra, mint a hivatalnokok. Értekezletei előtt a résztvevők külön munkamegbeszéléseket tartottak, azért, hogy ne a miniszter előtt derüljenek ki a figyelmetlenségek, hibák, vagy mulasztások. Baross miniszteri felelősségét igen széleskörűen értelmezte. Felfogása szerint a miniszteri intézkedéseket nem az apparátusnak kell meghoznia a miniszter nevében, hanem fordítva: azoknak a miniszter akaratából kell létrejönniük. Mindez azt jelentette, hogy a tárca intézkedéseiért az elismerés és a támadás is a minisztert illette meg. Intézkedéseit az ellenzéki pártok nem támadták. Az 1880-as évek vége felé Baross környezetében már csak olyan emberek dolgoztak, akik tudták a tempót tartani felettesükkel. Ezek az emberek lettek a következő évtizedek legnagyobb befolyású szakemberei. Beszédeiben gyakran emlegette, hogy lépéseit a hazája iránti szeretet irányítja, a közjó szolgálata. Életművét már a kortársai is Széchenyi alkotásaihoz hasonlították.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Baross Gábor a nemzeti gazdaságpolitikának rendelte alá közlekedéspolitikáját. Legjelentősebb reformja a vasúti személyszállításban az ún. zónatarifa-rendszer bevezetése volt, amely a sok vasúttársaság díjszabásait egységesítette, és a távoli utazásokat olcsóbbá tette. A vasúti áruszállítás tarifarendszerének átalakításával a magyar mezőgazdaság versenyképességét, az ipar és a kereskedelem szempontjait tartotta szem előtt, akár a vasút jövedelmezőségének kárára is. Mindebben eszközül használhatta a magyar vasúti rendszerben egyre nagyobb szerepet játszó MÁV-ot. Legnépszerűbb intézkedése az új vasúti személyszállítási díjszabás (zónatarifa) 1889-es bevezetése volt.

Közlekedéspolitikusként célja volt a víziközlekedés fejlesztése, a fiumei kikötő kiépítése és az Al-Duna hajózhatóvá tétele. A Vaskapu csatorna megnyitását (1896) már nem élte meg, de a beruházás elindítása az ő érdeme. Gazdaságpolitikusként az ipari szakoktatás fejlesztése fűződik a nevéhez, a posta és a távírda egyesítése, a Budapest-Bécs közötti telefonkapcsolat kiépítése, a Postatakarékpénztár megalapítása.

Vágvölgyi Lap címen lapot alapított 1874-ben, amely a közéleti tisztaság védelmével és a Szabadelvű Párt programjainak elkötelezett támogatásával vált ismertté. Eközben segédkezett a trencséni nőegylet létrehozásában, sőt, dalárdát is szervezett. Megoldotta a trencséni gimnázium szegényebb diákjainak ingyenes étkeztetését.

1875-ben, az Illava-puchói kerületben országgyűlési képviselővé választották. A képviselőházban rövid idő alatt pártja vezérszónokává lépett elő, akire a legkényesebb, legnehezebb ügyek előadását bízták. 1878-ban az országgyűlés jegyzőjévé választották meg. 1882-ben Tisza Kálmán miniszterelnök felfigyelt a fiatal képviselőre, és nyugat-európai tanulmányútra küldte. Bejárta az 1871-ben egyesült birodalmi Németországot, Franciaországot és Belgiumot, tanulmányozta a közigazgatási bíróságokat és az ottani politikai viszonyokat. Szüleihez írt leveleiből ismerhetjük meg emberi tulajdonságait, ragaszkodását családjához, szülőföldjéhez. Minden kezdeményezést támogatott, amely a Felvidék gazdasági és kulturális felemelkedését szolgálta, így részt vett a Felvidéki Magyar Közművelődési Egyesület megalapításában és munkájában. Általános meglepetést keltett 1883. április 10-én történt államtitkári kinevezése a Közmunka-és Közlekedésügyi Minisztériumba.

Baross Gábor élete legnagyobb feladatának azonban a Vaskapu szabályozását tekintette. A német vámháború miatt a Monarchiának Németország elkerülésére az Alpok hegyláncain keresztül Svájc felé meg kellett építenie az arlbergi vasútvonalat. Ez a munka Ausztriára hárult, így egyedül Magyarországnak kellett megoldania az Al-Duna szabályozásának feladatát, amelyet a berlini konferencián (1878) a Monarchiára kiosztottak. Baross gyakori személyes jelenlétével biztosította a munkálatok menetét, de szükség is volt minden energiájára és szervezőképességére, hiszen ez volt az évszázad egyik legjelentősebb belvízi hajózást segítő európai beruházása. Jelentőségét az adta meg, hogy elkészülte után született meg az egységes dunai hajózóútvonal. A „vasminiszter” ezt azonban már nem érhette meg.

A közlekedésen kívül a Posta területén is látványos eredményeket ért el. 1886-ban megalapította a postatakarékpénztár intézményét, amelynek révén 1892-re már 3916 település postáján működött banki szolgáltatás. 1887-ben egyesítette a Postát a Távírdával. Az 1888-ban megkötött osztrák–magyar postai egyezmény teljes önállóságot biztosított a Magyar Királyi Postának. Még ebben az évben megalapította a Postatisztképzőt, megteremtette a modern hírközlés jogi és szervezeti kereteit. 1890-ben Budapest és Bécs között átadták az első telefonvonalat. A Posta szolgáltatásai jelentősen bővültek minisztersége idején. Nemzetközi hírlap előfizetési szolgáltatás, pontos zónaidő, meteorológiai előrejelzés, vízállásjelentés került bevezetésre ingyenesen a távírókon. Ingyenes lett a levélküldemények, táviratok, pénzesutalványok házhoz kézbesítése. 1889-ben kereskedelemügyi miniszter lett. Ezzel felügyelete alá kerültek az ipari, a kereskedelmi, a vám, a tengerészeti és a szabadalmi ügyek és az Országos Magyar Királyi Statisztikai Hivatal. Közel 100 gyár alapítását, illetve működését támogatta, iparbankot hozott létre, majd 1890-ben bevezettette az áruvédjegyet. Új kereskedelmi és iparkamarákat hozott létre, Szeged, Marosvásárhely, Nagybánya, Győr és Besztercebánya ekkor kapott új kamarát. Állami megrendelésekkel segítette az új iparágak megteremtését. Nevéhez fűződik többek között a magyar gumiipar megteremtése is.

