Családon belüli erőszak Kenyában

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A családon belüli erőszak Kenyában jelenthet bármely családtaggal vagy partnerrel szembeni bántalmazó magatartást, beleértve a nemi erőszakot, a testi sértést, a fizikai bántalmazást és a kényszerprostitúciót.[1] A családon belüli erőszak kenyai jellemzői világszerte jellemző statisztikát tükröznek, ahol az áldozatok túlnyomó többsége nő. A kenyai házas nők több mint 40%-a számolt be arról, hogy családon belüli erőszak vagy szexuális zaklatás áldozata.[2] A 15 éves és annál idősebb nőknek, akik valaha partnerkapcsolatban éltek, több mint 30%-a tapasztalt fizikai vagy szexuális erőszakot a partnerétől.[3] Ennek a magas százalékaránynak a tényezőit és okait gyakran nem vizsgálták az adatok hiánya miatt.[2]

Az olyan tényezők, mint az alacsony iskolai végzettség, a vallás és a társadalmi-gazdasági státusz mind fontosak, amikor a kenyai családon belüli erőszak okait vizsgáljuk.[2] A szexuális kényszerítés Kenyában elterjedt, és gyakran vezet bántalmazáshoz.[4] A várandós nők nagyobb valószínűséggel válnak családon belüli bántalmazás áldozataivá, mivel nagyobb valószínűséggel élnek párkapcsolatban.[5] A várandós nők gyakran gazdaságilag vagy társadalmilag is kiszolgáltatottak, ami a patriarchális dominancia miatt nagyobb kockázatot jelent számukra a családon belüli erőszak szempontjából.[5] A nem kívánt terhességet gyakran a nő hibájának tekintik, ami még több bántalmazáshoz vezet.[5] A kenyai nemi szerepek hozzájárulnak a családon belüli bántalmazás elfogadásához.[6]

A családon belüli erőszak negatív lelki és fizikai egészségi hatásokhoz is hozzájárul.[7] A családon belüli erőszak negatív következményei közé tartozik a spontán vetélés és szövődményei, a magas vérnyomás, a fizikai sérülések és a stressz, a közelmúltban pedig halálesetekről is beszámoltak.[5] Ezeken felül a családon belüli erőszak áldozatai nagyobb valószínűséggel fertőződnek meg HIV/AIDS-szel és más szexuális úton terjedő betegségekkel.[8] Kenyában a családon belüli erőszakra adott válaszok közé tartoznak a jogi mandátumok[9] és a társadalmi szervezetek által létrehozott programok.[8] A fejlődő országokban a családon belüli erőszakot nem jelentik elégszer a hatóságoknak, s ez számos okra vezethető vissza, ideértve a szégyent, a pénzügyi akadályokat, a tudatosság és a szolgáltatásokhoz való hozzáférés hiányát, valamint az egészségügyi dolgozókkal szembeni bizalmatlanságot.[3]

A családon belüli erőszak okai[szerkesztés]

Szexuális kényszerítés[szerkesztés]

Kenyában és Afrika más részein is gyakori a szexuális kényszerítés a serdülők körében.[4] Szexuális kényszerítésnek minősül minden olyan tapasztalat, amely során egy személyt "akarata ellenére szexuális kapcsolatra kényszerítenek".[4] Egy 2004-es kenyai kutatás szerint a 10–24 éves férfiak 11%-a és a nők 21%-a tapasztalt már élete során szexuális kényszerítést. [4] A nők arról számoltak be, hogy az intim partner általi kényszerítés volt a leggyakoribb forma, ezt követte az ismerősök általi kényszerítés. Ezeknek a nőknek mindössze 23%-a, a férfiaknak pedig 22%-a mesélt közeli családtagnak vagy barátnak a tapasztalatáról.[4]

2014-ben a Kenya Demográfiai és Egészségügyi Felmérés kiadott egy jelentést, amely szerint a kenyai nők mintegy 44 százaléka találkozott már fizikai bántalmazással férfiak részéről fiatalkora óta.[10]

A nemek közötti egyenlőtlenség[szerkesztés]

