A piszkos tizenkettő
| A piszkos tizenkettő (The Dirty Dozen) |
|
| Rendező | Robert Aldrich |
| Producer | Kenneth Hyman |
| Alapmű | E. M. Nathanson: The Dirty Dozen |
| Forgatókönyvíró | Nunnally Johnson Lukas Heller |
| Főszerepben | Lee Marvin Ernest Borgnine Charles Bronson Jim Brown John Cassavetes Telly Savalas Donald Sutherland |
| Zene | Frank DeVol |
| Operatőr | Edward Scaife |
| Vágó | Michael Luciano |
| Gyártás | |
| Gyártó | MKH Metro-Goldwyn-Mayer Seven Arts Productions |
| Ország | |
| Nyelv | angol |
| Időtartam | 150 perc |
| Költségvetés | 25 000 000 dollár[1][2] |
| Forgalmazás | |
| Forgalmazó | |
| Bemutató | |
| Bevétel | 45 300 000 dollár[3][4] |
| Külső hivatkozások | |
| IMDb-adatlap |
|
A piszkos tizenkettő (The Dirty Dozen) 1967-ben bemutatott amerikai háborús akciófilm. A filmet Robert Aldrich rendezte, E. M. Nathanson azonos című háborús regénye alapján.
A második világháborús film világsztárokat vonultatott fel: a később a Volt egyszer egy vadnyugattal (1968) híressé vált Charles Bronson, a több háborús filmben is szereplő Lee Marvin, a korszak legnagyobb színészei közé tartozó Ernest Borgnine, a sztársportolóból lett fekete színész, Jim Brown valamint John Cassavetes, Telly Savalas, Clint Walker és Donald Sutherland.
Tartalomjegyzék |
Cselekménye [szerkesztés]
John Reisman őrnagy, a szabályokat folyton megszegő, a feletteseivel szemben tiszteletlen katonatiszt egy különleges feladatot kap. Ki kell képeznie egy tucat katonai fegyencet, akiket emberölés és egyéb súlyos bűncselekmények miatt halálra vagy 20–30 év börtönre vagy kényszermunkára ítéltek. A kiképzés végeztével a megszállt Franciaország területén egy német vezérkari üdülőkastélyban lévő német főtiszteket kell megsemmisíteniük, akik nagy számban töltik ott szabadságukat. Aki az osztagból túléli a küldetést, az remélhetőleg amnesztiát kap, ez a felettes tábornok jóindulatán múlik. A gyakorlatilag öngyilkos küldetéshez szükséges kiképzésre 6 hetet kap Reisman. Mivel az őrnagy nem tartja magát feláldozhatónak, megkezdődik a kemény gyakorlatozás. Reisman mindent elkövet, hogy a tucatnyi antiszociális fegyencből összetartó elit egység legyen.
Kijelölt embereinek ügyeit alaposan tanulmányozza, majd egyenként elbeszélget velük a cellájukban. Mindegyik hajlandónak mutatkozik részt venni az akcióban. Reisman az összetartás erősítése érdekében azt a feltételt is kiköti, hogy ha valamelyikük nem teljesíti a rá bízott feladatot, akkor az egész akciót lefújja, és mindegyikükön végrehajtják a korábban kiszabott ítéletet.
Victor Franko ennek ellenére megpróbál a kiképzés elején megszökni, azonban a többiek erőszakkal visszatartják. Ez után nem történik hasonló rendbontás, bár egyszer fellázadnak és egy darabig nem hajlandók borotválkozni és fürödni, de Reisman ezt pozitívan értékeli, mivel a 12 fogoly egységesen lépett fel. Egy pszichológus is segíti a munkáját, aki elbeszélget az elítéltekkel. Javaslata az, hogy néhány különösen veszélyes egyént ki kellene hagyni a csapatból (például van egy vallási őrült, Maggot, aki isten küldöttének gondolja magát, minden nőt kurvának tart sőt rasszista is), Reisman azonban nem akar változtatni az eredeti létszámon.
Reisman a kiképzés utolsó éjszakájára italt és nyolc civil nőt szerez a katonák szórakoztatására. Ez a tábornok fülébe jut, aki a katonai fegyelem megsértése miatt az akció lefújásán gondolkodik. Adódik azonban egy lehetőség, hogy Reisman bebizonyítsa, az embereit megfelelően kiképezte: egy gyakorlat során el kell foglalniuk az ellenfél főhadiszállását (akik túlerőben vannak, és felkészülten várják a támadást). A csapatot éles lőszert használva ágyúkkal támadják, de egy csellel sikerül bejutniuk a főhadiszállásra, és elfoglalják azt.
