Balázs Béla

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Balázs Béla
TóthSándorBalázsBélaKJ.JPG
Relief Szegeden
Születéskori neve Bauer Herbert
Született 1884. augusztus 4.
magyar 1867-1918 Szeged
Elhunyt 1949. május 17. (64 évesen)
magyar 1946-1949 Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása költő, író, filmesztéta, filmrendező
Díjak Kossuth-díj

Balázs Béla az IMDb-n

Balázs Béla, eredeti nevén Bauer Herbert (Szeged, 1884. augusztus 4.Budapest, Józsefváros, 1949. május 17.[1]) költő, író, filmesztéta, filmrendező, filmfőiskolai tanár.

A 20. századi magyar kultúra egyik jeles egyénisége, akinek műveinél is jelentősebb szellemi hatása – többek között – a barátaira (Bartók Béla, Kodály Zoltán, Lukács György, Fülep Lajos, Hauser Arnold, Mannheim Károly) és a filmesztétikára.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Születése után hat évvel családja Lőcsére költözött. Apja, Bauer Simon gimnáziumi tanár halála után anyjával (Léwy Eugénia) Szegedre települtek vissza, ahol a Vajda-házban laktak. 1902-től a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem magyar–német szakos hallgatója volt. Az Eötvös Kollégiumban Kodály Zoltán szobatársa. 1906-ban, tanulmányai befejezése után külföldi tanulmányútra ment. A berlini egyetemen Simmel filozófia előadásait látogatta. Megírta első könyvét, a Halálesztétikát.

Költői pályája a A Holnap antológiában közölt verseivel indult (1908). Publikált a Nyugatban is. Korai esztétikai munkásságával, szecessziós mesejátékaival szerzett ismertséget. 1909-ben mutatták be első színpadi művét Doktor Szélpál Margit címmel. 1911-12-ben hosszabb időt töltött külföldön (Olaszország, Párizs, Berlin); megjelentek első verseskötetei.

1913-ban elvette Hajós Edit orvosnőt.[2]

1914-ben önkéntesként került a frontra, ahol megsebesült. 1916-ben jelent meg háborús naplója. 1919-ben tagja lett a Forradalmi Írók Direktóriumának, majd a Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe menekült. Több német és magyar nyelvű lap, köztük a Tűz, a Magyar Írás munkatársa volt, több német és magyar nyelvű kötete jelent meg. Napi- és hetilapokban színházi és filmkritikákat publikált, ezeket feldolgozva írta és jelentette meg 1925-ben filmesztétikai főművét, a Látható embert.

1926-tól 1930-ig Berlinben élt és dolgozott Erwin Piscator és Georg Wilhelm Pabst munkatársaként. Megismerkedett Leni Riefenstahllal: a színésznő több filmjének forgatókönyvírója lett.

Belépett a Német Kommunista Pártba. 1930 őszén a szovjet írók meghívására Moszkvába utazott, hogy filmet írjon és rendezzen a Magyar Tanácsköztársaságról. 1932-ben Moszkvában telepedett le, ahol a Filmfőiskola tanára lett. 1938-tól egy moszkvai magyar nyelvű folyóirat, az Új Hang főmunkatársa volt.

1945 után tért haza Budapestre, és itt folytatta filmszervezői, tanári és szerkesztői tevékenységét: vendégtanárként is működött Prágában és Rómában. Megjelent önéletrajzi regénye, az Álmodó ifjúság. Nagy sikert aratott a forgatókönyvéből készült Valahol Európában, Radványi Géza rendezésében.[3] Bár Kossuth-díjat kapott, 1948 után az addig vezető ideológiai szerepet játszó Lukács György félreállításával párhuzamosan őt is éles bírálatok érték állítólagos avantgárd szemlélete miatt. Elvesztette állásait, nem taníthatott a Színművészeti Főiskolán, műveit nem jelentették meg. Csak évtizedekkel halála után került életműve – különösen filmesztétikai munkássága – a méltó helyére. 1903-tól 1922-ig vezetett Naplója, erős kihagyásokkal csak 1982-ben jelenhetett meg. A forrásértékű, kultúrtörténeti jelentőségű teljes mű ma is kéziratban van.