Az alacsony iskolai végzettségű nők gyakran alacsony társadalmi-gazdasági státuszúak, és anyagilag a férfi partnertől függenek, ami gyakran bántalmazáshoz vezet.[6] A szegény nők a háztartás fenntartásában is férfiaktól függenek.[6] Egyes kapcsolatokban a férfiak megakadályozzák, hogy a feleségük munkát vállaljon, így ezek a nők otthonukban mintegy csapdában vannak a férfi ellenőrzése alatt.[11] Ezek a nők a bántalmazások során is csendben maradnak.[6]

A nemi normákat megszegő nők gyakran válnak bántalmazás áldozatává.[6] Ha egy nő nem tisztelettel és engedelmességgel viszonyul partneréhez, vagy nem végzi el a házimunkát, akkor partnere „megfegyelmezi”.[6] A férfiakat az is fenyegeti, ha a nők önállóan döntenek valamiben. Ha egy pár megegyezett egy döntésben, és a nő szembemegy vele, az erőszakra ad okot.[6] Ha egy nő megkérdőjelezi egy férfi anyagi döntéseit, vagy azt az érzést kelti benne, hogy nem gondoskodik jól a családról, a férfi dühében gyakran alkalmaz erőszakot.[6]

Egy afrikai férfi és női ápolók fókuszcsoportjával végzett vizsgálat kimutatta, hogy a férfi hűtlenség általánosan elfogadott helyzet, sőt bátorítják is, míg a női hűtlenséget olyan viselkedésnek tekintik, ami fizikai bántalmazást érdemel.[12] Ráadásul, mivel a férfi hűtlenséghez való jogát ilyen széles körben elfogadják, bántalmazásra feljogosító viselkedésnek tekintik azt, ha a nő elutasítja a férfi hűtlen viselkedését.[12]

A férfiak fókuszcsoportjában a nők elleni családon belüli erőszakot úgy is tekintették, mint a nők „vétségei” megbocsátásának egyik módját.[12] A tanulmányok azt is kimutatták, hogy amikor egyedül kérdezték őket, a nők azt állították, hogy az erőszak a szeretet egy formája.[12] Széles körben elfogadott nézet, hogy miután elszenvedte férjétől a „büntetést” vagy bántalmazást, a nő visszanyeri méltóságát a háztartásban, és szeretet kap partnerétől.[12]

Oktatás[szerkesztés]

Az alacsony iskolázottság Kenyában szintén hozzájárul a bántalmazások elterjedtségéhez.[11] A 2003-as „Demográfiai és Egészségügyi Felmérések” során egyértelmű kapcsolatot találtak a válaszadók iskolai végzettsége és azon emberek aránya között, akik szerint "jogos, hogy egy férfi megüti a feleségét, ha az vitatkozik vele”.[11] A felmérést férfiak és nők körében egyaránt elvégezték, és az általános tendencia mindkettőnél azt mutatta, hogy a válaszadó iskolai végzettségének növekedésével egyre kevesebben érezték indokoltnak a családon belüli erőszakot.[11] Egy másik tendencia mutatkozott meg, amikor a válaszadó iskolai végzettségét összevették azon emberek arányával, akik egyetértettek azzal az állítással, hogy „jogosan üti meg a férfi a feleségét, ha az elmegy valahova anélkül, hogy szólna neki”.[11] Az iskolai végzettség emelkedésével csökkent azoknak az átlagos aránya, akik jogosnak érezték a fenti állítást.[11]

Egy hasonló felmérésben a válaszadó és az édesanyja átlagos iskolai végzettségét is figyelembe vették.[11] A bizonyítékok azt mutatták, hogy a válaszadó édesanyja iskolai végzettségének növekedésével szinte lineárisan csökkent azon válaszadók aránya, akik bizonyos helyzetekben indokoltnak érezték a családon belüli erőszakot.[11] A felméréseket magyarázó cikk arra a következtetésre jut, hogy ennek az összefüggésnek az lehet az oka, hogy a képzettebb anyák a családon belüli erőszak elutasítására nevelik gyermekeiket.[11]

Lelki és testi egészség[szerkesztés]

