Óriás szőrmoha
 | ||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||
| Polytrichum commune Hedw. | ||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Óriás szőrmoha témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Óriás szőrmoha témájú médiaállományokat és Óriás szőrmoha témájú kategóriát. |
Az óriás szőrmoha (Polytrichum commune) egy lombosmoha faj a Polytrichum nemzetségből. 2010-ben Németországban az év mohájának választotta a Bryologisch-lichenologischen Arbeitsgemeinschaft csoport (Mohász- és zuzmó-munkaközösség).[1]
Jellemzői[szerkesztés]
Az óriás szőrmoha egy akrokarp (csúcstermő) lombosmoha, mely szemet gyönyörködtető sötétzöld, kékeszöld mély gyepet alkot az erdők alján, nagyon hasonlít az erdei szőrmohához. A növények egyenesek, alig elágazók. A moha 10–40 cm magasságú, és így a legnagyobb európai mohafaj.
A 8–12 mm hosszú levelek spirálisan helyezkednek el a száron, alakjuk keskeny lándzsás. Szárazon erősen a szárhoz simulnak, nedvesen elállóak. A levelek szegélye erősen fogazott. A hasonló kinézetű erdei szőrmoha kifejlett levélerének hátoldalán egy barázda figyelhető meg, míg az óriás szőrmoha levélerének a hátoldala sima. A Polytrichopsida osztályra jellemzően az óriás szőrmoha levelén is vannak a levéllemezre merőleges lamellák (kis lemezek), melyeknek a csúcsi sejtjein egy erős barázda, bemélyedés van.
Spóratokja négyélű, sárga, vörösesbarna színű. A calyptra (a tokot beborító hártya) hosszú, fényes, aranysárga szőrökkel borított. A toknyél hosszú, akár 12–20 cm hosszú is lehet. Hajtásonként egy-egy spóratok fejlődik. Kétlaki faj.[2][3]
-
Óriás szőrmoha habitusképe -
Lamellák a levelek felületén 400-szoros nagyításban -
Spóratokok -
A calyptra szőrei arany színűek
_6422.JPG)
Felhasználása[szerkesztés]
Erős szárának köszönhetően a középkorban kötelet fontak ebből a mohából. Ezen kívül a népi gyógyászat különböző betegségek kezelésére is használta, illetve bizonyos alkímiai eljárásokban és mágiára is használták ezt a mohát. Az alkímiában aranyszínű toksüvege miatt (német neve Goldenes Frauenhaarmoos, azaz aranyhaj moha) az aranykészítés során alkalmazták más növényekkel együtt.[4][5]
Élőhelye, elterjedése[szerkesztés]
Ez egy kozmopolita faj, az Antarktisz kivételével minden kontinensen megtalálható. Az óriás szőrmoha akár 2000 méteres magasságig is megél a magas hegységekben. Elsősorban a nedves, savanyú talajú fenyőerdőket kedveli, de erdei tőzeglápokban is előfordul (fűz-, nyár- és égerlápokban). Magyarországon nem ritka faj, de csak a középhegységekben és a dunántúli-dombság nedves, lápos élőhelyein található meg. Hazai vörös listás besorolása nem veszélyeztetett (LC).[6]
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Goldenes_Frauenhaarmoos című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források[szerkesztés]
- ↑ Moos des Jahres 2010. [2017. május 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. május 16.)
- ↑ Jan-Peter Frahm, Wolfgang Frey: Moosflora (= UTB. 1250). 4., neubearbeitete und erweiterte Auflage. Ulmer, Stuttgart 2004, ISBN 3-8252-1250-5.
- ↑ Orbán Sándor, Vajda László 1983. Magyarország mohaflórájának kézikönyve, Akadémiai Kiadó, Budapest, 518 oldal · ISBN 9630528894 · Illusztrálta: Bucsi Lajosné
- ↑ Heinrich Beck, Dieter Geuenich, Heiko Steuer (Hrsg.): Reallexikon der Germanischen Altertumskunde. Band 33: Waagen und Gewichte – Wielandlied. 2., völlig neu bearbeitete und stark erweiterte Auflage. de Gruyter, Berlin u. a. 2006, ISBN 3-11-018388-9, S. 116.
- ↑ Hieronymus Bock. New Kreütter Buch. Straßburg 1539, Buch I, Cap. 182 Digitalisat
- ↑ Papp, B., Erzberger, P., Ódor, P., Hock, Zs., Szövényi, P., Szurdoki, E. & Tóth, Z. 2010. Updated checklist and Red List of Hungarian bryophytes. Studia bot. hung. 41: 31-59 [1] Archiválva 2016. november 9-i dátummal a Wayback Machine-ben
