Arany Lajos

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen 2a02:ab88:2583:1700:ed65:85bc:64b2:52a (vitalap) 2020. szeptember 11., 21:21-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól.
 Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.
Arany Lajos
Született1958. december 12. (65 éves)
Putnok
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
HázastársaArany-Harmati Edina
Foglalkozásaújságíró, anyanyelvi lektor,[1] tanár
KitüntetéseiHolló László-díj;[2] Jókai-díj[3]
Sablon • Wikidata • Segítség

Arany Lajos (Putnok, 1958. december 12. –) magyar újságíró, anyanyelvi lektor, tanár.

Életpályája

1983-ban végzett a Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán magyar nyelv és irodalom szakos középiskolai tanárként; a 19. századi magyar irodalomból speciális szakképzésben részesült. A diplomázás évében kezdte középiskolai tanári pályáját, a KLTE Gyakorlógimnáziumában. A Debreceni Egyetem Balásházy János Gyakorló Technikuma, Gimnáziuma és Kollégiuma oktatója.

Publikációs, újságírói tevékenysége 1981-ben indult: kezdetben a debreceni Egyetemi Élet c. lap, majd a Hajdú-bihari Napló részére írt recenziókat, portrékat. Publikált a nyolcvanas évekbeli Debrecen c. hetilapban, ott irodalmi rovatot szerkesztett, dolgozott más sajtóorgánumoknak, köztük a Napjaink és az Új Hegyvidék c. folyóiratnak, a Hajdú-Bihari Napló szerkesztőségében másfél évtizeden át (1986-2000) belső munkatársi feladatokat is ellátott. 1990-ben olvasószerkesztőként részt vett a Debreceni Krónika c. napilap alapításában. 1992-ben a Világító Ceruza c. közoktatási lap szerkesztője volt. A Stádium c., Pozsgay Imre által alapított országos társadalmi és kulturális folyóiratnak a kezdetek (2012) óta anyanyelvi lektora,[1] olvasószerkesztője.

1986-ban született lánya, Arany Eszter (angol-néprajz szakon diplomázott a Debreceni Egyetemen).

1993-tól dolgozott a református iskolarendszerben: a kommunikáció szak alapítása óta, annak kifutásáig, 2015-ig vett részt a médiaszakemberek képzésében, a volt Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskolán, majd 2011-től, miután a főiskola integrálódott a Debreceni Református Hittudományi Egyetembe (DRHE), az egyetemen. Előbb óraadó volt a főiskola kommunikáció- és médiatudomány szakán, 2001 és 2005 között Debreceni Református Kollégium Dóczy Gimnáziumában tanított, s ott igazgatóhelyettesként is tevékenykedett; 2005 szeptemberétől főállásúként a főiskolán, 2011-től az egyetemen dolgozott: a DRHE Kommunikáció- és Társadalomtudományi Intézetének munkatársaként, két médiaműhely - a Debreceni Főnix c. református ifjúsági lap (2001-2014) és a Lícium Médiaportál főszerkesztőjeként (2007-2015). A portált főszerkesztése alatt 2007-ben az Év Honlapja Különdíjával, majd az Év Campus Honlapja 2012 különdíjával tüntették ki.[4] A kommunikáció- és médiatudomány szakon sajtóműfaj-elméletet és -gyakorlatot, sajtónyelvet, egyházi sajtót, kreatív írást tanított. Sajtó-önképzőkört vezetett a Kollégium gimnáziumában és általános iskolájában. Tárlatvezetéseket tartott a Debreceni Református Kollégiumban. Dolgozott a Tiszántúli Református Egyházkerület kiadványai, valamint hittudományi egyetemi folyóiratok, a Mediárium és a Studia Theologica Debrecinensis olvasószerkesztőjeként, anyanyelvi lektoraként.

Lektora volt a 2000 és 2011 között fennállt Debrecen hetilapnak ("a város lapjá"-nak) és a 2007-2010 között megjelent Hajdú-Bihari Hétnek, s anyanyelvi lektora a 2003-tól 2010-ig kiadott Debreceni Disputa c. folyóiratnak.

2007-től a Debreceni Egyetem kommunikáció- és médiatudomány szakán óraadó tanári feladatokat vállalt.

1991-től lát el érettségi elnöki feladatokat. 1989 óta több száz képzőművészeti kiállítást nyitott meg, elsősorban Debrecenben és Hajdú-Bihar megye más városaiban, településein, s mondott tárlatnyitó beszédet más helyszínek között a fővárosban is.

Öröklés jogán 1995-ben vált tagjává a Vitézi Rendnek - érdemszerző őse anyai nagyapja, vitéz Bakos István, a m. kir. 2. hadsereg "Görgey Arthúr" 13. honvéd gyalogezrede katonájaként, a keleti hadszíntéren halt hősi halált, 1942-ben, öt kislánya maradt félárván.[5]

Szülei: Arany Lajos és Bakos Piroska, Eötvös József-díjas pedagógusok, mindketten Varbóc díszpolgárai.

Házas, felesége Arany-Harmati Edina szociológus, újságíró, a Debreceni Egyetem Kenézy Gyula Egyetemi Kórház minőségirányítási munkatársa; 2017-ben született gyermekük, Arany Bence Benedek.

Díjak, kitüntetések

  • Honvédelemért Kitüntető Cím (1994) - a Magyar Köztársaság honvédelmi miniszterétől
  • Boromisza Tibor-emlékérem (1996) - "a Hortobágyi Alkotótáborért kifejtett eredményes tevékenységéért", e nemzetközi képzőművészeti alkotótábor kuratóriumától s a művésztelep fenntartójától, a Cívis Rt.-től
  • Az Év Újságírója - a szabad magyar sajtó napja alkalmából (2000. március 15.; Hajdú-Bihari Napló) - az Inform Stúdió kollektívájától
  • Horthy Miklós Ezüst Emlékérem (2000) - "a magyarságért végzett kiemelkedő érdemei elismeréséül", a - nemzetközi lovagrendek sorába tartozó - Vitézi Rend főkapitányától
  • Holló László-díj (2008) - "kiemelkedő irodalmi és művészeti tevékenységéért" - a Holló László-díj kuratóriumától; átadta: dr. Ujváry Zoltán professor emeritus, a kuratórium elnöke
  • Jókai-díj (2017) - a budapesti székhelyű Falvak Kultúrájáért Alapítvány Jókai Emlékbizottsága és a révkomáromi Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület által alapított nemzetközi irodalmi elismerés; átadta: Nick Ferenc, a Falvak Kultúrájáért Alapítvány kuratóriumának elnöke, a Magyar Kultúra Lovagrendjének alapító elnöke.[3]
  • Brassai művészeti díj (2019) - "Debrecen város és Hajdú-Bihar megye művészeti–kulturális életében betöltött meghatározó, értékteremtő munkájáért, a képzőművészeti kultúrát támogató, a művészeti újságírás területén végzett fáradhatatlan tevékenységéért" - a díj kuratóriumától. Átadta: Komiszár János Csokonai-díjas festőművész, művészeti író, a kuratórium elnöke

Könyvek, önálló kiadványok

  • Ihlet a rónán. A Hortobágyi Alkotótábor. Debrecen, 1996. Cívis Hotel és Gasztronómia Rt.
  • A hírtől a tárcáig. Sajtóműfaj-elmélet. Debrecen, 2001., KFRTKF – Kölcsey Kommunikációs Könyvtár
  • Telekes Béla és korai szerelmi költészete. Perkupa, 2002., Galyasági Füzetek 7.
  • Sajtónyelvőr. Debrecen, 2005., KFRTKF – Kölcsey Kommunikációs Könyvtár
  • Toronyőrök – Publicisztikai antológia I., II., Debrecen, 2006., 2007., KFRTKF – Kölcsey Kommunikációs Könyvtár
  • Szent hír és szabad vélemény. Sajtóműfaj-elmélet, Debrecen, 2010. (2., átdolgozott kiadás), KFRTKF – Kölcsey Kommunikációs Könyvtár
  • Komiszár János festményeiről, Debrecen, 2019

Publikációk könyvekben, társszerzőként

  • Hajdú-Bihar megye jelentősebb műemlékei. In: Magyarország megyei kézikönyvei 8.: Hajdú-Bihar megye kézikönyve. Debrecen, 1998., Csiszér Bt.- Ceba Kiadó
  • Arany Lajos – Erdei Sándor – Vitéz Ferenc – Vida Lajos: Komiszár János grafikai munkássága, Suliszervíz Oktatási és Szakértői Iroda, 2011, Debrecen
  • Esszéportré Áprily Lajosról, Kodolányi Jánosról, Reményik Sándorról, Szabó Dezsőről, Szász Károlyról és Wass Albertről a Protestáns hősök c. könyvsorozat 2. kötetében. Press-Pannonica-Media, Budapest, 2017.
  • Esszéportré Fodor Andrásról, Horváth Jánosról és Jékely Zoltánról a Protestáns hősök c. könyvsorozat 3. kötetében. Press-Pannonica-Media, Euro Press Media, Budapest, 2018.