A családon belüli erőszak a mentális egészségre is hatással van. Az Egészségügyi Világszervezet 2008-as tanulmánya szerint azok a nők, akik arról számoltak be hogy párkapcsolati erőszak áldozatává váltak, nagyobb valószínűséggel számoltak be szorongásos érzésekről, öngyilkossági gondolatokról és öngyilkossági kísérletekről, mint azok a nők, akik nem tapasztaltak erőszakot.[7] Emellett a családon belüli erőszak áldozatainál a kábítószer- és alkoholfogyasztás, a depresszió és a szorongás is fokozottan jelentkezik.[7] A családon belüli erőszak különösen a nők körében csökkenti az önértékelést, a biztonságot és a méltóság érzését.[13] Egy 1998-as, interjúkon alapuló vizsgálat kimutatta, hogy az erőszakról beszámoló nők körében "szignifikánsan gyakrabban diagnosztizáltak fóbiát, mint azok körében, akik nem számoltak be bántalmazásról".[14] A vizsgálatban részt vevő azon nőknek, akik élethosszig tartó PTSD-ben szenvednek, 30,6%-a számolt be felnőttkori bántalmazásról.[14]

Egy tanulmány kimutatta, hogy a családon belüli erőszak legerősebb kockázati tényezője a gyermekkori fizikai bántalmazás.[15] A családon belüli erőszak sok áldozata egyben elkövető is lehet.[15] Ez a tanulmány összefüggést talált a párkapcsolati erőszak és a krónikus (mentális és fizikai) betegségek kialakulása között mind a férfiak, mind a nők körében.[15] A családon belüli erőszak egyéb fizikai következményei közé tartozik az irritábilis bél szindróma, a gyomor-bélrendszeri rendellenességek és a krónikus kismedencei fájdalom kialakulásának nagyobb valószínűsége.[16] A családon belüli erőszak következtében a terhesség szövődményei, a szexuális úton terjedő fertőzések és a nem kívánt terhességek kockázata is megnő.[16] Coker tanulmánya azt is megállapította, hogy ha a párkapcsolati erőszakot korán felfedik, akkor olyan beavatkozásokat lehet eszközölni, amelyek minimalizálják a hosszútávú negatív egészségügyi hatásokat.[15]

A családon belüli erőszak problémájára adott válaszok[szerkesztés]

A kormány válaszai[szerkesztés]

Patricia Kameri-Mbote (tudós) azt írta, hogy Kenya alkotmánya kimondja, hogy a férfiaknak, nőknek és gyermekeknek joguk van "az élethez, a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz, valamint a törvény előtti védelemhez".[9] Míg az alkotmány mind a férfiak, mind a nők számára védelmet biztosít az "embertelen bánásmóddal vagy kínzással" szemben, a nők és lányok elleni erőszakkal szemben kifejezetten nem nyújt védelmet.[9] A kenyai büntető törvénykönyv tartalmaz olyan rendelkezéseket, amelyek a családon belüli erőszakkal szembeni védelemre szolgálnak. A "Szexuális bűncselekmények" című szakasz szerint a "nemi erőszak" három fajtája tiltott.[9] Az ebben a rendelkezésben használt nyelvezet azonban számos kiskapuhoz vezet.[9] Egy másik, "Megbecstelenítés" című szakaszban azt írják, hogy szélsőséges büntetés jár azoknak a férfiaknak, akik 14 év alatti nőket vagy olyan lányt erőszakolnak meg, aki "idióta vagy gyengeelméjű".[9] A házas nők esetében a nemi erőszakkal szembeni védelem szinte nem létezik, különösen, ha a házasságot a törvény szerint érvényesnek tekintik.[9] Mivel Kenyában a házasságkötésnek nincs alsó korhatára, a szexuális kapcsolat beleegyezési korhatárának kérdése is gyakran tisztázatlan.[9]

Sok országban a bűnüldöző szervek nem lépnek fel családon belüli erőszak esetén, mert az erőszak súlyosságát aláássák, és „családi veszekedésnek” tekintik.[17] Ahogy Lenore E. Walker írja a "Psychology and Domestic Violence Around the World" című könyvében, sokan úgy vélik, hogy a "letartóztatás és bebörtönzés" a legsikeresebb módja az erőszak megszüntetésének.[17] Mások azonban azon a véleményen vannak, hogy azokban a helyzetekben, amikor a férfi nem rendelkezik jó közösségi kapcsolatokkal vagy nem sok társadalmi kapcsolattal rendelkezik, a rendészeti beavatkozások valójában növelhetik az erőszakot.[17]