1949-ben hunyt el, halálát agyvérzés okozta. Sírja a Kerepesi temető Munkásmozgalmi Pantheonában van.

Jelentősége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Saját műve alapján, a librettójából készült a Kékszakállú herceg vára című opera, A fából faragott királyfi című balett (Bartók Béla), a Czinka Panna (Kodály Zoltán), valamint A Valahol Európában című film (Radványi Géza).

Maradandót alkotott a filmesztétika területén is.

A magyaron kívül a német és az orosz (szovjet) kultúra is – mint egyik jelentős személyiségét tartja számon. „Elméleti műveinek egy részét németül írja, ezek eljutnak mindenhová, és hamarosan nagy tudományos és művészeti feltűnést keltenek. Ma már világszerte úgy veszik tudomásul, hogy Balázs Béla a filmesztétika történetének egyik legfőbb alakja, semmivel sem kisebb jelensége a magyar esztétikai irodalomnak, mint a maga területein Lukács György.” – írja róla a Hegedűs Géza.

Tiszteletére díjat alapítottak, melyet a nemzeti kulturális örökség minisztere adományoz a mozgókép területén kifejtett kiemelkedő alkotótevékenység, valamint művészi és tudományos teljesítmény elismerésére.

Főbb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Halálesztétika (Deutsch és Márkus, 1908)
  • Dr. Szélpál Margit (Nyugat, 1909)
  • A vándor énekel (Nyugat, 1911)
  • A csend (Nyugat, 1911)
  • Misztériumok (Nyugat, 1912)
  • Történet a Logody utcáról (Athenaeum, 1912)
  • Dialógus a dialógusról (Athenaeum, 1913)
  • Lélek a háborúban (Kner, 1916)
  • Tristan hajóján (Kner, 1916)
  • A fából faragott királyfi (Kner, 1917)
  • Játékok (Kner, 1917)
  • Halálos fiatalság (Kner, 1917)
  • A kékszakállú herceg vára (Globus ny., 1918)
  • Hét mese (Kner, 1918)
  • Testvérország (Kner, 1918)
  • Kalandok és figurák (Kner, 1918)
  • A fekete korsó (Kner, 1919)
  • Túl a testen (Karin Michaelis-szel közösen, Bécsi Magyar Kiadó, 1921)
  • Isten tenyerén (Lapkiadó Rt., 1921)
  • Der Mantel der Träme (München, 1922)
  • Férfiének (Bécs, 1923)
  • Der sichtbare Mensch (Bécs-Lipcse, 1924)
  • Der Phantasie-reiseführer (Berlin-Bécs-Lipcse, 1925)
  • Der Geist des Films (Halle, 1930)
  • Intellektuel aggályoskodás (Prága, 1932)
  • Tábortűz mellett (Moszkva, 1941)
  • Nyissátok ki a jövő kapuját! (Moszkva, 1944)
  • Repülj, szavam! (Moszkva, 1944)
  • Az én utam (Athenaeum, 1945)
  • Álmodó ifjúság (Athenaeum, 1946)
  • Az igazi égszínkék – Meseregény (Bp., 1948)
  • Csodálatosságok könyve (Révai, 1948)
  • Cinka Panna balladája (Dolgozók Kultúrszövetsége, 1948)
  • Filmkultúra (Szikra, 1948)
  • Filmesztétikai gondolatok (OMSZF, 1948)
  • 30 év vörösőrségen (Athenaeum, 1949)
  • A látható ember - [A film szelleme], (Bibliotéka, 1958)
  • Válogatott cikkek és tanulmányok (Kossuth, 1968)
  • Napló I-II. (Magvető, 1982)
  • E-könyv: Történet a Lógody-utcáról, a tavaszról, a halálról és a messzeségről"

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Halálesete bejegyezve a Budapest VIII. ker. polgári halotti akv. 1144/1949 folyószáma alatt.
  2. PIM
  3. Az ötletadó feltételezhetően Sztehlo Gábor Gaudiopolis-a, Örömvárosa volt.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Balázs Béla témájú médiaállományokat.