Akita

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Akita (Akita inu, Akita ken)
Akita inu.jpeg
Fajtagazda ország Japán
Osztályozás
Csoport 5.Spiccek és ősi típusú kutyák
Szekció 5. Ázsiai spiccek és rokon fajták
Fajtaleírás
Osztályozó szervezet FCI
Érvényes standard magyar
Kiadás éve 2001
Wikimédia Commons
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz
Akita témájú médiaállományokat.
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz
Akita témájú kategóriát.
Yuki and Branca - Japanese Akita.jpg
Molly akita.jpg
Akita11b.jpg
Akitauj.jpg

Az akita vagy akita inu (秋田犬), gyakran az írásjegy másik, kínai olvasata szerint akita ken, egy Japánból származó kutyafajta. Neve az Akita nevű japán tartomány és az inu (japánul -kutya) szóból tevődik össze. Nevezik még Matagi inunak is a medvevadász múltja után. Az Akita a szamurájok kutyája volt, Japánban az egészség és a jólét jelképe. 1999 óta megkülönböztetik az akita inu és a nagy japán kutya néven elfogadott amerikai akitának is nevezett fajtát. Az amerikai akita nagyobb, vaskosabb fajta, sötétebb fejjel.

Több néven is ismeretes: japán akita, akita inu, matagi inu.

Leírás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az akita inu a legismertebb a japán spiccfajták közül, de a nemzetközi porondon csupán a közelmúltban jelent meg. Az Egyesült Királyságban és Amerikában az elmúlt években mutatták be kiállításon, s a japánok mindent megtesznek, hogy javítsák fajtatiszta állományukat. A vaddisznó-, őz-, sőt feketemedve-vadászatra kitenyésztett akita inu kétségtelenül hajlamos a szilajságra, de könnyen képezhető, és általában kiegyensúlyozott temperamentumú. Más kutyákat egyéb állatokat zsákmánynak tekinthet, ha nem velük együtt nevelkedett. Idegeneket nehezen tűr meg maga körül, természetéből adódóan védi területét (erre külön képezni nem ajánlott). A tanítást feltétel nélkül a gazdának kell végeznie, nem szabad kutyaiskolába adni. Rendkívül intelligens, könnyen tanul, de sűrűn előfordul, hogy makacskodik. Az akita nagyon családcentrikus, imád a gazdájával (gazdáival) együtt lenni, nem érzi jól magát egymagában. Egy japán kormányrendelet a nagydíjas akitákat nemzeti kinccsé nyilvánította.

Színek: vörös, szezám (sable), csíkos (brindl) és a fehér. A fent jelzett színeknél (kivétel a fehérnél) „uradzsirónak” kell lennie. Uradzsiro: fehér szőrzet a pofa szélső oldalain és az arcon, az állkapocs alatt, a torkon, a mellkason és a hason, a farok alsó vonalán és a lábak belső oldalain. Farkuk hosszú, felfelé göndörödik. Szemük mélyen ülő, kis méretű, sötétbarna és fekete körvonala van. Orruk nedves fekete, de a fehér színűnek hússzínű is lehet. Szájuk fekete, nem lóg lefelé, nyelvük rózsaszín. Fülük egyenesen áll felfelé, vagy kissé előrefelé mutat. Fejük alakja felülnézetből egyik csúcsán levágott háromszögre hasonlít.

Méret[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kan magassága 67 cm, a szukáé 61 cm (±3 cm). Testsúlya 30–45 kg.

Várható élettartam: 10–14 év.

Mozgásigény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nincs szüksége sok sétáltatásra, de nem lehet kennelben tartani.

Szőrzetápolás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Átlagos mennyiségű alkalmankénti (1–2 hetente) kefélésből áll. Tavasszal és ősszel szőrzetet vált.

Etetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jó minőségű száraz, vagy konzerv kutyaeleség (lehetőség szerint kerülni kell a szóját, inkább rizs). Napi adagja kb. 0,5 kg.

Előnyei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Erős és bátor
  • Könnyen képezhető
  • Elsőrangú házőrző
  • Sokoldalú vadász és apportőr
  • Jó temperamentumú
  • Intelligens
  • Nagyon hűséges, de csak gazdájához
  • Feleslegesen nem ugat

Megszívlelendő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Erélyesen, de kíméletesen kell fegyelmezni.
  • Makacs

Érdekesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországra az első akita Japánból érkezett, Farkasházi Miklóshoz és nejéhez, Farkasháziné Folkmann Zsuzsához. Ők honosították meg az országban. Ez idáig Európában se volt gyakori a fajta, sőt talán az első magyarországi jövevény volt Európában is az első.[1]

Az akita ragaszkodása és hűsége már-már legendás. Tokióban, a sibujai pályaudvar előtt áll annak a Hacsikó nevű akitának a szobra, aki kilenc éven át mindennap ugyanazon a helyen várta haza gazdáját, aki egyik tanítási óráján elhunyt. A kutya utolsó leheletéig, szélben-napsütésben várt, míg 11,5 éves korában őt is utolérte a halál. A történetről film is készült Hacsi – A leghűségesebb barát címmel.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Mátai-Narita kennel (magyar nyelven). akita-matai.hkc.hu. (Hozzáférés: 2010. április 20.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Akita témájú médiaállományokat.