A szemlélők

A szemlélők
Szerző	Szabó Magda
Ország	Magyarország
Nyelv	magyar
Műfaj	regény
Kiadás
Kiadás dátuma	1973
Magyar kiadó	Magvető Könyvkiadó
Borítógrafika	B. Solti Marianne
Média típusa	könyv
Oldalak száma	357
Sablon • Wikidata • Segítség

A szemlélők Szabó Magda 1973-ban megjelent regénye.

” A szemlélők” egy képzelt szocialista és egy képzelt nyugati, semleges államban játszódik.

A képzelt szocialista ország történelme, kultúrája Magyarországot sejteti, de nem nevezi meg. A Cselekmény az 1970-es években játszódik.

Sodró lendületű írás, ahol a történet elmesélésében váltakozik az egyes szám első és harmadik személy és időnként befejezetlen hatást hagynak maguk után gondolatok, a szakaszok. A cselekmény lassan bontakozik ki.  Egy család történetével kezdődik, de túl mutat rajta, minden összefügg mindennel.

A cím, „szemlélők” egy szimbólum, egy bábjáték főszereplője, aki magasról, az ablak mögül nézi rezzenéstelenül az emberek és a világ pusztulását.

A mű három nagy fejezetre oszlik: Vád, Védelem és Ítélet.

Vád

A vád fejezetben ismerjük meg a főszereplő családi hátterét, otthonát és tettét, melyért számolnia kell elöljárói előtt: Roland egy rendezvényen megütött egy újságírót és tönkretette a felvételét.

Roland többgenerációs diplomata család sarja, féltestvérével, Johannával és a szolgálókkal él. A szolgálok bevándorlók, nagyrészt görögök, de mind elhagyják őket csak Belle marad, de neki már régóta semmi haszna.

Johanna Roland féltestvére, nem szép nő, özvegy, Arthur volt a férje.

Roland anyja Johannánál csak pár évvel idősebb, meghalt a tavon csónakázás közben, szerepét Johanna veszi át. A család azóta nem használja a tavat, egy mini tó másolatot készítettek az udvarukba helyette.

Töredékeket kapunk a család és más szereplők életéből, Albert (bevándorló, Johanna férje) vívódásairól, Belle fiatalságáról, szerelméről, egy ismeretlen vendég öngyilkosságáról és a Bursa Académiáról.

Hosszú felkészítés után külföldre delegálják Rolandot gyermekkori szerelmével és  feleségével, Franciskával. Franciska is diplomata család gyermeke, közeli barátok voltak a szülők, mikor külszolgálatban voltak Johanna vigyázott a kislányra. Egy diplomáciai kiküldetés során a németek véletlenül lelőtték az utasszállító gépet mellyel Franciska szülei utaztak, ezért rokonok hiányában pólyás korában Rolandék családjához került gyámságba.

A választott ország vesztesen jött ki a háborúból, szeret inni örömében és bánatában. Folyton a jogért meg a szabadságért kiabál, még a lírában is: a tavasz érkezése vagy a szeretkezés is csak eszköz valami mély értelmű politikai üzenet elhelyezésére.

Védelem

Roland megkezdi munkáját Keleten Franciskával. Belle szokatlan lelkesedéssel elkíséri őket, hogy segítse a berendezkedést, de nem segít csak jön-megy, majd közli, hogy most visszarepül, Franciska viszi ki a reptérre, de rendezvényre hivatalosak, így nagyon siet és ütközik egy ittas násznép kocsijával. Franciska a balesetet nem éli túl.  Roland nem bírja tartani magát, mindent Johanna intéz körülötte, pedig számára olyan, mintha gyermekét vesztette volna el a balesetben. Roland iszik, csak nemzeti ünnepeken nem,  gyűlöl mindent és mindenkit, Franciskát, mert elhagyta az embereket, mert elvették tőle, megölték.

Ekkor ismerkedik meg Annával a Bursa Académia egykori igazgatójának a lányával. Beleszeret, de nem igazi szerelemmel, viszonyt kezdeményez vele, őrölt módon keresi, követi, leereszkedik az emberek közé, tetteit a munkahelyén nem néznek jó szemmel. Anyjától örökletes alvászavarai rendelkezik, csak Annával tud aludni, ezért jobban kötődik hozzá. Johanna is veszélyesnek ítéli a kapcsolatot, cigánynak tartja a népet. Roland feleségül akarja venni Annát, de a nő kerüli.

Anna felhívja a figyelmét arra, hogy a násznép is áldozat, nem csak Franciska és elviszi hozzájuk, ahol két megtört emberrel találkozik. A lakodalom nem lett megtartva. A fiatalok istenítélet miatt nem házasodhattak és nem is találkozhatnak.

Sutor észreveszi Roland és Anna kapcsolatát és csapdát állít mind a kettőjüknek. Terhelő képeket készít arról, hogy Roland segít Anna vidéki szomszédjának kitűzni egy forradalmi zászlót a házára és egy rendezvényen interjút akar készíteni Annával, melyen felteszi neki a kérdést, merre nincs jó válasz: mit szól ahhoz, hogy az állam bizonyos szabadalmakért a Bursa Académiát? Anna csak annyit felel "Dögölj meg!" Roland közbe lép, széttépi a magnószalagot és megveri Sutort.

Ítélet

Gyakorlatilag Anna levele, amelyben megírja gyerekkorát és szemrehányást tesz a semleges országoknak és kéri, hogy Roland többször ne keresse. Több részből áll a levél, nincs befejezve.  

Leírja, hogy az új diplomata, aki helyére jött többre fogja vinni. Mindent betart szó nélkül, amit kérnek tőle, de nem ereszkedik le közéjük.

Apja meghalt, de nem először, most csak végleg, már háromszor meghalt, igazából azokba halt bele, az embólia már csak ráadás volt. A szerencséseknek csak egy haláluk van. Először a visszautasításba halt bele, mert külföldről jött haza, így nem kaphatott rendes állást, aztán a börtönbe zárták, végül bohócként használta a nyugat, a négy nyelven beszélő művelt angol gentlemant szerű balkánit, aki újra és újra elmondja, mit tettek vele a sztálini idők és körbeugrálja a  diplomatákat.

Annát addig amíg az apját börtönbe zárták, nagybácsihoz adták, aki nem bánt jól vele, az egész család rettegett, hogy miként fogja rendszer megbosszulni a nyugatról visszajött rokonokat.

Anna leírja, hogy a semleges országok csak betanított állatkáknak tekintik őket, akiket lehet mutogatni, sorsukról beszéltetni, cikket és műsort csinálni, de semmi több, csak mutatványosok, melyeket dobnak, ha már megunnak, esetleg jót kacagnak rajtuk. Ha segítséget kérnek nem fognak kapni, ahogy az egykori Bursa diákok se kaptak, akik nem akart hazamenni, hogy Hitler oldalán harcoljanak a háborúban. Az egyik, Nikó volt, aki Roland apjától kért segítséget, de nem fogadták (látogatását kellemetlennek ítélték), öngyilkos lett. Ekkor Bellben is megtört valami, pedig nem ismerte, nem is találkozott vele.

Annában sok fájdalom és kisebbségi komplexus gyűlt össze.

Anna azt akarja, hogy Roland többet ne keresse. Nem akar hozzá menni, nem is akart soha, nem lesz hal az akváriumban, ahogy Roland anyja volt, nem véletlenül halt meg a tavon, biztos benne, hogy öngyilkos lett, mert nem bírta elviselni őket. Néha közel érezte magához Rolandot, de nem volt szerelmes belé és ő se szerette, csak Franciskát kereste. Nem élhetnének boldogon, hisz Roland messze van tőlük, még a csatatér se rendítette meg, mikor elvitte oda, csak a madár szobor esetlensége tűnt fel neki.

A fiatalok, akik ütköztek Franciskával meg fogják látogatni, legyen hozzájuk kedves. Ne adjon nekik pénzt, ne sértse meg őket. Csak vendégelje meg a párt és hagyja, hogy leróják tiszteletüket Franciska sírjánál. Meggyőzte őket, hogy házasodjanak össze, mert nem Istenítélet történt az úton, Franciska haldoklott, még jót is tettek, megóvták a szenvedéstől. Ne árulja el az igazat nekik, csak legyen velük pár napig.  

Kívánja, hogy éljék át a semleges országok is azt, amit ők, a vesztes országok.

Források

Szabó Magda: A szemlélők

http://dia.pool.pim.hu/html/muvek/SZABO/szabo00005_kv.html