Aurel Maniu

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Aurel Maniu
Született1834. március 13.[1]
Lugos[1]
Elhunyt1894. január 25. (59 évesen)[1]
Oravicabánya[1]
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségeromán
Foglalkozásapolitikus
Tisztsége
  • magyarországi parlamenti képviselő (1861. április 6. – 1861. augusztus 22.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1865. december 14. – 1872. április 15.)
A Wikimédia Commons tartalmaz Aurel Maniu témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Aurel Maniu (magyarul: Maniu Aurél, Lugos, 1834. március 13.Oravicabánya, 1894. január 25.[1]) román nemzetiségű jogi doktor, magyar királyi közjegyző.

Életútja[szerkesztés]

1861-ben és 1865-72-ben mint országgyűlési képviselő a facseti kerületet (Krassó megye) képviselte s a Deák-párt híve volt. A közjegyzői állások szervezésekor 1876-ban királyi közjegyzőnek Oravicára nevezték ki. A közéletben sokat munkálkodott, de politikailag nem nagyon szerepelt. Közreműködött Aurel a román és szerb ortodox egyház hierarchikus szétválasztásában, valamint az Erdély-Bánsági ortodox Metropólia megalapításában. Fontos szerepet játszott a román hitelintézeti rendszer megteremtésében is, az Albina Bank alapításakor ő volt az, aki a legnagyobb számban szervezett be részvényeseket. Utóbb a bank igazgatóságának tagja lett. A vidéki románok körében nagy tekintélyre tett szert. 1870-ben ő volt az egyik aláírója annak a felhívásnak, amely egy erdélyi nemzeti színház létesítése érdekében gyűlésre hívta a román értelmiségieket.

Országgyűlési beszédei a Naplókban (1861. és 1865-72.) jelentek meg.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c d e Petőfi Irodalmi Múzeum névtér. (Hozzáférés: 2022. február 4.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Budapesti Közlöny 1869. 53. sz.
  • Budapesti Hirlap 1894. 26. szám.
  • Oraviczaer Zeitung 1894. 4. sz.