A kis herceg
| A kis herceg | |
| Szerző | Antoine de Saint-Exupéry |
| Eredeti cím | Le Petit Prince |
| Nyelv | francia |
| Műfaj | gyermekregény |
| Kiadás | |
| Kiadás dátuma | 1943 |
| Magyar kiadó | Móra |
| Magyar kiadás dátuma | 1946 |
| Fordító | Rónay György |
| Illusztrátor | Antoine de Saint-Exupéry |
| Média típusa | könyv |
| Oldalak száma | 96 |
| ISBN | 9789631183085 |
A kis herceg (franciául: Le Petit Prince) Antoine de Saint-Exupéry legismertebb regénye, amely 1943-ban jelent meg.
A könyv az emberi társadalom karikatúrája.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fordításai, nemzetközi sikere
Eddig több mint 180 nyelven és dialektusban jelent meg. 80 millió kiadott példánnyal „a világ 50 legolvasottabb könyve” között szerepel.[1] Magyarra Rónay György fordította le.
Számos idézet vált belőle híressé; a legismertebb talán az alábbi:
| „ |
|
” |
[szerkesztés] A mű cselekménye
A regény 27 fejezetből áll. A kis terjedelmű könyv ajánlásában az író felhívja a figyelmet arra, hogy könyve nem meseregény, felnőttek is olvashatják, sőt talán ők értik meg igazán. Ugyanis van a regénynek néhány titka, amit a gyerekek még nem biztos, hogy felismernek. Ezen titkok egyike a regénybeli idősíkok keveredése.
A történet úgy indul, hogy az író saját gyermekkori emlékeit eleveníti fel, vagyis a hatéves emberke első tapasztalatait a felnőttekkel való társalgás eredményeiről. A regény visszaemlékezések sorozata. Az elbeszélt történet jelene egy, az íróval hat évvel korábban megtörtént esemény ideje.
A kis herceg vándorútja kereken egy évig tartott – ennek az évnek az utolsó hetét töltötte együtt a pilótával. Néhány vezérgondolat vonul végig az egész könyvön. Ilyen például a felelősség tudata, vagy az, hogy megértsük, mi dolgunk a világban, mi tesz bennünket egyénivé, másokkal összetéveszthetetlenné.
Az első fejezetben megismerkedünk a kis herceg bolygójával, amely a B 612. számú bolygó. Innen indul útjára a kis herceg, hogy elhagyván bolygóját, barátokat és ismereteket szerezzen, miközben sorra járja a környező bolygókat.
Első állomása a király golyóbisa. Megtudja, hogy a király mindenen uralkodik, mégis mikor a kis herceg naplementét kér a királytól, ő hűvösen elmagyarázza a kis hercegnek, hogy csak azt lehet megparancsolni, ami magától is végbemenne, s mivel nem jött el a naplemente ideje, ő nem adhat parancsot ilyesmire. A kis herceg hamar átlátja a helyzetet, ezért otthagyja a királyt.
A második bolygón, ahova eljut, egy hiú ember lakik. Nem is parancsolja, hanem kéri a kis hercegtől, hogy csodálja őt. Ezek mind-mind a felnőttek hibái: hiúak, uralkodni akarnak mindenen, s közben úgy élnek, mint valami kisbolygón, ahol nincs más számára szabad hely. Így a kis herceg innen is hamar továbbáll, s folytatja útját.
A következő bolygón egy iszákos lakik. A kis herceg látogatása itt igen rövid ideig tart.
A negyedik bolygó az üzletemberé. A férfi annyira el van foglalva, hogy még a fejét sem emeli fel a kis herceg érkezésére. A gyermek, kinek minden vagyona egy szál virág, s közben mérhetetlenül gazdagnak hiszi magát, értetlenül és némi ellenszenvvel tekint arra az emberre, aki úgy gondolja, hogy őt illeti minden körülötte ragyogó csillag.