Társadalmi válaszok[szerkesztés]

A családon belüli erőszak kenyai elterjedtségének csökkentésére irányuló társadalmi erőfeszítések közé tartoznak a nemi alapú erőszak utáni gyógyulásra, kilábalásra irányuló programok. [8] 2012-ben Rebecca Njuki és társai arról értekeztek, hogy a segélyutalvány-programok száma egyre nő, azzal a céllal, hogy az áldozatoknak meghatározott egészségügyi célú utalványokat biztosítsanak.[8] Ebben a rendszerben utalványokat adnak a bántalmazások áldozatainak, amelyek felhasználhatók orvosi vizsgálatokra, tanácsadási szolgáltatásokra, valamint olyan támogató csoportokhoz való kapcsolódásra, amelyek jogi segítséget nyújtanak az áldozatoknak és menedékhelyekre irányítják őket.[8]

Nők egészségügyi szolgáltatásokra várnak a Nagy Hasadékvölgyben, Kenyában

2002-ben egy tanulmány kimutatta, hogy az egészségügyi rendszer a leghatékonyabb a családon belüli erőszak áldozatainak megtalálásában.[12] A kutatások azonban kimutatták, hogy sok egészségügyi szakembernek nincs képzettsége a családon belüli erőszak jeleinek felismerésére.[12] Egy tanulmányban fókuszcsoportok segítségével férfi és női ápolókat egyaránt megkérdeztek arról, hogy mit tekintenek családon belüli erőszaknak.[12] A férfiak gyakran "fegyelmezésként" vagy "büntetésként" írták le az erőszakos eseteket.[12] Amikor az áldozatokat azonosították, "gyakran érzéketlenül bántak velük, és bántalmazásukat bagatellizálták vagy figyelmen kívül hagyták, egyúttal az egészségügyi dolgozók hajlamosak voltak a fizikai sérülésekre összpontosítani, miközben finoman bár, de magukat a nőket hibáztatták a bántalmazásért."[12]

