„Hatalom (társadalom)” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése

[ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

VizuálisWikiszöveges

Sorban

A lap 2024. március 27., 10:45-kori változata

Ez a szócikk a politikai fogalomról szól. Hasonló címmel lásd még: Hatalom (egyértelműsítő lap).

A társadalmi, politikai hatalom az adott állam, politikai egység irányításának lehetősége, közhatalom, a kormányzás és a közügyek (korlátlan) intézésének lehetősége és gyakorlata, uralom.^[1]

A hatalom egy intézmény, személy vagy csoport azon képességét jelenti, hogy befolyásolja az egyének, társadalmi csoportok vagy a lakosság egy részének gondolkodását és viselkedését oly módon, hogy azok alárendeljék magukat nézeteiknek vagy kívánságaiknak, és ennek megfelelően viselkedjenek. A hatalom többé-kevésbé megjelenik az emberi együttélés minden formájában, és különböző társadalmi struktúrákat hoz létre.^[2]^[3]^[4]

Szélsőséges formájában a hatalom egyetlen ember önkénye, törekvése saját céljainak megvalósítására anélkül, hogy alkalmazkodna az érintett emberek igényeihez, figyelembe venné azokat. Eszköze a büntetéssel való fenyegetés, az elnyomás. Az abszolút hatalmat gyakorlók nem kényszerülnek kompromisszumokra, nem kell figyelembe venniük az alávetettek érdekeit.

A mérsékelt (mindennapi) hatalmi viszonyok ezzel szemben olyan többoldalú (csere)viszonyokként jelennek meg, amelyekben az egyik fél az erősebb, például a jutalmazás, preferencia nyújtása vagy a szélesebb ismeretek, nagyobb tudás révén elérhető befolyásolási lehetőség miatt. Ebben az esetben a gyengébb fél önként mond le az ellenállásról, nem tesz semmit a hatalomgyakorlás ellen, kialakul a tolerancia, a megfelelés, az alkalmazkodás.

Leírása

A külső hatalom meghatározza egy személy vagy embercsoport fizikai és szellemi, pszichológiai cselekvési lehetőségeinek körét. Ez azt jelenti, hogy a hatalom nem valami tárgyiasult, közvetlenül látható dolog, hanem a társadalmi kapcsolatok nagyrészt láthatatlan tulajdonsága.^[5]

Ennek a cselekvési erőnek a felhasználása, amely hatással lehet, de nem kell, hogy legyen hatással más egyénekre, hatásait tekintve pozitív és negatív értelemben is lehetséges. A köznapi megértésben a negatív konnotáció dominál, ami olyan kifejezésekkel mutatkozik meg, mint "hatalmi személy", "hatalmi megszállottság", "hataloméhség" és "hatalom megragadása".<ref name="imbusch" / > Ha a kényszer vagy erőszak alkalmazása lehetséges, ennek nem kell mindig negatív hatásai lenniük, így az ügynökségről, annak előfeltételeiről és hatásairól differenciált szemléletre van szükség. A fizikai erő alkalmazásának (szabályozása) pl. delegált a demokratikus társadalom az államra, amely ennek keretében többek között társadalmilag szükséges rendőrség funkciókat lát el. Az, hogy a polgárok elismerik egy állam monopóliumát az erőszak legitim gyakorlására a demokratikus rendszerben, valószínűleg az elképzelhető legszélesebb körű társadalmi hatalom átruházása egy hatóságra. Az anarchisták ezzel szemben elutasítják az államuralom formájában megvalósuló hatalomgyakorlás minden formáját. Ez azonban nem jelent „tehetetlenséget” a „hatalom” értelmében, ami „cselekvési képtelenséghez” vezethet (lásd még: Tehetetlenség (pszichológia)). A demokratikus rendszerekben a hatalmat Alkotmány és Törvény korlátozza.

