Autódaru
Az autódaru az önjáró daruk csoportjába tartozó, gépjármű alvázára szerelt emelőgép, amelynek előnye a többi darutípussal – például a forgódaruval vagy a toronydaruval – szemben az, hogy mobilis, így ideiglenes, váltakozó munkaterületeken is gyorsan üzembe állítható. Emelőművét közvetlenül a járműmotor hajtja, esetleg generátor vagy hidraulikus olajszivattyú közbeiktatásával. Közúti forgalomban az autódaru gémje a gémtámaszra, vízszintes állapotba ereszthető.
Gémes autódaru
A gémes autódarut nagy terhek mozgatására használják. A forgatható és billenthető, rácsos vagy lemezes szerkezetű darugém a munkaterület fölé irányítható, s a végére szerelt csiga(sor), illetve a teherfelvevő eszköz – többnyire daruhorog – szolgál az anyag mozgatására. A lemezes szerkezetű darugém általában teleszkópos kivitelű, mely több, egymásba csúszó szelvényből áll, ennek előnye a megfelelő gémhosszúság kiválasztása, és a gém egyszerű visszatolása menetkész méretre. A rácsos darugém fix méretű rácsos elemekből összeállított gém, melyet a megfelelő méret eléréséhez előbb a helyszínen kell összeszerelni, előnye viszont, hogy nagy méret esetén fajlagosan könnyebb a teleszkópos gémnél. Emiatt a teleszkópos és a rácsos gémre szerelhető segédgémek, melyek megtoldják az alapgém hosszát, mind rácsos kivitelűek. Az autódaru kezelője az alvázra szerelt darufülkéből irányítja a gém és a daruhorog mozgását. A főgémhez szerelhető segédgémeknek köszönhetően egyes autódaruk horogmagassága a 80 métert, gémkinyúlása – azaz hatótávolsága, az elérhető munkaterület sugara – pedig a 30 métert is meghaladhatja. A magasabb daruosztályokba tartozó daruk akár több száz tonnás tömegek mozgatására is alkalmasak, a gémkinyúlás azonban az emelőképességgel fordítottan arányos, máskülönben a billenőnyomaték ellensúlyozása nem biztosítható. A szerkezet stabilitásáról, egyben a gumiabroncsos futómű tehermentesítéséről az alvázból kihúzható és az útburkolatra vagy a talajfelszínre támaszkodó, négypontos hidraulikus vagy csavaros stabilizálótalpak, támasztólábak gondoskodnak.
Az autódaruk kis méretben önjáró munkagépek, melyet a daru kezelőfülkéjéből is vezetnek, de ide tartoznak a terepjárásra is alkalmas kisebb daruk is. Ilyen daruk esetében általában kettőtől négyig terjed az alváz tengelyeinek száma. Az autódaruk másik, kis-közepes csoportja hagyományos, három vagy négy tengelyes tehergépkocsira kerül felépítményként, és az hordozza. A legtöbb autódaru azonban, kis, közepes, nagy méretben pedig mindenképp egy különleges, kifejezetten daruhordozásra kialakított fülkésalvázra kerül rá, melyen nagyméretű, sima, széles és vastag abroncsozású kerekek vannak a saját tömeg jobb elosztása végett. Az ilyen alvázak 2-3-4-5-6-7-8-9-10 tengelyesek is lehetnek az adott daru méretétől és súlyától függően. Az ilyen alváz vezetőfülkéje rendszerint széles, lapított, az első tengely elé épített, hogy a lehajtott darugém menetkész állapotban minél lejjebb legyen, és így jobban elférjen a közutakon is. A fülkére hajtott gém így is túlnyúlik a fülkén, ahol is az az elé lelógó horgot a kilengést megakadályozandó a lökhárítón kialakított hevederbe akasztják. Az ilyen alvázakat az autódarucégek a darukkal együtt gyártják le, annak szerves részeként, de egyes cégek külön is készítenek ilyen speciális alvázakat különálló eszközök hordozására.