Ezek után az őrnagy pontos tervet dolgoz ki, amiben mindenkinek fontos szerep jut, de mindegyiküknek ismernie kell a többiek feladatát is, hogy bárkinek a kiesése után valaki más végre tudja hajtani a feladatot. Ezért a tervet pontokba és rímekbe szedve az unalomig ismétlik. Egyikük már az ejtőernyős ugrás végén meghal a földet éréskor, a többiek azonban végrehajtják a feladatot, bár sokan meghalnak közben.
A német tisztek az első fegyverropogásra az erre a célra szolgáló óvóhelyre, a pincébe menekülnek a civil ruhás nőkkel együtt. „A piszkos tizenkettő” ezt kihasználva rájuk zárja az ajtókat és a szellőzőnyílásokon benzint locsolnak rájuk, majd kézigránátokat dobálnak be. Mivel a pincékben robbanóanyagot tároltak, a támadás következtében szinte a teljes épület kigyullad és megsemmisül a benne lévőkkel együtt.
„A piszkos tizenkettő” tagjai harc közben esnek el, leszámítva Maggott-t, akit Jefferson lő hátba, mert az niggernek nevezte. Életben maradt tagjait visszahelyezik korábbi beosztásukba, a többiek rokonainak pedig a „harc közben életét vesztette” üzenetet küldik, a korábban kiszabott büntetés említése nélkül.
Szereposztás [szerkesztés]
- Lee Marvin; John Reisman őrnagy
- Ernest Borgnine; Worden tábornok
- Robert Webber - Denton tábornok
- Robert Ryan - Everett Dasher Breed ezredes
- George Kennedy - Max Armbruster őrnagy
- Ralph Meeker - Stuart Kinder százados
- Richard Jaeckel - Clyde Bowren őrmester
- Robert Phillips - Carl Morgan tizedes
- John Cassavetes; Victor R. Franko - kötél általi halálra ítélve, egy civil ellen elkövetett rablógyilkosságért
- Tom Busby; Milo Vladek - 30 év kényszermunkára ítélve
- Jim Brown; Robert T. Jefferson - kötél általi halálra ítélve, mert megölt egy fehér tisztet (állítása szerint önvédelemből)
- Donald Sutherland; Vernon L. Pinkley - 30 év fegyházra ítélve
- Ben Carruthers; Glenn Gilpin - 30 év kényszermunkára ítélve
- Clint Walker; Samson Posey - kötél általi halálra ítélve, amiért agyonütött egy férfit, aki piszkálta
- Charles Bronson; Joseph Wladislaw - kötél általi halálra ítélve, egy dezertáló katona lelövése miatt
- Colin Maitland; Seth Sawyer - 20 év kényszermunkára ítélve
- Stuart Cooper; Roscoe Lever - 20 év fegyházra ítélve
- Al Mancini; Tassos R. Bravos - 20 év kényszermunkára ítélve
- Trini Lopez; Pedro Jiminez - 20 év kényszermunkára ítélve
- Telly Savalas; Archer J. Maggott - kötél általi halálra ítélve, mert megerőszakolt és megölt egy angol nőt.
Fontosabb díjak, jelölések [szerkesztés]
Oscar-díj (1968) [szerkesztés]
- díj: legjobb hangeffektusok (John Poyner)
- jelölés: legjobb férfi mellékszereplő (John Cassavetes)
- jelölés: legjobb vágás (Michael Luciano)
- jelölés: legjobb hang
Golden Globe-díj (1968) [szerkesztés]
- jelölés: legjobb férfi mellékszereplő (John Cassavetes)
Források [szerkesztés]
- The Dirty Dozen (1967) (angol nyelven). Internet Movie Database. (Hozzáférés: 2010. június 4.)
- ↑ The Dirty Dozen (1967). FlickFacts.com. (Hozzáférés: 2013. április 14.)
- ↑ The Dirty Dozen. TMDb - The Movie Database. (Hozzáférés: 2013. április 14.)
- ↑ The Dirty Dozen, Box Office Information. The Numbers. (Hozzáférés: 2013. április 14.)
- ↑ The Dirty Dozen. Box Office Mojo. (Hozzáférés: 2013. április 14.)

