Balázs Béla

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Balázs Béla
TóthSándorBalázsBélaKJ.JPG
Relief Szegeden
Születéskori neve Bauer Herbert
Született 1884. augusztus 4.
magyar 1867-1918 Szeged
Elhunyt 1949. május 17. (64 évesen)
magyar 1946-1949 Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása költő, író, filmesztéta, filmrendező
Díjak Kossuth-díj

Balázs Béla az IMDb-n

Balázs Béla, eredeti nevén Bauer Herbert (Szeged, 1884. augusztus 4.Budapest, Józsefváros, 1949. május 17.[1]) költő, író, filmesztéta, filmrendező, filmfőiskolai tanár.

A 20. századi magyar kultúra egyik jeles egyénisége, akinek műveinél is jelentősebb szellemi hatása – többek között – a barátaira (Bartók Béla, Kodály Zoltán, Lukács György, Fülep Lajos, Hauser Arnold, Mannheim Károly) és a filmesztétikára.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Születése után hat évvel családja Lőcsére költözött. Apja, Bauer Simon (1851-1897) gimnáziumi tanár halála után 1899-ben anyjával (Léwy Eugénia) Szegedre települtek vissza, ahol a Vajda-házban laktak. 1902-ben a szegedi főreáliskolában jeles eredménnyel érettségizik, majd ősszel megkezdi tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem egyetemen magyar–német szakán. Az Eötvös Kollégiumban Kodály Zoltán szobatársa. 1904-ben részt vett a Thália Társaság munkájában, s megismerkedett Lukács Györggyel. 1905 tavaszán népdalgyűjtő útra indult. A következő évben befejezte tanulmányait, s rövid időre visszatért szülővárosába, ahol megismerkedett Bartókkal. Ősszel külföldi tanulmányútra ment. A berlini egyetemen Simmel és Wilhelm Dilthey filozófiai előadásait látogatta. Időközben befejezte első drámáját, a Doktor Szélpál Margit-ot, majd Simmel biztatására megírta első könyvét, a Halálesztétikát. 1907 elején Kodállyal Párizsba utazott, ősszel pedig tanári állást kapott a Wesselényi utcai polgári iskolában.

1908-ban ismerkedett meg Hajós Edittel és Lesznai Anna költőnővel, kivel életreszóló barátságot kötött. Még ugyanebben az évben bölcsészdoktori vizsgát tett. Költői pályája is ekkortájt indult, s verseit a A Holnap antológiában közölték. Korai esztétikai munkásságával, szecessziós mesejátékaival szerzett ismertséget. 1909 áprilisában mutatták be első színpadi művét a Doktor Szélpál Margit-ot, s megismerkedett Ady Endrével. 1911-12-ben hosszabb időt töltött külföldön (Olaszország, Párizs, Berlin), s megjelent első verseskötete (A vándor énekel), illetve novellás kötete (A csend). Két évvel az első világháború kitörése előtt visszatért Budapestre. A Nyugat ekkor közölte Minisztériumok című kötetét. 1913-ban hivatalosan is felvette a Balázs Béla nevet, s házasságot kötött Hajós Edit orvosnővel.[2] Ugyanebben az évben jelent meg a Dialógus a dialógusról című könyve és Az utolsó nap című drámája, melyet 1913. október 3-án mutatott be a Nemzeti Színház.

1914-ben önkéntesként került a frontra, ahol megsebesült. 1915-ben hátországi szolgálatra Szabadkára helyezték. Menj és szenvedj te is címmel megjelentette a Nyugatban hadi élményeiről szóló beszámolóit. 1915 decemberében megkezdődtek a lakásán tartott Vasárnapi Kör ülései. 1916-ben jelent meg háborús naplója és második verseskötete: Tristán hajóján. A következő évben előadásokat tartott a Szellemi Tudományok Szabadiskolájában, s az Operaház bemutatta Bartók táncjátékát, A fából faragott királyfi-t, amelynek szövegkönyvét ő írta. 1918-ban elvált Hajós Edittől. Az Operaház bemutatta A kékszakállú herceg vára című művét, 1919-ben pedig feleségül vette Hamvassy Annát. A Magyarországi Tanácsköztársaság alatt tagja lett a Forradalmi Írók Direktóriumának, majd beállt a Vörös Hadseregbe, s részt vett az északi hadjáratban. A kommün bukása után novemberben hamis papírokkal elhagyta az országos, s a Bécs melletti Reichenauban teledett le feleségével. Több német és magyar nyelvű lap, köztük a Tűz, a Magyar Írás munkatársa volt, s számos német és magyar nyelvű kötete jelent meg. Napi- és hetilapokban színházi és filmkritikákat publikált, ezeket feldolgozva írta és jelentette meg 1925-ben filmesztétikai főművét, a Látható embert.

1926-tól 1930-ig Berlinben élt, hol a Marxista Munkásiskola előadójaként, illetve a birodalmi Munkásszínjátszó Szövetség irányítójaként dolgozott. Számos forgatókönyvet írt, s megismerkedett számos filmrendezővel, például Erwin Piscatorral, Georg Wilhelm Pabsttal, és Korda Sándorral, akikkel együtt is dolgozott. Összeismerkedett Leni Riefenstahllal, s a színésznő több filmjének forgatókönyvírója lett. 1930-ban több hónapos algériai útra indult egy francia cég megbízásából, hol Kuharskyval együtt filmet forgatott.