Nagyobb munkák esetén szükség lehet egyéb alkatrészekre is a daru saját eszközein felül, pl. segédgémre, vagy plusz ellensúlyokra, ezeket külön járművekkel vagy szállítótrélerekkel kell a daru után a helyszínre szállítani, és ott rendszerint egy kisebb autódaru segítségével a helyükre emelni. A legnagyobb autódaruknak már a saját alapeszközei, alkatrészei is akkorák, hogy kiszállásnál szinte minden tartozékát, beleértve a gémet, a talpakat, az ellensúlyokat, és a horgot is külön szállítójárművekkel, kvázi konvojban kell a daruval együtt elfuvarozni. Van gyártó, amely a legnagyobb autódarujának a gémjét, mint legnagyobb szállítandó tartozékot, egy külön erre a célra kialakított, autódaru-fülkésalvázra hasonlító járművel szállíttatja. Az ilyen óriás-autódarukat minden esetben kisebb autódaruk segítségével szerelik össze.
Az autódaru speciális változata a kiépítetlen területen, egyenetlen és laza talajviszonyok mellett is használható lánctalpas daru. Itt a széles lánctalpakon oszlik el a súly. A lánctalpas darukat minden esetben darabokban, trélerekkel szállítják a daruzási helyszínre.
Más autódarukat kimondottan műszaki mentésre fejlesztettek ki, itt a bajba került járművek mentése, kiemelése került középpontba, ennek megfelelően alakították ki az ilyen daruk felépítését. A műszaki mentődarukat mind katonai, mind polgári alkalmazásban használják, utóbbi esetben főleg a tűzoltóság.
Emelőkosaras autódaru
Az emelőkosaras autódaru (más néven hidraulikus munkaállvány vagy hidraulikus szerelőállvány) a gémes autódaruval szemben könnyű szerkezetű, nagy terhek mozgatására nem alkalmas emelőgép. Feladata, hogy a nehezen elérhető, többnyire a magasban található munkaterülethez juttassa el a munkát végző embert, aki a gémszerkezet végére szerelt munkakosárban tartózkodik. A kosarat többkarú csuklógém vagy teleszkópos gémszerkezet emeli a magasba. A kezelőszervek megtalálhatók a hordozójárművön, de munkakosárban is, hogy a benne tartózkodó személy a kívánt magasságba tudja állítani magával együtt is a kosarat. Teherbírása 200–500 kilogramm, munkamagassága ritkán haladja meg a 20 métert, gémkinyúlása 5–10 méter. Az emelőkosaras autódaruk alkalmazási köre rendkívül széles lehet, legáltalánosabban műszaki mentés vagy tűzoltás, kábelek vagy elektromos szerelvények javítása, cseréje, illetve különböző építőipari munkák során használják. A kisebb kosaras daruk szintén önjáró gépek, melyeket a munkakosárból is irányítanak. A nagyobb kosaras daruk már tehergépkocsik felépítményeként vannak kialakítva, a legnagyobbak pedig félpótkocsiként, melyet nyerges vontatóval lehet vontatni.
Az utóbbi évtizedekben terjedő technológia a nagyobb teherbírású és nagyobb munkakosárral, pódiummal rendelkező ollós emelőkosár, amelynek hátránya, hogy oldalkinyúlása nincs, azaz csak az autódaru feletti, 8–15 méteres magasságban elhelyezkedő munkaterület érhető el vele. Az emelőkosaras autódaruk további speciális változata az emelőgémes autódaru, amely esetében a teleszkópos gémszerkezet végén lengőkar található. Ezzel a kialakítással a talajszint alatti munkavégzés is lehetséges.
Darus autó
A darus autó az előzőekkel ellentétben elsősorban nem önjáró emelőgép, hanem hagyományos teherszállító gépjármű, amelynek az alvázára, a vezetőfülke és a plató közé, vagy a plató végére emelőszerkezetet szereltek. Ez többnyire hidraulikus gém, amely teherfelvevő eszköz (daruhorog, markoló, ékes fogó stb.) segítségével könnyíti meg a szállítandó anyag fel-, illetve lerakodását, ezért az ilyen, tehergépjárművekre szerelhető darukat önrakodó darunak is nevezik. Ilyen daruk bizonyos félpótkocsikon is előfordulnak.
Források
- Magyar nagylexikon II. (And–Bag). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1994. 675. o. ISBN 963-05-6800-4
- Magyar nagylexikon VI. (Csen–Ec). Főszerk. Berényi Gábor. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1998. 330–331. o. ISBN 963-85773-2-0
- Dallos Tamás: Emelőkosaras gépjármű (a Tűzoltóság honlapján)