Argumentum ad hominem

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az argumentum ad hominem (latinul „személy elleni érvelés”, „személyeskedés”), vagy röviden ad hominem, olyan érvelési hiba, amely a vitapartner személyét, tulajdonságait, vagy személyes érdekeit veszi célba, esetleg cselekedeteit, szavait használja fel vele szemben, gyakran elvonva a figyelmet arról, amit a másik fél állít.

Fajtái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyalázkodó, sértegető[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gyalázkodó vagy sértegető típusú érv (más néven argumentum ad personam) azt jelenti, hogy egy személy tulajdonságainak vagy cselekedeteinek hibái miatt nem fogadjuk el, amit mond, függetlenül állításainak tartalmától.

Példa:

„János téved, mikor azt állítja, hogy Isten nem létezik, mert ő egy elítélt bűnöző.”

A körülményektől függő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Amikor azt állítjuk, hogy a vitapartner körülményeiből adódóan képvisel egy bizonyos fajta álláspontot, és emiatt nem fogadjuk el az általa mondottakat.

Példa:

„A dohányipar képviselői tévednek, mikor azt állítják, hogy a dohányipar bevételei az egészségügyre is fordíthatóak, mivel csak saját milliárdos pénzügyi befektetéseiket védelmezik.”

Fontos, hogy a fenti példa nem irracionális ugyan, de szigorúan a logikai szabályokat figyelembe véve mégis hibás. Ez a példa is szemlélteti a racionális gondolkodás és a szigorú logika közti különbségeket.

„Tu quoque”[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A „te is” („tu quoque”) érvelés azt jelenti, hogy egy állítást érvénytelennek tekintünk, mert inkonzisztens megfogalmazója korábbi állításaival vagy cselekedeteivel.

Példák:

„Azt mondod, hogy a repülőgépek az aerodinamika törvényei miatt repülnek, de ez nem lehet igaz, mivel korábban még azt állítottad, hogy a mágia miatt tudnak repülni.”
„Nem vádolhatsz engem rágalmazással, mivel magad is követtél el rágalmazást.”

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]