Argumentum ad hominem
Az argumentum ad hominem (latinul „személy elleni érvelés”, „személyeskedés”), vagy röviden ad hominem, olyan érvelési hiba, amely a vitapartner személyét, tulajdonságait, vagy személyes érdekeit veszi célba, esetleg cselekedeteit, szavait használja fel vele szemben, gyakran elvonva a figyelmet arról, amit a másik fél állít.
Tartalomjegyzék |
Fajtái [szerkesztés]
Gyalázkodó, sértegető [szerkesztés]
A gyalázkodó vagy sértegető típusú érv (más néven argumentum ad personam) azt jelenti, hogy egy személy tulajdonságainak vagy cselekedeteinek hibái miatt nem fogadjuk el, amit mond, függetlenül állításainak tartalmától.
Példa:
- „János téved, mikor azt állítja, hogy Isten nem létezik, mert ő egy elítélt bűnöző.”
A körülményektől függő [szerkesztés]
Amikor azt állítjuk, hogy a vitapartner körülményeiből adódóan képvisel egy bizonyos fajta álláspontot, és emiatt nem fogadjuk el az általa mondottakat.
Példa:
- „A dohányipar képviselői tévednek, mikor azt állítják, hogy a dohányipar bevételei az egészségügyre is fordíthatóak, mivel csak saját milliárdos pénzügyi befektetéseiket védelmezik.”
Fontos, hogy a fenti példa nem irracionális ugyan, de szigorúan a logikai szabályokat figyelembe véve mégis hibás. Ez a példa is szemlélteti a racionális gondolkodás és a szigorú logika közti különbségeket.
„Tu quoque” [szerkesztés]
A „te is” („tu quoque”) érvelés azt jelenti, hogy egy állítást érvénytelennek tekintünk, mert inkonzisztens megfogalmazója korábbi állításaival vagy cselekedeteivel.
Példák:
- „Azt mondod, hogy a repülőgépek az aerodinamika törvényei miatt repülnek, de ez nem lehet igaz, mivel korábban még azt állítottad, hogy a mágia miatt tudnak repülni.”
- „Nem vádolhatsz engem rágalmazással, mivel magad is követtél el rágalmazást.”
Lásd még [szerkesztés]
Külső hivatkozások [szerkesztés]
- Lakatos László: Érveléstechnika
- Argumentum ad Hominem fallacyfiles.org
- Philosophy 103: Introduction to Logic, Argumentum Ad Hominem philosophy.lander.edu.