2013-ban program indult a várandós nők elleni családon belüli erőszak visszaszorítására.[18] Ez a program a vidéki Kenyában indult, klinikai segítséget, beutalót és érzelmi támogatást nyújtott a családon belüli bántalmazás áldozatainak.[18] Minden klinikus számára 40 órás képzést írtak elő, és a közösségi (vallási, társadalmi, tradícionális) partnerek számára oktatást szerveztek a családon belüli erőszakról és annak hatásairól.[18] A nőket HIV-szűréssel vizsgálták, oktatást kaptak az anyáról a gyermekre történő átvitelre vonatkozó beavatkozásokról, és szállítást biztosítottak számukra abban az esetben, amikor beutalóra volt szükség.[18] 134 nőt vizsgáltak 5 hónapon keresztül.[18] A tanulmány eredményei azt mutatták, hogy a közösség számára nagyon hasznosnak bizonyult ez a program, mivel az áldozatok tudták, hová fordulhatnak orvosi segítségért, az elkövetők tudták, hogy felelősségre vonják őket tetteikért, az egészségügyi dolgozók pedig megerősödtek és magabiztossá váltak az áldozatok megsegítésére irányuló képességeikben.[18] Ann L. Coker tanulmánya arra a következtetésre jutott, hogy a családon belüli erőszak specifikus szűrését minden nő esetében el kellene végezni, és különös figyelmet kell fordítani a fizikai és szexuális visszaélések szűrésére.[15]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Heise (1994. november 1.). „Violence against women: A neglected public health issue in less developed countries”. Social Science & Medicine 39 (9), 1165–1179. o. DOI:10.1016/0277-9536(94)90349-2. PMID 7801154.  
  2. ↑ a b c Kimuna (2008. január 30.). „Gender based violence: Correlates of physical and sexual wife abuse in Kenya”. Journal of Family Violence 23 (5), 333–342. o. DOI:10.1007/s10896-008-9156-9.  
  3. ↑ a b Palermo (2014. március 1.). „Tip of the Iceberg: Reporting and Gender-Based Violence in Developing Countries” (angol nyelven). American Journal of Epidemiology 179 (5), 602–612. o. DOI:10.1093/aje/kwt295. ISSN 0002-9262. PMID 24335278.  
  4. ↑ a b c d e Erulkar (2004. április 25.). „The Experience of Sexual Coercion among Young People in Kenya”. International Family Planning Perspectives 30 (4), 182–189. o. DOI:10.1363/3018204. PMID 15590384.  Szabadon hozzáférhető, regisztráció sem szükséges
  5. ↑ a b c d Shamu (2011. március 8.). „A systematic review of African studies on intimate partner violence against pregnant women: prevalence and risk factors”. PLOS ONE 6 (3), e17591. o. DOI:10.1371/journal.pone.0017591. PMID 21408120.  Szabadon hozzáférhető, regisztráció sem szükséges
  6. ↑ a b c d e f g h Hatcher (2013. április 1.). „Social context and drivers of intimate partner violence in rural Kenya: implications for the health of pregnant women”. Culture, Health & Sexuality 15 (4), 404–419. o. DOI:10.1080/13691058.2012.760205. PMID 23387300.  Szabadon hozzáférhető, regisztráció sem szükséges
  7. ↑ a b c Ellsberg (2008. április 5.). „Intimate partner violence and women's physical and mental health in the WHO multi-country study on women's health and domestic violence: an observational study”. The Lancet 371 (9619), 1165–1172. o. DOI:10.1016/S0140-6736(08)60522-X. PMID 18395577.  
  8. ↑ a b c d e Njuki (2012. június 12.). „Exploring the effectiveness of the output-based aid voucher program to increase uptake of gender-based violence recovery services in Kenya: A qualitative evaluation”. BMC Public Health 12 (1), 426. o. DOI:10.1186/1471-2458-12-426. PMID 22691436.  Szabadon hozzáférhető, regisztráció sem szükséges
  9. ↑ a b c d e f g h Kameri-Mbote: Violence against women in Kenya. An analysis of law, policy and institutions. International Environmental Law Research Centre, 2000 (Hozzáférés: 2018. január 6.)
  10. ↑ Families of victims of macabre killings still cling to hope
  11. ↑ a b c d e f g h i Simister (2009. október 30.). „Domestic violence and female genital mutilation in Kenya: Effects of ethnicity and education”. Journal of Family Violence 25 (3), 247–257. o. DOI:10.1007/s10896-009-9288-6.  
  12. ↑ a b c d e f g h i j Kim (2002. április 1.). „"Women enjoy punishment": attitudes and experiences of gender-based violence among PHC nurses in rural South Africa”. Social Science & Medicine 54 (8), 1243–1254. o. DOI:10.1016/S0277-9536(01)00093-4. PMID 11989960.  
  13. ↑ Unicef (2000. április 25.). „Domestic Violence Against Women and Girls”. Innocenti Digest 6, 1–30. o.  
  14. ↑ a b Roberts (1998. december 1.). „The impact of domestic violence on women's mental health”. Australian and New Zealand Journal of Public Health 22 (7), 796–801. o. DOI:10.1111/j.1467-842x.1998.tb01496.x. PMID 9889446.  Szabadon hozzáférhető, regisztráció sem szükséges
  15. ↑ a b c d e Coker. „Physical and Mental Health Effects of Intimate Partner Violence for Men and Women”. American Journal of Preventive Medicine 24, 260–268. o.  [halott link]
  16. ↑ a b Ellsberg, Mary. Researching Violence Against Women: A Practical Guide for Researchers and Activists. Washington D.C., United States: World Health Organization, 1–259. o. (2005) 
  17. ↑ a b c Walker (1999. január 1.). „Psychology and Domestic Violence Around the World”. American Psychologist 54, 21–29. o. DOI:10.1037/0003-066x.54.1.21.  
  18. ↑ a b c d e f Turan (2013. április 25.). „A community-supported clinic-based program for prevention of violence against pregnant women in rural Kenya”. AIDS Research and Treatment 2013, 736926. o. DOI:10.1155/2013/736926. PMID 23738056.  Szabadon hozzáférhető, regisztráció sem szükséges

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Domestic violence in Kenya című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Családon_belüli_erőszak_Kenyában&oldid=26907107”