Ajaksíp (orgona)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az ajaksípok olyan orgonasípok, melyek működési elvük alapján az ajaksípos hangszerek családjába tartoznak. Lényegük, hogy alsó végükön lévő sípszerkezetük peremhangos hangforrásként működik, amely a hozzá csatlakozó csőszerű síptest levegőoszlopát rezgésbe hozza. Az ajaksípok ajakregisztereket alkotnak, ezek adják rendszerint az orgona regisztereinek többségét szemben a nyelvregiszterekkel.

Az ajaksípok jellemzői[szerkesztés]

Az ajaksípok formája[szerkesztés]

  • Cilindrikus: a síp falai párhuzamosak egymással, így a síp teste henger, vagy hasáb alakú.
  • Kónikus: a síptest felfelé szűkül, avagy bővül.
  • Ritkább esetben az első kettő keveréke is lehet.

Az ajaksíp bősége vagy menzúrája[szerkesztés]

Menzúrán a síp hosszúságának és keresztmetszetének arányát értjük. A szűk menzúrájú sípok hangja felhangdús – vonós jellegű –, a bő menzúrájú sípok hangjában az alaphang dominál és a felhangsor e regiszterek sípjaiban kevésbé érvényesül – hangjuk a fuvolákéhoz hasonló.

Az ajaksípok anyaga[szerkesztés]

Az ajaksípok anyaga szintén jelentős befolyással bír az általa megszólaltatott hangszínre. A fémsípokat mindig ón és ólom keverékéből készítik. Amennyiben a keverékben minél magasabb az ólom százalékos aránya, az ajaksíp hangja annál lágyabb és puhább. Ebből következik: az ón százalékos arányának növelésével a síp hangja keményebb, ércesebb lesz. Az ajaksípokhoz leggyakrabban fenyőt és tölgyet használnak, ritkább esetben juhart és mahagónit.

A lábfurat[szerkesztés]

Nyílásának bősége az azon áthaladó szél mennyiségét szabályozza. Minél magasabb a lábfurat, az ajakregiszter sípjainak hangja annál erősebb.

A felvágás[szerkesztés]

Magassága határozza meg a hang színét. Minél alacsonyabb az ajak felvágása, annál felhangdúsabb hangszínt fog adni az ajaksíp.

Forrás[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]