„Landau-problémák” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Syp (vitalap | szerkesztései)
Új oldal, tartalma: „Az 1912-es Nemzetközi Matematikai Kongresszuson Edmund Landau négy egyszerű, prímszámokkal kapcsolatos problémát vázolt föl. Beszédében ezeket a…”
(Nincs különbség)

A lap 2016. március 20., 16:17-kori változata

Az 1912-es Nemzetközi Matematikai Kongresszuson Edmund Landau négy egyszerű, prímszámokkal kapcsolatos problémát vázolt föl. Beszédében ezeket a problémákat úgy jellemezte, mint amelyekkel az akkori tudomány nem képes mit kezdeni („unattackable at the present state of science”) és attól kezdve Landau-féle problémák néven ismeretesek. A Landau-problémák a következők:

  1. Goldbach-sejtés: Felírható-e minden 2-nél nagyobb egész szám két prímszám összegeként?
  2. Ikerprím-sejtés: Létezik-e végtelen sok p prím, melyre p + 2 is prímszám?
  3. Legendre-sejtés: Található-e mindig legalább egy prímszám két egymást követő négyzetszám között?
  4. Létezik-e végtelen sok p prímszám, melyre p − 1 négyzetszám? Másként fogalmazva: létezik-e végtelen sok n2 + 1 alakú prímszám? (A002496 sorozat az OEIS-ben).

Jelenleg (2016) mind a négy probléma megoldatlan.

A megoldás felé vezető lépések

Goldbach-sejtés

A Vinogradov-tétel igazolja a gyenge Goldbach-sejtést kellően nagy n-ekre. 2013-ban Harald Helfgott bizonyította a gyenge sejtést minden 5-nél nagyobb páratlan számra.[1][2][3]

A Chen-tétel kimondja, hogy kellően nagy n-re , ahol p prím, q pedig prím vagy félprím. Montgomery és Vaughan megmutatták, hogy a kivételhalmaz (két prímszám összegével nem kifejezhető páros számok) természetes sűrűsége zéró..[4]

Tomohiro Yamada igazolta a Chen-tétel egy explicit változatát,[5] mely szerint minden páros szám felírható egy prím és egy prím vagy félprím összegeként.

Ikerprím-sejtés

Yitang Zhang[6] megmutatta, hogy végtelen sok, egymástól legfeljebb 70 millió távolságra lévő prímpáros létezik, ezt az eredményt matematikusok összehangolt munkájával sikerült 246-os prímhézagra javítani.[7] Ha az általánosított Elliott–Halberstam-sejtés igaz, a prímhézagot 6-ra sikerült javítani, kiterjesztve Maynard[8], valamint Goldston, Pintz & Yıldırım korábbi munkáit.[9]

Chen megmutatta, hogy végtelen sok olyan p prím (későbbi nevükön Chen-prímek) létezik, melyekre p+2 prím vagy félprím.

Legendre-sejtés

Elegendő azt vizsgálni, hogy a p-vel kezdődő prímszámhézag kisebb-e, mint . A maximális prímhézagok táblázata alapján a sejtés biztosan igaz 4 · 1018-ig.[10] Egy 1018 körüli ellenpéldának a szokásos prímszámhézag 50 milliószorosát kellene teljesíteni. Matomäki eredménye szerint legfeljebb olyan kivételes prím létezik, melyeket -nál nagyobb hézag követ; formálisan:

[11]

Ingham igazolta, hogy kellően nagy n-ekre biztosan létezik prímszám és között.[12]

Csaknem négyzetszám prímek

Az 1997-ben igazolt Friedlander–Iwaniec-tétel szerint végtelen sok .[13] alakú prímszám létezik. Iwaniec megmutatta, hogy végtelen sok alakú szám létezik legfeljebb két prímtényezővel (tehát prímek vagy félprímek).[14][15]

Az ellenkező irányt tekintve, a Brun-szita megmutatja, hogy ilyen prímszám létezik x-ig.

Jegyzetek

  1. Helfgott, H.A. (2013). "Major arcs for Goldbach's theorem" arXiv:1305.2897
  2. Helfgott, H.A. (2012). "Minor arcs for Goldbach's problem". arXiv:1205.5252
  3. Helfgott, H.A. (2013). "The ternary Goldbach conjecture is true". arXiv:1312.7748
  4. Montgomery, H. L. (1975). „The exceptional set in Goldbach's problem”. Acta Arithmetica 27, 353–370. o.  
  5. Yamada, Tomohiro (2015-11-11). "Explicit Chen's theorem". arXiv:1511.03409
  6. Yitang Zhang, Bounded gaps between primes, Annals of Mathematics 179 (2014), pp. 1121–1174 from Volume 179 (2014), Issue 3
  7. D.H.J. Polymath (2014). „Variants of the Selberg sieve, and bounded intervals containing many primes”. Research in the Mathematical Sciences 1. DOI:10.1186/s40687-014-0012-7.  
  8. J. Maynard, Small gaps between primes. To appear, Annals of Mathematics.
  9. Daniel Alan Goldston, Yoichi Motohashi, János Pintz and Cem Yalçın Yıldırım, Small Gaps between Primes Exist. Proceedings of the Japan Academy, Series A Mathematical Sciences 82 4 (2006), pp. 61-65.
  10. Jens Kruse Andersen, Maximal Prime Gaps.
  11. Kaisa Matomäki (2007). „Large differences between consecutive primes”. Quarterly Journal of Mathematics 58, 489–518. o. DOI:10.1093/qmath/ham021.  .
  12. Ingham, A. E. (1937). „On the difference between consecutive primes”. Quarterly Journal of Mathematics Oxford 8 (1), 255–266. o. DOI:10.1093/qmath/os-8.1.255.  
  13. Friedlander, John & Iwaniec, Henryk (1997), "Using a parity-sensitive sieve to count prime values of a  polynomial", PNAS 94 (4): 1054–1058, DOI 10.1073/pnas.94.4.1054.
  14. Iwaniec, H. (1978). „Almost-primes represented by quadratic polynomials”. Inventiones Mathematicae 47 (2), 178–188. o. DOI:10.1007/BF01578070.  
  15. Robert J. Lemke Oliver (2012). „Almost-primes represented by quadratic polynomials”. Acta Arithmetica 151, 241–261. o. DOI:10.4064/aa151-3-2.  .

További információk