Az ötödik állomás a lámpagyújtogató bolygója. E furcsa bolygó valamennyi közt a legkisebb, ahol egy nap egy percnek felel meg.
A hatodik bolygó tízszer ekkora, ahol egy öreg bácsi éldegél, s hatalmas könyveket írogat. A földrajztudós él ezen a bolygón; ő a tudomány embere.
Miután egyenként végigjárta a magány, az önzés, a nyomorúság és a rabszolgaság külön-külön is abszurdnak tetsző állomásait, a kis herceg a Földre érkezik. Itt mindenből több van, amit eddig a világban megismert – hamarosan rájön, hogy kedvenc virágából, a rózsából is. A Földön az első élőlény, akivel találkozik, a kígyó. Hűvös és bölcs, tekergőzik a homokban. A kis herceg tovább bolyong, s rábukkan egy útra: virágzó rózsakert előtt áll, s beszédbe elegyedik a virágokkal. Megtudja, hogy nemcsak az ő egyetlen rózsája létezik a világon, hanem itt a Földön hatalmas, virágzó rózsabokrok találhatók. Megismerkedik a rókával, akit annak útmutatása szerint türelmesen megszelídít, majd később a pilótával is. A rókától való elválás után egy pályaudvaron találja magát. Lélekben már készül arra, hogy hamarosan el kell hagynia ezt a bolygót is.
A huszonötödik fejezetben járunk. E részben értesít minket az író, hogy a kis herceg már egy éve elhagyta bolygóját. Annak érdekében, hogy hazajusson, a kígyóhoz fordul segítségért: arra kéri, hogy mérgezze meg őt.
A pilóta talán megérti, hogy másként nem térhet vissza a kis herceg a bolygójára, csak úgy, ha a kígyó halálra sebzi. A gyermek a mese, az emlék világából érkezett a földi ember mindennapi életének színhelyére, a Föld nevű bolygóra. A kis hercegnek a pilótától való elválása talán a legmegrázóbb momentum.
A regény utolsó képsorai gyorsan leperegnek. A gyermeket a kígyó halálra marja, ő meghal, de testét a pilóta nem találja meg. Hogyan is találná, hiszen a kis herceg mindvégig a felnőtt ember gyermekkori emlékeinek megtestesülése volt. Az utolsó fejezetben az író elmondja, hogy mindaz, amit leírt, már hat évvel korábban megtörtént.[2]
[szerkesztés] A szereplők rövid jellemzése
- A kis herceg: tiszta lelkű gyermek, aki a mű elején nem sokat tud a rajta kívül álló emberi világról. Őszinte, érdeklődő, nyitott személyiség.
- király: ő az uralkodó típus, aki mindegy, hogy kin vagy min, de uralkodni akar. Hogy miért? Azt sokszor ő maga sem tudja megmondani.
- hiú ember: a csak önmagával törődő embert személyesíti meg. Elvárja, hogy minden mozdulatát dicsérjék, ám ugyanezt embertársainak nem viszonozza.
- üzletember: a fontoskodó embert személyesíti meg, aki állandó időzavarral küzd és mindig fontoskodik. Nincs ideje, csak a „munkájára”. A lényegtelen dolgokra nem pazarolja az időt. Hogy mi a lényeges és mi nem, az teljesen relatív.
- az iszákos: egy olyan embertípust mintáz meg, aki tetteire nem tud magyarázatot adni: azért iszik, hogy elfelejtse, hogy iszik. Ez a legfurcsább magatartás a kis herceg számára.
- a lámpagyújtogató: végzi a dolgát, mert azt mondták. De hogy ki és miért? Azt az embertípust képviseli, aki irányítható, önálló gondolatok nélkül, egyéniség nélkül cselekszik.
- róka: az egyetlen olyan lény, amely elgondolkodtató és építő információkat ad a főszereplőnek. Ám mindig ott van a kettősség is benne, hiszen a rókához a ravasz jelzőt társítjuk önkéntelenül is.[3]
