Bakó Ferenc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Akela (vitalap | szerkesztései) 2020. szeptember 30., 15:09-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Második világháborús magyar katonák kategória eltávolítva; A Magyar Királyság katonái a második világháborúban kategória hozzáadva (a HotCattel))
Bakó Ferenc
Született1917. január 28.
Nagyvárad
Elhunyt1998. november 14. (81 évesen)[1]
Eger
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
IskoláiMagyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1944)
SablonWikidataSegítség

Bakó Ferenc (Nagyvárad, 1917. augusztus 28.Eger, 1998. november 14.) magyar etnográfus, muzeológus, Bakó Jenő úszó, mesteredző testvére.

Életpályája

Egerben érettségizett 1935-ben, majd a budapesti Néprajzi Múzeumban 1941-ben muzeológusi bizonyítványt, a Pázmány Péter Tudományegyetemen 1944-ben történelem–földrajz szakos tanári oklevelet szerzett.

A második világháború alatt katonai szolgálatot teljesített 1942 és 1944 között, ekkor amerikai hadifogságba esett, ahonnan 1947-ben szabadult. Ekkor kezdődött muzeológusi pályája: a Magyar Nemzeti Múzeum muzeológusa (1947–1950), a sárospataki Rákóczi Múzeum alapító igazgatója (1950–1952), a Heves-Egri Múzeum (1952-1957), illetve az egri Dobó István Vármúzeum igazgatója, egyúttal a Heves Megyei Múzeumok szervezője és igazgatója (1952–1979) volt.

Az egri múzeum igazgatójaként kezdeményezte az Egri Képtár (1958), illetve az egri népművészeti és természettudományi állandó kiállítás megnyitását (1958), majd ismét megnyitotta a Gárdonyi Géza Emlékmúzeumot (1961).

Fontos szerepet játszott az egri vár helyreállításának kezdeményezésében.

Az 1960-as–1970-es években a megyei múzeumi szervezet igazgatójaként egymás után nyitotta meg a tájházakat (Abasár, Átány, Kisnána, Mikófalva, Nagyréde, Noszvaj, Verpelét stb.). Az ő vezetése alatt indult meg az észak-magyarországi magyarság, a palóc népcsoport néprajzi, történeti és nyelvészeti kutatása.

Fő kutatási területe

A Heves megyei falvak és településformák történetével, népi építkezéssel, népi iparokkal, illetve a népszokások és a népi kultúra etnikai jellemzőinek vizsgálatával foglalkozott.

Tudományos fokozatai

  • A történelem (néprajz) tudományok kandidátusa (1974),
  • A történelem (néprajz) tudományok doktora (1988).

Emlékezete

  • Születésének 100. évfordulójára emlékkiállítást rendeztek a tiszteletére az egri Dobó István Múzeumban 2017-2018-ban. Ebből az alkalomból sírját is megkoszorúzták az egri bazilika altemplomában.[2]
  • 2017-ben avatták fel emléktábláját.[3]

Művei

  • Bakó Ferenc (szerk.): Palócok III., Eger
  • Bakó Ferenc: Bükki barlanglakások, (Borsodi kismonográfiák 3.), Miskolc, Herman Ottó Múzeum, 1977.
  • Bakó Ferenc: Kőházak és barlanglakások Észak-Hevesben, in: Az Egri Múzeum Évkönyve (8–9) 1970–1971.

Jegyzetek

Források

Kapcsolódó szócikkek