Acanthoscurria

Acanthoscurria
	Acanthoscurria geniculata, a nem típusfaja
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Ízeltlábúak (Arthropoda);
Altörzs:	Csáprágósok (Chelicerata);
Osztály:	Pókszabásúak (Arachnida);
Rend:	Pókok (Araneae);
Alrend:	Négytüdős pókok (Mygalomorphae);
Család:	Madárpókfélék (Theraphosidae);
Alcsalád:	Theraphosinae;
Nem:	Acanthoscurria; Ausserer, 1871
Típusfaj
	Acanthoscurria geniculata;
Fajok
	lásd a szövegben
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Acanthoscurria témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Acanthoscurria témájú kategóriát.

A lap ellenőrzött változata (ellenőrizve: 2020. április 11.) ezen a változaton alapul.

Az Acanthoscurria, egy nem a pókok (Araneae) rendjében, négytüdős pókok (Mygalomorphae) alrendjében és a madárpókfélék (Theraphosidae) családjában.

A nem összes faja Dél-Amerika területén elterülő esőerdőkben él, egyetlen fajt kivéve, mely az Antillákon őshonos (Acanthoscurria antillensis).

Megjelenésük[szerkesztés]

Nagy termetű, zömök megjelenésű madárpókok, testméretük 6-9-, lábfesztávolságuk 16-23 cm között változik. Alapszínük általában sötét, barnás, feketés, melyeken sok faj esetében megfigyelhetők különböző díszítő elemek, például vörös szőrszálak, vagy fehér sávok a lábakon.

A nem tagjainak legfőbb határozókulcsa a nőstények jellegzetes spermatartójának (spermatechea) alakja, illetve a stridulációs szőrzet.

Életmódjuk[szerkesztés]

Az esőerdők talajában maguk, vagy más állatok által ásott mély üregekben élnek. Éjszakai életmódot folytatnak. Hosszú élettartamúak, akár 15 évig is élhetnek. Ivarérésük fajtól függően 2-6 év alatt következik be.

Táplálékukat elsősorban rovarok, más pókok, kisebb emlősök képezik, de bármit elfogyasztanak ami méretüknek megfelelő.

Veszély esetén előszeretettel rúgják le utótestükről, erősen irritáló hatású szőrzetüket. Mérgük a madárpókok között viszonylag erősnek számít, de nincs feljegyzés arról, hogy emberre veszélyes lenne.

Szaporodásuk során egy-egy kokonba nagy számú petét, akár 2000 db-ot is rakhatnak.

Tartásuk[szerkesztés]

Agressziójuk miatt a nem fajai nem ajánlottak kezdők számára, de kellő odafigyeléssel kiküszöbölhetők a problémák a kezdők számára is. Tartásuk során lényeges a magas talajtakaró, mert előszeretettel ásnak üregeket maguknak.

Táplálásuk nem jelent gondot, bármit elfogadnak, jó étvággyal rendelkező madárpókok.

Kedvelik a párás környezetet, magas hőmérsékletet és a nedves talajt.