1931-ben belépett a Németország Kommunista Pártjába. 1931 őszén szovjet filmesek meghívására Moszkvába utazott, hogy előadásokat tartson a filmfőiskolán, s hogy filmet készítsen a Magyar Tanácsköztársaságról. A kommünről szóló film elkészítésére felesége visszaemlékezései szerint eredetileg Kun Béla kérte fel, de akkor Balázs kitérő választ adott. A következő évben feleségével együtt Moszkvában telepedett le. Az 1930-as évek elejére elkészült a Tanácsköztársaságról szóló filmje (Ég a Tisza), de nem került forgalmazásra. 1937-ben nyaralót vett a Moszkva környéki Isztrában, s feleségével együtt odaköltözött. 1938-tól egy moszkvai magyar nyelvű folyóirat, az Új Hang főmunkatársa volt (állandó rovata: Levelek a távolból).

1941-ben Tábortűz címmel verseskötete és egy drámakötete (Két dráma, Mozart - Hazatérés) jelent meg. Az év végén a front előrenyomulása miatt Alma-Atába (Kazahsztán) evakuálják.

1945 után tért haza Budapestre, és itt folytatta filmszervezői, tanári és szerkesztői tevékenységét: vendégtanárként is működött Prágában és Rómában. Megjelent önéletrajzi regénye, az Álmodó ifjúság. Nagy sikert aratott a forgatókönyvéből készült Valahol Európában, Radványi Géza rendezésében.[3] Bár Kossuth-díjat kapott, 1948 után az addig vezető ideológiai szerepet játszó Lukács György félreállításával párhuzamosan őt is éles bírálatok érték állítólagos avantgárd szemlélete miatt. Elvesztette állásait, nem taníthatott a Színművészeti Főiskolán, műveit nem jelentették meg. Csak évtizedekkel halála után került életműve – különösen filmesztétikai munkássága – a méltó helyére. 1903-tól 1922-ig vezetett Naplója, erős kihagyásokkal csak 1982-ben jelenhetett meg. A forrásértékű, kultúrtörténeti jelentőségű teljes mű ma is kéziratban van.

1949-ben hunyt el, halálát agyvérzés okozta. Sírja a Kerepesi temető Munkásmozgalmi Pantheonában van.

Jelentősége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Saját műve alapján, a librettójából készült a Kékszakállú herceg vára című opera, A fából faragott királyfi című balett (Bartók Béla), a Czinka Panna (Kodály Zoltán), valamint A Valahol Európában című film (Radványi Géza).

Maradandót alkotott a filmesztétika területén is.

A magyaron kívül a német és az orosz (szovjet) kultúra is – mint egyik jelentős személyiségét tartja számon. „Elméleti műveinek egy részét németül írja, ezek eljutnak mindenhová, és hamarosan nagy tudományos és művészeti feltűnést keltenek. Ma már világszerte úgy veszik tudomásul, hogy Balázs Béla a filmesztétika történetének egyik legfőbb alakja, semmivel sem kisebb jelensége a magyar esztétikai irodalomnak, mint a maga területein Lukács György.” – írja róla a Hegedűs Géza.

Tiszteletére díjat alapítottak, melyet a nemzeti kulturális örökség minisztere adományoz a mozgókép területén kifejtett kiemelkedő alkotótevékenység, valamint művészi és tudományos teljesítmény elismerésére.

Főbb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Halálesztétika (Deutsch és Márkus, 1908)
  • Dr. Szélpál Margit (Nyugat, 1909)
  • A vándor énekel (Nyugat, 1911)
  • A csend (Nyugat, 1911)
  • Misztériumok (Nyugat, 1912)
  • Történet a Logody utcáról (Athenaeum, 1912)
  • Dialógus a dialógusról (Athenaeum, 1913)
  • Lélek a háborúban (Kner, 1916)
  • Tristan hajóján (Kner, 1916)
  • A fából faragott királyfi (Kner, 1917)
  • Játékok (Kner, 1917)
  • Halálos fiatalság (Kner, 1917)
  • A kékszakállú herceg vára (Globus ny., 1918)
  • Hét mese (Kner, 1918)
  • Testvérország (Kner, 1918)
  • Kalandok és figurák (Kner, 1918)
  • A fekete korsó (Kner, 1919)
  • Túl a testen (Karin Michaelis-szel közösen, Bécsi Magyar Kiadó, 1921)
  • Isten tenyerén (Lapkiadó Rt., 1921)
  • Der Mantel der Träme (München, 1922)
  • Férfiének (Bécs, 1923)
  • Der sichtbare Mensch (Bécs-Lipcse, 1924)
  • Der Phantasie-reiseführer (Berlin-Bécs-Lipcse, 1925)
  • Der Geist des Films (Halle, 1930)
  • Intellektuel aggályoskodás (Prága, 1932)
  • Tábortűz mellett (Moszkva, 1941)
  • Nyissátok ki a jövő kapuját! (Moszkva, 1944)
  • Repülj, szavam! (Moszkva, 1944)
  • Az én utam (Athenaeum, 1945)
  • Álmodó ifjúság (Athenaeum, 1946)
  • Az igazi égszínkék – Meseregény (Bp., 1948)
  • Csodálatosságok könyve (Révai, 1948)
  • Cinka Panna balladája (Dolgozók Kultúrszövetsége, 1948)
  • Filmkultúra (Szikra, 1948)
  • Filmesztétikai gondolatok (OMSZF, 1948)
  • 30 év vörösőrségen (Athenaeum, 1949)
  • A látható ember - [A film szelleme], (Bibliotéka, 1958)
  • Válogatott cikkek és tanulmányok (Kossuth, 1968)
  • Napló I-II. (Magvető, 1982)
  • E-könyv: Történet a Lógody-utcáról, a tavaszról, a halálról és a messzeségről"

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Halálesete bejegyezve a Budapest VIII. ker. polgári halotti akv. 1144/1949 folyószáma alatt.
  2. PIM
  3. Az ötletadó feltételezhetően Sztehlo Gábor Gaudiopolis-a, Örömvárosa volt.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Balázs Béla témájú médiaállományokat.