A Magyar Ruggyantaárúgyár, a Taurus elődjének tulajdonosa Barosstól olyan ígéretet kapott, hogy 3 évig a MÁV minden gumiigényét a gyártól vásárolja, ha azt Magyarországon állítja elő. A szakképzés szintén érdeklődési körének központjába tartozott. Több mint félszáz iskolát alapítottak tevékenységének köszönhetően. Létrehozta a Kereskedelmi Múzeumot, amely kezdetben mintaraktárként működött, szolgálva a hazai termékek népszerűsítését, a piacorientált termelést.

Perspektivikus céljai, tenni akarása, hazaszeretete, szolgálni tudása, mai szóhasználattal menedzser szemlélete a jelenkor emberének is tanulsággal szolgál. Életrajzírója, Petrasovics László 1892-ben megjelent könyvében tömören jellemzi Baross Gábor politikusi, képviselői tevékenységét: „Nem kicsinyes pártpolitikai, vagy önző célokért való küzdésben látta ő a képviselői kötelességek teljesítését, hanem abban a törekvésben, mely mindenben a nemzetnek akar hasznára válni.” Még nem volt 44 éves, amikor 1892. május 9-én megfeszített munkatempója és tenni akarása felőrölte szervezetét. A magyar állam által építtetett mauzóleumban nyugszik Klobusicon, Illava mellett a Vág völgyében.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szobra a Baross téren (Szécsi Antal alkotása, 1898)
  • Halála után Budapesten több utcát és teret neveztek el róla, ezek közül ma is nevét viselik:
  • Az ország többi részében:
  • Oktatási intézmények:
    • Baross Gábor Közgazdasági és Két Tanítási Nyelvű Szakközépiskola (Győr)
    • Baross Gábor Közlekedési és Postaforgalmi SZKI (Miskolc)
    • Baross Gábor Kollégium (BME Közlekedésmérnök kari kollégium)
    • Baross Gábor Középiskola, Szakiskola és Kollégium (Debrecen)
    • Baross Gábor Középiskola és Szakiskola (Siófok)
    • Baross Gábor Általános Iskola (Budapest, XXII. kerület)
    • Baross Gábor Általános és Szakmunkás-képző Iskola (Budapest, XX. kerület)
    • Szolnoki Műszaki Szakközép- és Szakiskola Baross Gábor Gépipari, Közlekedési Tagintézmény
    • Baross Gábor Általános Iskola (Budapest, VII. kerület)
  • Szülőfaluja a Barossháza nevet vette fel a tiszteletére.

Elismerése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Származása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Baross Gábor családfája[1]
Baross Gábor
(Pruzsina, 1848. jún. 6.–
Budapest, 1892. máj. 9.)
kereskedelmi miniszter
Apja:
Baross Antal
(Puchó, 1819. máj. 4.–
Illava, 1894. febr. 12)
járásbíró
Apai nagyapja:
Baross János
(Pruzsina, 1789. máj. 19.–
?)
trencséni főszolgabíró
Apai nagyapai dédapja:
bellusi Baross Ignác
(Fülekkelecsény, 1760. ápr. 28.–?)
Apai nagyapai dédanyja:
szentmiklósi és óvári
Pongrácz Márta
Apai nagyanyja:
Lohrer Teréz
(Hradek, 1801. szept. 18. – ?)
Apai nagyanyai dédapja:
n.a.
Apai nagyanyai dédanyja:
n.a.
Anyja:
Pongrácz Natália
(Rajec, 1825. nov. 9.–
Trencsén, 1916. szept. 9.)
Anyai nagyapja:
Pongrácz Jusztin
Anyai nagyapai dédapja:
n.a.
Anyai nagyapai dédanyja:
n.a.
Anyai nagyanyja:
Fogarassy Jozefa
Anyai nagyanyai dédapja:
n.a.
Anyai nagyanyai dédanyja:
n.a.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Szluha Márton: Árva, Trencsén, Zólyom vármegye nemes családjai. Heraldika Kiadó, Budapest, 2006. 186. o. ISBN 963-920-445-5

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Baross Gábor a Magyar életrajzi lexikonban
  • Baross Gábor Pallas Nagy Lexikonában
  • Baross Gábor. Szerk. Frisnyák Zsuzsa. BKIK Baross Gábor Vállalkozási Alapítvány-Dinasztia Kiadó, 2000. 131 p.
  • Mikszáth Kálmán: Az ország halottjáról. Pesti Hírlap, 1892. május 12.
  • Gyömrei Sándor - Vértesy Miklós: Baross Gábor. Budapest, 1937. 184 oldal
  • Petrovich László: Bellusi Baross Gábor volt kereskedelemügyi miniszter élete. Eperjes, 1892
  • Czére Béla: Baross Gábor közlekedéspolitikája. Közlekedéstudományi Szemle, 1992. 401-405.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Baross Gábor témájú médiaállományokat.


Elődje:
'
Kereskedelmi miniszter
1889. június 16. - 1892. május 8.
Utódja:
Wekerle Sándor