Agnibaan
Agnibaan (Agni - Tűz, Baan - Nyíl, magyarul: Tüzes nyíl), amelyet az Agnikul Cosmos gyártott Chennaiban, Indiában, egy mobil indítórendszer, amely jelenleg fejlesztés alatt áll. Képes 100 kg (220 lb) terhet állítani 700 km-es (430 mi) orbitális pályára. A rakéta 18 méter magas lesz, átmérője 1,3 méter, felszálló tömege 14 000 kg (31 000 lb). [1] [2] A rakétát állítólag teljesen 3D nyomtatással állítják elő. [3] [4] Az Agnibaan rakétának három fokozata van. Az első fokozatot hét Agnite motor hajtja. [1] A második fokozatot ugyanaz az Agnite motor hajtja, amely nagyobb fúvókával rendelkezik, mint a tengerszinti fúvóka (vákuumra optimalizálás miatt). [2]
Meghajtás[szerkesztés]
Az Agnibaan az első fokozatában több rakétamotort fog használni a hasznos terheléstől függően különféle konfigurációkban. A második fokozatban az Agnilet vákuumra optimalizált változatát használja majd. Ezek a motorok folyékony oxigént és kerozint használnak oxidálószerként és üzemanyagként. [1] [2] Az Agnibaan első fokozatát 7 Agnite motor hajtja, mindegyik 25 kN tolóerővel (még tesztelésre vár) tengerszinten.
Ezek mind elektromos meghajtású szivattyús motorok, amelyek egyszerűsített motortervezést és jól konfigurálható motorcsoportosítási tesznek lehetővé. 285 másodperces tengerszinti ISP-vel képes működni. A teljes égési rész egy darabból áll, és teljesen 3D-s nyomtatással készül. A jármű második fokozata vákuum használatra optimalizált Agnilet motort tartalmaz. Úgy gondolják, hogy vákuumban akár 355 másodperces ISP-t produkálhat.
Kilövőállás[szerkesztés]
Úgy készült, hogy a világ több indítóportjáról is indítható. „Dhanush” – az indítóállványt úgy tervezték, hogy támogassa a teljes mobilitást az Agnibaan minden változatába. Az Agnibaan (jelenlegi verzióival) szemben a Dhanush az újrafelhasználhatóságot szolgálja. A Dhanush méreteit az útméretek és a szállíthatósági korlátozások figyelembevételével tervezték. [2]
Történések[szerkesztés]
A cég korábban az első rakéta kifejlesztését és elindítását tűzte ki célul 2021-ben. 2020. december 3-án titoktartási megállapodást (NDA) írtak alá az űrkutatási minisztériummal, hogy megszerezzék a kormány technológiai segítségét a hordozórakéták fejlesztéséhez. Bár a cég megállapodást kötött az Alaska Aerospace Corp. -val, hogy a Kodiak Launch Complex-ből rakétát indítsanak, mivel a rakéták tesztelésére szolgáló kereskedelmi indítóállás nem volt elérhető Indiában. [5] Jelenleg azonban az Agnikul Cosmos keményen dolgozik, hogy 2022 vége előtt megtörténjen az első tesztindítás. „Azt tervezzük, hogy 2022 vége előtt teszteljük az Agnibaan rakétánkat. Az a tervünk, hogy a rakétát mobil indítóállásról indítjuk. A próbaindítás az Indiai Űrkutatási Szervezethez (ISRO) tartozó Sriharikota indiai rakétakilövő állomásról fog történi” – mondta Srinath Ravichandran, az Agnikul Cosmos társalapítója és vezérigazgatója.
Hivatkozások[szerkesztés]
- ↑ a b c Indian start-up Agnikul successfully test-fires fully 3-D printed semi-cryo rocket engine (angol nyelven). Zee News, 2021. február 9. (Hozzáférés: 2022. január 23.) Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen
<ref>címke, „:1” nevű forráshivatkozás többször van definiálva eltérő tartalommal - ↑ a b c d Agnikul. agnikul.in. (Hozzáférés: 2022. január 23.) Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen
<ref>címke, „:0” nevű forráshivatkozás többször van definiálva eltérő tartalommal - ↑ IIT Madras-based Start-up Agnikul Cosmos unveils Made in India Rocket Engine at Dubai (angol nyelven). ANI News. (Hozzáférés: 2022. január 23.)
- ↑ Kandavel. „City startup fires single-piece 3D-printed rocket engine”, The Hindu, 2021. február 10. (Hozzáférés: 2022. január 23.) (Indian English nyelvű)
- ↑ Narasimhan. „Agnikul signs agreement with Alaska Aerospace to test launch its rocket”, Business Standard India, 2020. október 1. (Hozzáférés: 2022. január 23.)