Andrea Pozzo
| Andrea Pozzo | |
 | |
| Született | 1642. november 30.[1][2][3][4][5] Trento[6] |
| Elhunyt | 1709. augusztus 31. (66 évesen)[1][2][3][4][7] Bécs[6] |
| Állampolgársága | német |
| Foglalkozása |
|
| Sírhelye | Jesuit Church |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Andrea Pozzo témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Andrea Pozzo (Trento, 1642. november 30. – Bécs, 1709. augusztus 31.), Itáliai barokk festő, építész és díszítőfestő.
Élete és művészete
Tridentben, Comóban és Milánóban töltött tanulóévei után 1665-ben laikus testvérként csatlakozott a jezsuitákhoz Milánóban, és itt is folytatta tanulmányait. Első dekoratív freskóit 1676-ban festette a savoyai Mandovi SS. Mar¬tini és a mondovìi jezsuita Chiesa di San Francesco Saverio számára. 1681-ben Rómába hívták, ahol egy sor díszítőfestészeti megbízásnak tett eleget (dolgozott többek között az Il Gesù és a Cuore a Trinità del Monti templomokban). Legfontosabb munkája a római Sant'Ignazio di Loyola in Campo Marzio templomának belső tere (1684–1694). 1702-ben Bécsben kezdett dolgozni, ahol, többek között ő festette a Liechtenstein hercegek kerti palotájában a díszterem Herkules tetteit ábrázoló freskóit és teljesen felújította a jezsuita templom dekorációit. Pozzo már korai munkáiban, melyeket még a 16. századi festészet ihletett, kialakította saját, többféle hatást mutató stílusát. A „caravaggizmus” elemeit a velencei festészet színkezelésével ötvözte, míg a „neoklasszikus” római alakábrázolásait Pietro della Cortona és a bolognai iskola dinamikusan megmunkált alakjai inspirálták. Különleges helyet foglalnak el életművében a nagyszabású építészeti tervek. Pozzo fő műve, egyben a műfaj egyik legkiválóbb alkotása a római S. Ignazio templom mennyezetfreskója. A templom mennyezetére belülről mintegy „felépített” egy képzeletbeli újabb szintet, mely monumentálisan az ég felé nyílik. Legfelülre azt a jelenetet festette, ahogyan Szent Ignác megérkezik a mennybe. Pozzo mennyezetfreskói magukon viselik az ellenreformáció vizuális retorikájának minden vonását. Az égbe nyíló panoráma és a centrálperspektívikus ábrázolás átírja a valóságot, és a néző a valóság egy másik szintjén találja magát. Pozzo értekezését az épületperspektíváról és a festészeti illúzióról (Perspectiva Pictorum et Architectorum) számos nyelvre lefordították, és a 18. században ez lett a díszítőfestészet első számú kézikönyve.
Források
- ↑ a b Netherlands Institute for Art History, http://explore.rkd.nl/explore/artists/64616
- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b Andrea Pozzo (holland nyelven)
- ↑ a b Benezit Dictionary of Artists (angol nyelven). Oxford University Press, 2006. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Dizionario Biografico degli Italiani (olasz nyelven), 1960. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Italian Baroque Painting (1962), 75
- ↑ Cooper-Hewitt Person ID. (Hozzáférés: 2017. október 9.)