Baccio d’Agnolo
| Baccio d’Agnolo | |
 | |
| Született | Bartolomeo d'Agnolo Baglioni 1462. május 19.[1] Firenze |
| Elhunyt | 1543. március 6. (80 évesen) Firenze[1] |
| Állampolgársága | Firenzei Hercegség[1] |
| Gyermekei | Giuliano di Baccio d'Agnolo |
| Foglalkozása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Baccio d’Agnolo témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Baccio D'Agnolo (eredetileg Bartolomeo Baglioni), (Firenze, 1462. május 19. – Firenze, 1543. március 6.) itáliai fafaragó, szobrász és építész. Szülővárosában élt és alkotott.
A Baccio a Bartolomeo név beceneve, családnevét pedig apja, Angelo gúnyneve - Bárány - után használta. Fafaragóként kezdte, 1491 és 1502 között a Santa Maria Novella templomon és a Palazzo Vecchión dolgozott. Miután szobrászként hírnevet szerzett, érdeklődése az építészet felé fordult, és Rómába ment tanulni. A 16. század elején már Simone Pollaióval dolgozott a Palazzo Vecchión, és 1506-ban megbízták azzal, hogy fejezze be a firenzei dóm kupolájának dobját. Ezt a munkáját Michelangelo kritizálta, ezért befejezetlen maradt.
D'Agnolo tervezte a Villa Borgherinit, a Palazzo Bartolini Salimbenit, és más palotákat is. A Bartolini-Salimbeni palotán bevezetett újításai nem nyerték el a firenzeiek tetszését. Ő tervezte a Santo Spirito-templom harangtornyát is. Az ő műhelyében tanult Michelangelo, Andrea Sansovino, Antonio da Sangallo (az idősebb), Giuliano Sangallo és Raffaello Sanzio.
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Baccio D'Agnolo című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
