Bóka László
| Bóka László | |
| Születéskori neve | Bóka László Károly |
| Született | Józsefváros 1910. június 19. |
| Elhunyt | Józsefváros 1964. november 1. (54 évesen) |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | iró, költő, irodalomtörténész, egyetemi tanár |
| Díjak | Baumgarten-jutalom (1940) Baumgarten-díj (1943) József Attila-díj (1960) |
| Kitüntetései | Az irodalomtudományok doktora (1952) |
Dr. Bóka László Károly (Józsefváros, 1910. június 19.[1] – Józsefváros, 1964. november 1.[2]) József Attila-díjas (1960) magyar író, költő, irodalomtörténész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja (levelező: 1953).
Tartalomjegyzék |
Életpályája [szerkesztés]
Szülei: Dr. Bóka Zoltán és Zombory Rózsa Mária voltak.[2] Édesapja híres és kiváló jogász volt. Egyetemi tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar–német–francia szakán végezte el. Már 1930-tól több filozófiai, irodalmi lapba dolgozott (Apollo, Athenaeum, Corvina, Diárium, Erő, Magyar Csillag, Nyugat, Magyar Nyelv, Az Ország Útja, Szép Szó stb.). Tanulmányainak befejezése után 1945-ig könyvtári tisztviselő az Egyetemi Könyvtárban, majd a Műegyegyetemi Központi Könyvtárban. 1938-tóI kezdve több ízben teljesített katonai szolgálatot. Kapcsolatba került az ellenállási mozgalommal. 1947 áprilisától 1950 augusztusáig a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium adminisztratív államtitkára, majd 1950-től az Eötvös Loránd Tudományegyetem oktatója volt. A Bölcsészettudományi Karon a XX. századi magyar irodalomtörténeti tanszék tanszékvezető tanára lett. 1953-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották.
1964. november 1-én hunyt el Józsefvárosi házában szívelégtelenség következtében.
Munkássága [szerkesztés]
Indulásakor főként költőként tartották számon, s tehetséges nyelvész, irodalomfilozófus is volt. Tanárát, Gombocz Zoltánt szépirodalmi műveiben többször megörökítette. A Nyugat harmadik nemzedékéhez tartozott. Esszéiben, cikkeiben a jobboldal és később a hitlerizmus ellen foglat állást. – A Magyar Dolgozók Pártja Kulturális Akadémiáján, beszédében élesen támadta Karácsony Sándort és a népi írókat. (1949. február 4) A beszéd „Népiség” és népnevelés címen, a Magyar Dolgozók Pártja kultúrpolitikai akadémiája 2. füzeteként, 31 oldalon a Szikra Kiadó gondozásában, 1949-ben jelent meg. – Regényeiben a 20. századi magyar történelem elevenedik meg életrajzi ihletésű helyzetekkel és alakokkal. Irodalomtörténeti monográfiái (Vajda János, József Attila, Petőfi Sándor) mellett arcképvázlataival műfajt teremtett: a tudományosan értékelő és az anekdotikusan emlékező portréét. Tankönyveket és jegyzeteket írt, az irodalomtanítás elméletével foglalkozott.
Művei [szerkesztés]
Verseskötetei [szerkesztés]
- Magyar Agapé (1940)
- Jégvilág (1944)
- Szebb az új (1950)
- Harag nélkül (1964)
- Magyar Urbanista (1969)
- Atlantisz (1974)
Regényei [szerkesztés]
- Zenekíséret (1947)
- Alázatosan jelentem (1958)
- A karoling trón (1960)
- Karfiol Tamás (1961)
- Nandu (I-IL. 1963)
- Őszi napló (posztumusz mű, 1965)
- Eskü (1976)
Tanulmánykötetei [szerkesztés]
- Csáth Géza novellái (1937)
- Vajda János (1941)
- József Attila (1947)
- "Népiesség" és népnevelés (1949)
- A szép magyar vers (1952)
- Ady Endre élete és művei (1955)
- Tegnaptól máig (1958)
- Arcképvázlatok és tanulmányok (1962)
- Könyvek gondok (1966)
- Válogatott tanulmányok (1966)
Emlékezete [szerkesztés]
Emléktáblát avattak tiszteletére Budapest VIII. kerületében és Budapest IX. kerületében.
Jegyzetek [szerkesztés]
Források [szerkesztés]
- Ki kicsoda a magyar irodalomban? Tárogató könyvek ISBN 963-8607-10-6
- Ki kicsoda a magyar irodalomban? Könyvkuckó Kiadó, Budapest, 1999 ISBN 9-638157-91-7
