Ajaksíp (orgona)
Az ajaksípok olyan orgonasípok, melyek működési elvük alapján az ajaksípos hangszerek családjába tartoznak. Lényegük, hogy alsó végükön lévő sípszerkezetük peremhangos hangforrásként működik, amely a hozzá csatlakozó csőszerű síptest levegőoszlopát rezgésbe hozza. Az ajaksípok ajakregisztereket alkotnak, ezek adják rendszerint az orgona regisztereinek többségét szemben a nyelvregiszterekkel.
Az ajaksípok jellemzői
Az ajaksípok formája
- Cilindrikus: a síp falai párhuzamosak egymással, így a síp teste henger, vagy hasáb alakú.
- Kónikus: a síptest felfelé szűkül, avagy bővül.
- Ritkább esetben az első kettő keveréke is lehet.
Az ajaksíp bősége vagy menzúrája
Menzúrán a síp hosszúságának és keresztmetszetének arányát értjük. A szűk menzúrájú sípok hangja felhangdús – vonós jellegű –, a bő menzúrájú sípok hangjában az alaphang dominál és a felhangsor e regiszterek sípjaiban kevésbé érvényesül – hangjuk a fuvolákéhoz hasonló.
Az ajaksípok anyaga
Az ajaksípok anyaga szintén jelentős befolyással bír az általa megszólaltatott hangszínre. A fémsípokat mindig ón és ólom keverékéből készítik. Amennyiben a keverékben minél magasabb az ólom százalékos aránya, az ajaksíp hangja annál lágyabb és puhább. Ebből következik: az ón százalékos arányának növelésével a síp hangja keményebb, ércesebb lesz. Az ajaksípokhoz leggyakrabban fenyőt és tölgyet használnak, ritkább esetben juhart és mahagónit.
A lábfurat
Nyílásának bősége az azon áthaladó szél mennyiségét szabályozza. Minél magasabb a lábfurat, az ajakregiszter sípjainak hangja annál erősebb.
A felvágás
Magassága határozza meg a hang színét. Minél alacsonyabb az ajak felvágása, annál felhangdúsabb hangszínt fog adni az ajaksíp.
Források
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |