Amarok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mike Oldfield
Amarok
album
Megjelent 1990
Felvételek 1990
Stílus progresszív instrumentális
Hossz 60:02
Kiadó Virgin
Producer Tom Newman, Mike Oldfield
Kritikák
Mike Oldfield-kronológia
Earth Moving
(1989)
Amarok
(1990)
Heaven’s Open
(1991)

Az Amarok Mike Oldfield 1990-es, tizenkettedik nagylemeze.

Oldfield előző lemeze – kiadójának ösztökélése miatt – csak popdalokat tartalmazott, ő azonban szeretett volna visszatérni korábbi, hosszabb lélegzetű instrumentális munkáihoz. Ennek eredménye lett egy lemez, amely nincs felosztva részekre, mindössze egyetlen 60 perces darab. Valójában azonban sok kisebb részlet egymás mellé rakásából áll össze. A szerkezet meglehetősen átláthatatlan, megfejthetetlen sorrendben ismétlődnek egyes momentumok, egyedül a lemez utolsó negyedén uralkodik egy téma. Bár sok izgalmas, újszerű részlet található az albumon, sok Oldfield rajongó kedvencei között van, az Amarok nehezen emészthető.

Számok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. „Amarok” – 60:02

Az album egyetlen számból áll, de a lemez füzetének háttereként, halványan látható egy kézzel írt táblázat, amelyből a rajongók kiolvasták a mű szerkezetét. Ez a kezdési időpontokkal együtt az alábbiakban látható:

  1. 00:00 – Fast Riff Intro
  2. 02:32 – Intro
  3. 05:46 – Climax I – 12 Strings
  4. 06:18 – Soft Bodhran
  5. 07:20 – Rachmaninov I
  6. 08:35 – Soft Bodhran 2
  7. 09:29 – Rachmaninov II
  8. 09:56 – Roses
  9. 10:42 – Reprise I – Intro
  10. 12:45 – Scot
  11. 13:16 – Didlybom
  12. 15:00 – Mad Bit
  13. 15:56 – Run In
  14. 16:11 – Hoover
  15. 18:00 – Fast Riff
  16. 19:57 – Lion
  17. 21:57 – Fast Waltz
  18. 23:42 – Stop
  19. 24:33 – Mad Bit 2
  20. 24:46 – Fast Waltz 2
  21. 25:06 – Mandolin
  22. 26:07 – Intermission
  23. 26:23 – Boat
  24. 29:27 – Intro Reprise 2
  25. 32:07 – Big Roses
  26. 33:13 – Green Green
  27. 34:24 – Slow Waltz
  28. 36:04 – Lion Reprise
  29. 37:05 – Mandolin Reprise
  30. 37:47 – TV am/Hoover/Scot
  31. 39:50 – Fast Riff Reprise
  32. 42:22 – Boat Reprise
  33. 43:32 – 12 Rep / Intro Waltz
  34. 44:12 – Green Reprise
  35. 44:46 – Africa I: Far Build
  36. 48:00 – Africa I: Far Dip
  37. 48:46 – Africa I: Pre Climax
  38. 49:32 – Africa I: 12 Climax
  39. 50:24 – Africa I: Climax I
  40. 51:00 – Africa II: Bridge
  41. 51:17 – Africa II: Riff
  42. 51:34 – Africa II: Boats
  43. 51:52 – Africa II: Bridge II
  44. 52:10 – Africa II: Climax II
  45. 54:22 – Africa III: Baker

Zenészek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közreműködik: Clodagh Simmonds, Bridget St. John, Janet Brown, Paddy Maloney, valamint afrikai dobosok Julian Bahula irányításával.

Hangszerek: bowed(?) gitár, akusztikus gitár, elektromos gitár, 12 húros gitár, klasszikus gitár, basszusgitár, akusztikus basszusgitár, szitár, Glorfindel gitár (?), túlfeszített gitár, flamenco gitár, buzuki, mandolin, ukulele (hawaii gitár), zongora, bendzsó, Farfisa orgona, Lowrey orgona, cipő, porszívó, glockenspiel, marimba, bodhran, északumriai duda, agyagdob, triangulum, tamburin, wonga doboz (?), harangfa (?), ütők, ujjcintányér, játékkutya, Melodica (?), székek, Psaltry (?), spinét, doromb, penny síp (Penny Whistles) (?), basszus síp, ütőlabda és ütő, kanál, birói síp, köröm, pánsíp, pohár víz, gitárhangoló, hegedű, ajtó, pofon, fogkefe és fogak, Vox orgona, hamis rádió (Fake Radio) (?), repülőgépmodellező készlet tartalma, üveg, kalapács és vödör, tűzijáték (Fake Firework (?)), Rototom (valójában sarokcsiszoló avagy flex, de csak a vágás hangja hallatszik, a flex motorjáé nem - egyébként a "rototom" latinos képzett szó, forgóvágót jelent), Cabasa (?), bongo, nagyzenekari mélydob, üstdob, igazán nem sok szintetizátor, Kalimba (?), hosszú, vékony fém csüngő csövek.

Produkció[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Producer és hangmérnök: Tom Newman.
Borító: William Murray.
Asszisztens: Jeremy Parker.
Technikai tanácsadó: Richard Barrie.

Érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A lemez füzete egy William Murray által írt kis szürreális történetet is tartalmaz. (Ő volt az, aki Mike Oldfield-del együtt az 1975-ös Ommadawn-on található „On Horseback” című dal szövegét is írta.) A történet arról szól, hogy két barát hall egy aranyszoborról, ami a közelben, egy nagy lukban található, és zajt ad ki. Azt mondják, az egész szobor zajból van. Elhatározzák, hogy megnézik. Ahogy közelednek, arany színű fényt látnak. De utána hiába mennek órákon át, a fény és a köztük lévő távolság nem csökken. Mikor elfáradnak, kitalálják, hogy megpróbálnak visszafelé menni, hátha úgy közelebb jutnak. És így is lesz. Eljutnak a luk széléhez, lemásznak. Benn találnak egy hatalmas arany alakot, ami nem szobor, és nem is ember. Az egyik úgy hallja, hogy néha vidám, néha szomorú, néha ilyen-néha olyan dolgokat mond az alak. A másik csak egyetlen szót hall. Eltelik sok idő. Az egyik szerint nem hallanak semmit, a másik mégis hallja, próbálja elmagyarázni a másiknak, hogyan hallhatja, de nem sikerül. Aki nem hallja, rákiált a másikra, hogy „Nincs semmilyen hang, miről beszélünk?” Erre a másik azt mondja: „nyugalom, ruha-fülű (cloth-ear: A deaf person; a person who is hard of hearing.-> tehát süket, halláskárosult)! Ez csak egy tündérmese!”. Az Amarok album borítóján pedig bekeretezve az alábbi szöveg olvasható: „Figyelmeztetés: Ez a felvétel veszélyes lehet a ruha-fülű (cloth-eared) tökfejek egészségére. Ha ilyenben szenved, kérjük azonnal konzultáljon orvosával!”
  • A lemez füzetében elég humorosan fel vannak sorolva a használt hangszerek. Az utolsó hangszer így van leírva: hosszú, vékony fém csüngő csövek. Természetesen ez a csőharangokat jelenti, angolul: tubular bells.
  • A lemez címe gyaníthatóan az jelenti, hogy „I'm a Rock” mely gyorsan kimondva pontosan úgy hangzik, hogy „Amarok”. De nem kizárt az sem, hogy Bernard Clavel azonos című regényére utal, mely egy fiatalember és az Amarok nevű kutya kanadai bolyongásának-bujkálásának regénye.
  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap