A szén izotópjai

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Szén (C)
Standard atomtömeg: 12,0107(8) u

Természetes izotópok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szénnek három izotópja fordul elő a természetben: a 12-es, 13-as és a 14 tömegszámú.

Táblázat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az izotóp
jele
Z(p) N(n)  
Az izotóp tömege (u)
 
felezési idő magspin jellemző
izotóp-
összetétel
(móltört)
természetes
ingadozás
(móltört)
gerjesztési energia
8C 6 2 8,037675(25) 2,0(4) ·10‒21 s [230(50) keV] 0+
9C 6 3 9,0310367(23) 126,5(9) ms (3/2-)
10C 6 4 10,0168532(4) 19,290(12) s 0+
11C 6 5 11,0114336(10) 20,334(24) perc 3/2-
12C 6 6 12 (definíció szerint) STABIL 0+ 0,9893(8) 0,98853-0,99037
13C 6 7 13,0033548378(10) STABIL 1/2- 0,0107(8) 0,00963-0,01147
14C 6 8 14,003241989(4) 5,70(3) ·103 év 0+ 10‒12
15C 6 9 15,0105993(9) 2,449(5) s 1/2+
16C 6 10 16,014701(4) 0,747(8) s 0+
17C 6 11 17,022586(19) 193(5) ms (3/2+)
18C 6 12 18,02676(3) 92(2) ms 0+
19C 6 13 19,03481(11) 46,2(23) ms (1/2+)
20C 6 14 20,04032(26) 16(3) ms [14(+6-5) ms] 0+
21C 6 15 21,04934(54)# <30 ns (1/2+)#
22C 6 16 22,05720(97)# 6,2(13) ms [6,1(+14-12) ms] 0+

Megjegyzések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az izotópok gyakoriságát, valamint az atomtömeg pontosságát az egyes előfordulások közötti eltérések korlátozzák. A megadott tartomány lefedi a Földön előforduló összes szokványos anyagot.
  • A # jelölésű értékek nem kizárólag kísérleti adatokból származnak, ezeknél rendszeres tendenciákat is figyelembe vettek. A gyenge asszignációs argumentumú spineket zárójelben jelöltük.
  • A bizonytalanságokat rövid formában – a megfelelő utolsó számjegy után zárójelben – adjuk meg. A bizonytalanság értéke egy standard deviációnak felel meg, leszámítva a IUPAC által megadott izotóp-összetételt és standard atomtömeget, melyeknél kiterjesztett bizonytalanságot használunk.
  • A 12C különös jelentőségű, mivel ennek tömegéhez, mint standardhoz mérjük minden nuklid tömegét: a 12C atomtömege definíció szerint 12.

Paleoklíma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 12C és 13C felhasználható az óceánok cirkulációját megmagyarázó hőmérséklet követésére. A növények könnyebben hasznosítják a kisebb tömegszámú (12C) izotópot, miközben a napfényt és szén-dioxidot táplálékká alakítják, így a nagy plankton-telepek nagy mennyiségű 12C-őt juttatnak az óceánokba. Ha az óceánok rétegződnek (a felszínhez közel meleg, mélyebben hideg víz helyezkedik el), akkor a víz körforgása leáll, így ha a plankton elpusztul, a fenékre süllyed, és magával viszi a 12C-őt, ezáltal a felszíni réteg 13C-ban viszonylag gazdaggá válik. Ahol a hideg víz feltör a mélyből (például az észak-atlanti térségben), ott magával hozza a 12C-őt. Ezért amikor az óceán rétegzettsége a jelenleginél kisebb mértékű volt, akkor a felszínen élő fajok váza sok 12C-őt tartalmazott. A múlt éghajlatának további indikátorai közé tartozik a trópusi fajok jelenléte, a korallok növekedési gyűrűi stb. (Flannery, 2005)

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Isotopes of carbon című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bór izotópjai A szén izotópjai A nitrogén izotópjai
Izotópok listája

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]