Ajton
| Ajton (Aiton) | |
 |
|
| Az ajtoni református templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Kolozs |
| Rang | községközpont |
| Beosztott falvak | Rőd |
| Polgármester | Nicolae Făgădar (PSD) |
| Irányítószám | 407025 |
| Körzethívószám | 0264 |
| Népesség | |
| Népesség | 727 fő (2002)[1] +/- |
| Község népessége | 1338 (2002)[2] |
| Magyar lakosság | 165 |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 600 m |
| Terület | 45,27 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Ajton
Pozíció Románia térképén
|
|
| Ajton weboldala | |
Ajton (máskép Ajtony, románul Aiton, németül Eiten) az azonos nevű község központja Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében,
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
A Mezőség szélén, Kolozsvártól 20 km-re délkeletre fekszik.
[szerkesztés] Nevének eredete
Neve egy ómagyar Aχton vagy Aχtun személynévből származik, az pedig egy 'arany' jelentésű török altun szóból. Történeti névalakjai: 1320-ban Ohthunth és Ohtunteleke, 1329-ben Ahton, 1334-ben Ohcum, 1345-ben Ahthun, 1366-ban Ohtun, 1398-ban Hohthon, 1411-ben Ohthon, 1456-ban Aython, 1470-ben Oython, 1850-ban Ajtonu.
[szerkesztés] Története
A község környékén kora rézkori leleteket tártak fel. A 18. században itt találtak egy kb. 108-ból származó római mérföldkövet (miliarum), amelynek tanúsága szerint a Potaissától eddig húzódó utat a cohors I hispanorum miliaria építette.[3]
A település első okleveles említése 1320-ban és 1323-ban a pápai tizedjegyzékben fordul elő: Ohthunth de Comitatu de Kulus. Ebben az időben már templomos hely volt. 1316 előtt a falu a Zsombor nembeli Lőrinc fia István birtoka volt. A 15. században köznemesi családok, a 18. században a Kemény és a Bethlen család birtokolta. Az 1922-es agrárreform előtt legnagyobb földbirtokosa a Zeyk család volt.
1878-ban tagosították határát, ekkor tértek át a kétfordulós földművelésről a négyfordulósra. Magyar lakói elsősorban a györgyfalvai és (amíg léteztek) a rődi magyarokkal házasodtak.
[szerkesztés] Népessége
- 1850-ben 1301 lakosából 870 volt román, 371 magyar és 60 cigány nemzetiségű; 879 görög katolikus, 406 református és 13 római katolikus vallású.
- 1900-ban 2003 lakosából 1382 volt román és 621 magyar anyanyelvű; 1346 görög katolikus, 601 református, 28 zsidó és 24 római katolikus vallású. A lakosság 14%-a tudott írni és olvasni és a román anyanyelvűek 4%-a beszélt magyarul.
- 2002-ben 727 lakosából 559 volt román és 165 magyar nemzetiségű; 352 görög katolikus, 180 ortodox, 139 református és 41 pünkösdista vallású.
[szerkesztés] Nevezetességek[4]
- Református temploma a 18. század végén épült a falu közepén emelkedő dombon, kapubéllete azonban román kori. 1795-ben készült kazettás mennyezetén sötétzöld alapon virágminták láthatóak. A templomot eredetileg kőfal vette körül.
- A görög katolikus fatemplom 1711-ben épült.
- A Sándor-kastélyt a 18. században építették, de az átépítések során építészetileg eljelentéktelenedett.
[szerkesztés] Híres emberek
- Itt nyugszik id. Zeyk Miklós (1781–1850) jogász, természettudós, a magyar fényképezés és gyorsírás úttörője.
[szerkesztés] Források
- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek : A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6 Online elérés
- Kós Károly: A Mezőség néprajza. I–II., Marosvásárhely, 2000
- Balogh Balázs – Fülemile Ágnes: Társadalom, tájszerkezet, identitás Kalotaszegen. Budapest, 2004
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
- ↑ http://www.kia.hu/konyvtar/erdely/erd2002.htm
- ↑ ARCHAEOLOGICAL REPERTORY OF ROMANIA. Archive Of The Vasile Parvan Institute Of Archaeology – Site Location Index [1]
- ↑ Kolozs megyei műemlékek jegyzéke, 990-991.[2] (pdf)
[szerkesztés] Külső hivatkozások
|
||||||||||||||||||||||||||||
.svg&filetimestamp=20110607203513){kind=small}
