Astoria Szálló

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az Astoria Szálló esti megvilágításban

Az Astoria Szálló Budapest legrégebbi, eredeti formájában megmaradt szállodája, amely 100 éves múltra tekint vissza, mely idő alatt többször játszott jelentős szerepet a magyar történelemben. Valaha a legfelkapottabb helynek számított, és jelenleg is nagyon kedvelt a külföldi turisták körében. Az Astoria (hivatalos nevén: Danubius Hotel Astoria City Center) a Danubius Hotels Group szállodalánc tagja.

Elhelyezkedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Budapest egyik legpatinásabb szállodája a róla elnevezett közlekedési csomópontban, az Astoriánál, az V. kerület határán, a Kossuth Lajos utca és a Múzeum körút sarkán található.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hely előtörténete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Astoria szálloda története a XVIII. század elejére nyúlik vissza. Unger Benedek kovácsmester törekvő ember volt, de akkoriban még ő sem sejthette, milyen helyesen dönt, amikor a mai Kossuth Lajos utca és Múzeum körút kereszteződésénél, a Hatvani kapu szomszédságában megnyitotta műhelyét. Az Unger család is gyarapodni kezdett, amikor Nádasdy Ferenc királyi biztos 1808-ban lebontatta a kaput és a városfal egy részét, és az így megürült térre kávéházat, fogadót, istállót, kocsiszínt építettek. Napjainkban a szálloda melletti Magyar utca neve emlékeztet az Unger családra. Miután a Hatvani kaput lebontották, mellette 1824-ben megnyílt a mai szálloda elődje, a Zrínyi Kávéház és Vendégfogadó, mely a pesti irodalmi élet egyik központjává vált, politikusok, művészek találkozóhelyévé. Állandó vendég volt Petőfi Sándor is, aki a fogadó melletti házban lakott 1844 októbere és 1845 januárja között. Itt írta meg János vitéz találkozását az óriásokkal, amelyről az Astoria falán ma emléktábla tanúskodik.

Tervezés és nyitás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szálloda három telekre épült, ám a tulajdonosok (az Unger, az Elek és a Takács család) nem tudtak megegyezni a tervező személyében, így egyszerre két építész kapott lehetőséget a munkára. Nem voltak társszerzők, külön-külön, de egymással szerencsés összhangban dolgoztak. Hikisch Rezső a Magyar utcai részt tervezte  a Kossuth Lajos utcai „portálig”, Ágoston Emil a Múzeum körútit.

A jelenleg hatemeletes, 138 szobás és négycsillagos szálló 1914. március 14-én  nyitotta meg kapuit. A hotelt nem a tulajdonosok működtették, hanem a korabeli vendéglátó-világ ismert alakja, Gellér Mihály, aki bérelte a helyet. Ő volt a hotel első igazgatója, az Astoria elnevezés is tőle származik. Gellér egy ideig New Yorkban dolgozott, egyes források szerint a New York-i Waldorf-Astoria Hotelben, ezért javasolta a budapesti szállodának az Astoria nevet. (Az amerikai szálló az Astor családról(wd) kapta a nevét, egy nagy hírű mágnásdinasztiáról, amelyet John Jacob Astor alapított a 19. század elején.)

Az Astoria kezdettől fogva központi fűtésű volt és az akkori legkorszerűbb felvonók működtek benne, sőt beépítettek egy speciális porelszívó rendszert is, de újdonságnak számított a szuterénban kialakított pinceborozó is. Ám az 1914-es nyitáskor az épület földszinti részét még üzletek foglalták el, amely a kényesebb ízlésűek számára némileg visszatetsző volt – a korabeli lapok szerint az építtetőket az kényszerítette a helyiségek bérbe adására, hogy a város egyik legfelkapottabb helyén található telek méregdrága volt.

A szállóban egyaránt szívesen szálltak meg a vidékről a fővárosba érkező urak és a Budapestre érkező jómódú külföldiek.

Történelmi események színhelye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1918. október 30-án gróf Károlyi Mihály az Astoria első emeletéről szónokolt az odasereglett tömegnek, ami tulajdonképpen az őszirózsás forradalom „hivatalos megnyitója” volt. Ezt követően az Astoria Szálló lett a Károlyi vezette Magyar Nemzeti Tanács székhelye. De Károlyi nemcsak dolgozni járt ide, feleségével, Andrássy Katinkával együtt itt is lakott, a 4. emelet 14-es szobájában (a lakosztály jelenleg a 411-es számot viseli). Az irodák az első emeleten kaptak helyet. A 105–109-es szobákban tanácskozott a Nemzeti Tanács, az 508-as szobában pedig foglyokat helyeztek el. 1919 tavaszán a kommunista direktórium vezetői költöztek az Astoriába. Jelenleg az egykori 105-ös szoba az Astoria egyik konferenciaterme és gróf Károlyi Mihály nevét viseli.

A szálló a két világháború között, a ’20-as, ’30-as években élte legszebb éveit. Bár ekkorra már sorra nyíltak az új, nagy szállodák Budapesten, és ezt a korszakot ritkán emlegetik pozitív előjellel, az Astoria egyik későbbi igazgatója, Gyenes József így ír róla: „Berendezése szerény a többi nagy szálloda lenyűgöző berendezéséhez képest, de szépsége, hangulata megejtő. A kávéházban, a szálloda halljában drága szőnyegeken lépked a vendég. Nem sajnálják a fényt, a csillogó tükröket. A falakat barna színű lambéria fedi, a szobákban és a közös helyiségekben értékes festmények és műtárgyak adnak művészi élményt az itt tartózkodóknak.”

1944 márciusában a németek az Astoriát szó szerint megszállták, a Gestapo főhadiszállása lett, visszavonuláskor pedig teljesen kifosztották. Az ostrom idején az épület két bombatalálatot is kapott és több belövést, de 1945 tavaszán, alighogy véget értek a harcok, a szálloda már újra üzemelt: az amerikai hadsereg tisztjeit szállásolták el benne, 1946-tól pedig már bárki igénybe vehette a szobákat 13–100 forint közötti áron, ami meglehetősen drágának számított abban az időben. Alig akadt olyan hotel a szétlőtt Budapesten, amelyből megmaradt volna valami, így az Astoria biztosította a legnagyobb fényűzést. Ez főként az akkori tulajdonosnak, Dr. Unger Ödönnek volt köszönhető, aki rövid idő alatt visszahozta a boldog békeidők hangulatát. Új bútorokat és műtárgyakat vásárolt, sőt magángyűjteményéből is a szálló rendelkezésére bocsátott jó pár darabot (ezek közül néhány még ma is megvan, a hallban és az étteremben látható). Unger próbált az új időkhöz alkalmazkodni: 1947-ben alacsony árakról és olcsó éttermi szolgáltatásokról nyilatkozott, de egy évvel később a szállodát államosították, Ungert pedig szó szerint kidobták saját hoteléből (állítólag csak két pezsgőspoharat vihetett magával). Angliába költözött, de valahányszor hazatért látogatóba, mindig az Astoriában szállt meg.

1948-ban az épületet teljesen újjáépítették, de az Astoria nevét nem változtatták meg az ’50-es években. Bár étterméből népbüfét alakítottak ki, így is a legelitebb szállodának számított a népi demokrácia idején. Az 1956-os forradalom során ismét jelentős sérüléseket szenvedett, de a ’60-as években az Astoriát már újra Budapest legjobb szállodájának tartották. Ekkor bővült a Magyar utcai szárnnyal a szálloda, ahol 44 vendégszobát is kialakítottak. A titkosszolgálatot persze nem kerülhette ki, a „Budapest a diktatúrák árnyékban” című könyv szerzői szerint „más vendéglátó-ipari egységekhez hasonlóan a kádári titkosszolgálatok a szálloda több szobáját is »betechnikázták«”.

Új idők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A száz éves szállodát az elmúlt évtizedekben többször felújították. A Hotel Astoriát 1996-ban privatizálta a Danubius Hotels Group, Európa egyik legnagyobb szállodalánca, majd a folyamatos fejlesztések eredményeképpen 1999-ben kiérdemelte a négycsillagos besorolást. A mindig áhított hagyományt és klasszikus eleganciát sikerült átmenteni az utókor számára a legutóbbi, 2007-ben befejeződött nagyszabású házfelújítás során, amely 2004-ben, a szálloda megnyitásának 90. évfordulója alkalmából kezdődött. Ennek során megtörtént a tetőszerkezet renoválása, a homlokzat felfrissítése, a szálloda hall és az étterem átalakítása. Átépítésre került a történelmi szárny valamennyi, szám szerint 94 Deluxe szobája, természetesen szigorú műemlékvédelmi kontrollal. A műemlékjellegű szállodának ma mind a 138 szobája hangszigetelt, külön fürdőszobás és légkondicionált. Az Astoriában 5 lakosztály és 4 konferenciaterem található, valamint ingyenes Wi-Fi áll a vendégek rendelkezésére a szálloda egész területén. A vendéglátásról a Café Astoria & Restaurant gondoskodik.

Érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Gyakori vendég volt az Astoriában Krúdy Gyula, aki állítólag azért szerette a szállót, mert olyan csendben takarítottak, hogy délig is alhatott, anélkül hogy megzavarták volna.
  • Évtizedekig a szálló halljából és étterméből szólt a Magyar Rádió népszerű, „Ki nyer ma?” című komolyzenei műveltségi vetélkedője.
  • 1976-tól 1981-ig a szálloda igazgatóhelyettese volt Schmitt Pál későbbi köztársasági elnök.
  • Az 1983–1985 között tartó felújítás során a Múzeum körúti Grill Internacionál gyorséttermet végleg bezárták. A HungarHotels megfogalmazása szerint „hamarosan nemzetközi vendéglátó nyit hasonló étkező helyeket Budapesten, ezért a Vállalat nem tartja szükségesnek ilyen jellegű üzlet fenntartását”. 1988-ban a McDonald’s valóban megkezdte magyarországi tevékenységét, és később ezen a helyen is éttermet nyitott.
  • Az Astoria Szálló épületében, illetve mellette forgatták a Kern András rendezte A miniszter félrelép című film (1997) több jelenetét.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Astoria Szálló témájú médiaállományokat.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. HungarHotels Híradó, 1987. 4. szám
  2. Legát Tibor: 100 éves az Astoria