Jegyzetek

↑ Magyar Larousse
↑ Steven Lukes: Power. A Radical View. Palgrave, London 2005 [1974].
↑ Michel Foucault: Analytik der Macht. Suhrkamp, Frankfurt am Main 2005.
↑ Hannah Arendt: On Violence. New York/ London 1970 (deutsche Ausgabe: Macht und Gewalt. Piper, München 1970, 15. Auflage 2003).
↑ Sablon:Literatur

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Macht című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

Magyar Larousse. Budapest: Akadémiai. 1991. ISBN 963 05 5856 4

További információk

[Magyar_Larousse_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--1] Magyar Larousse

[lukes-2] Steven Lukes: Power. A Radical View. Palgrave, London 2005 [1974].

[foucault-3] Michel Foucault: Analytik der Macht. Suhrkamp, Frankfurt am Main 2005.

[arendt-4] Hannah Arendt: On Violence. New York/ London 1970 (deutsche Ausgabe: Macht und Gewalt. Piper, München 1970, 15. Auflage 2003).

[imbusch-5] Sablon:Literatur

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

@@ 14. sor: / 14. sor: @@
 A mérsékelt (mindennapi) hatalmi viszonyok ezzel szemben olyan többoldalú (csere)viszonyokként jelennek meg, amelyekben az egyik fél az erősebb, például a jutalmazás, [[preferencia]] nyújtása vagy a szélesebb [[ismeret]]ek, nagyobb tudás révén elérhető befolyásolási lehetőség miatt. Ebben az esetben a gyengébb fél önként mond le az ellenállásról, nem tesz semmit a hatalomgyakorlás ellen, kialakul a tolerancia, a megfelelés, az alkalmazkodás.
+==Leírása==
+A külső hatalom meghatározza egy személy vagy embercsoport fizikai és szellemi, pszichológiai cselekvési lehetőségeinek körét. Ez azt jelenti, hogy a hatalom nem valami tárgyiasult, közvetlenül látható dolog, hanem a társadalmi kapcsolatok nagyrészt láthatatlan tulajdonsága.<ref name="imbusch">{{Literatur |Autor=[[Peter Imbusch]] |Titel=Macht und Herrschaft in der wissenschaftlichen Kontroverse |Sammelwerk=Macht und Herrschaft |Verlag=Springer Fachmedien Wiesbaden |Ort=Wiesbaden |Datum=2012 |ISBN=978-3-531-17924-7 |DOI= |Seiten=9-10 |Online= |Abruf=}}</ref>
+ Ennek a cselekvési erőnek a felhasználása, amely hatással lehet, de nem kell, hogy legyen hatással más [[egyén|egyénekre]], hatásait tekintve pozitív és negatív értelemben is lehetséges. A köznapi megértésben a negatív [[konnotáció]] dominál, ami olyan kifejezésekkel mutatkozik meg, mint "hatalmi személy", "hatalmi megszállottság", "hataloméhség" és "hatalom megragadása".<ref name="imbusch" / > Ha a kényszer vagy [[erőszak]] alkalmazása lehetséges, ennek nem kell mindig negatív hatásai lenniük, így az ügynökségről, annak előfeltételeiről és hatásairól differenciált szemléletre van szükség. A fizikai erő alkalmazásának (szabályozása) pl. delegált a [[demokrácia|demokratikus]] [[állam és társadalom|társadalom az államra]], amely ennek keretében többek között társadalmilag szükséges [[rendőrség]] funkciókat lát el. Az, hogy a polgárok elismerik egy állam monopóliumát az erőszak legitim gyakorlására a demokratikus rendszerben, valószínűleg az elképzelhető legszélesebb körű társadalmi hatalom átruházása egy hatóságra. Az [[Anarchizmus|anarchisták]] ezzel szemben elutasítják az államuralom formájában megvalósuló hatalomgyakorlás minden formáját. Ez azonban nem jelent „tehetetlenséget” a „hatalom” értelmében, ami „cselekvési képtelenséghez” vezethet (lásd még: [[Tehetetlenség (pszichológia)]]). A demokratikus rendszerekben a hatalmat [[Alkotmány]] és [[Törvény]] korlátozza.
 ==Jegyzetek==