Fontosabb esszétanulmányok, elemző cikkek

  • Pályája kezdete óta ezres nagyságrendben publikált újságcikkeket, s számos esszét, tanulmányt is írt. Ezek között eddig több mint kétszáz anyanyelvápoló írása jelent meg, elsősorban a Reformátusok Lapja c. hetilap hasábjain, a Debreceni Disputa, a Mediárium, a Stádium, a Szókimondó c. folyóiratokban. Mintegy száz nyelvi cikke a világhálón is olvasható: a Stádiumon (https://epa.oszk.hu/02300/02342) kívül pl. az alábbi helyeken: www.polgarportal.hu, a www.dehir.hu, a www.diszpolgar.hu. Az Anyanyelvápolók Szövetségének tagja.

Könyvek, amelyeknek olvasószerkesztését, anyanyelvi lektorálását végezte

  • Vitéz Ferenc: "Az ország gazdája". Móricz Zsigmond, az újságíró. Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola, Debrecen, 2006
  • Komiszár János: Délibáb színei [képzőművészeti interjúportrék]. Cívis Hotels Zrt., Debrecen, 2007
  • Vitéz Ferenc: Egy humanista értékrend nyomában. Néhány új szempont Radnóti Miklós publicisztikájának értelmezéséhez. Néző●Pont, Debrecen, 2009
  • "Krisztusért járva követségben...". Teológia, igehirdetés, egyházkormányzás. Tanulmánykötet a 60 éves Bölcskei Gusztáv születésnapjára. Szerk.: Fazakas Sándor, Ferencz Árpád. Debreceni Református Hittudományi Egyetem, Debrecen, 2012
  • Czakó Gábor: A szabir titok – anyanyelvi és történelmi esszék. Cz. Simon Bt., Budapest, 2013
  • Debrecen egészségének szolgálatában – 1981-2013. Az Egészségügyi Járóbeteg Központ története. Debrecen, 2013 [Emlékkönyv]
  • Dalmi Sándor: Csak ülök és mesél(n)ek [15 interjúportré]. Utószó: Pindroch Tamás. Debrecen, 2013
  • Dr. Kardos László – Tiszai Zsuzsa: Járjunk egy szép táncot! Az Európa-díjjal kitüntetett Debreceni Hajdú Táncegyüttes 60 éve. Hajdú Táncegyüttesért Közhasznú Alapítvány, Debrecen, 2013
  • Czakó Gábor: Juliánusz barát ajándéka. Cz. Simon Bt., Budapest, 2014
  • Baráth Béla Levente: "Földbegyökerezés és égbe fogózás...": a Tiszántúli Református Egyházkerület története Baltazár Dezső püspöki tevékenységének tükrében, 1911-1920. Hernád Kiadó, Sárospatak, 2014
  • Hittel és humorral – tanulmánykötet Hörcsik Richárd professzor 60. születésnapja alkalmából. Szerk.: Baráth Béla Levente. Debreceni Református Hittudományi Egyetem, Debrecen, 2015
  • Dalmi Sándor: Lenyomat az utókornak. Beszélgetések hitről, hazáról, hovatartozásról. Utószó: Szentesi Zöldi László és Vitéz Ferenc. Debrecen, 2015
  • Fazekas István: A megvádolt. Történelmi dráma három felvonásban. Cédrus Művészeti Alapítvány – Napkút Kiadó, Budapest, 2015
  • Mohácsi Márta: Az oktatás- és tudásmenedzsment dimenziói az Európa 2020 stratégia prioritásainak tükrében. Debreceni Egyetemi Kiadó, Debrecen, 2016
  • Lajtos Nóra: Példázat és etika (Sánta Ferenc rövidprózája). Magyar Napló Kiadó, Budapest, 2018
  • Petrőczi Éva: Ida és Gyula. Dédszüleim története. Katica-Könyv-Műhely, Budapest, 2019
  • Fényes Hajnalka – Mohácsi Márta: Munkaerőpiac és emberi tőke. Elmélet és gyakorlat. Debreceni Egyetemi Kiadó, Debrecen, 2019
  • Illés Krisztina: Lepketánc I. – Zoé könyve. Papirusz Book Kiadó, 2020

Jegyzetek

  1. ↑ a b Elektronikus Periodika Archívum és Adatbázis – Stádium IMPRESSZUM (magyar nyelven). © Országos Széchényi Könyvtár Magyar Elektronikus Könyvtár. (Hozzáférés: 2016. október 20.)
  2. ↑ Erdély Online – Holló László-díj Arany Lajosnak (magyar nyelven). © Russmedia, 2008. november 6. [2016. október 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. október 20.)
  3. ↑ a b - miskó -: hirek.sk – A debreceni Arany Lajos vehette át az idei Jókai-díjat (magyar nyelven). © 2011 - 2017 Szlovákiai Magyar Televíziósok Szövetsége, 2017. február 18. [2017. február 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. február 24.)
  4. ↑ Különdíjas a debreceni honlap
  5. ↑ katonahoseink.hu. [2018. május 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. június 1.)

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Arany_Lajos&oldid=23036016”