Energiafordulat az egyes államokban

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szöveg helyesírását és nyelvhelyességét, a tulajdonnevek átírását. Esetleges további megjegyzések a vitalapon.

Az energiaátmenet a világ egyes államaiban azokat a világ egészére kiterjedő erőfeszítéseket írja le, melyeknek az a célja, hogy a fennálló, fosszilis energiaforrásokra és atomenergiára építő energiarendszereket a megújuló energiák segítségével fenntartható energiarendszerré alakítsák át. A sok ipari országban és fejlődő országban folyamatban lévő ún. energiafordulat során azonban az egyes országok politikai megközelítése részben nagyon erősen eltér egymástól.

Az energiafordulat motivációja és háttere[szerkesztés]

A megújuló energiákra alapozott átmenetet a fosszilis energiahordozókról, valamint a nukleáris energia nem fenntartható használatáról a fenntartható energiaellátásra energiafordulatnak nevezzük.[1] Az energiaátmenetnek az a célja, hogy az energiagazdaság által okozott ökológiai és gazdasági problémákat minimális mértékűre csökkentsék, és az ennek során keletkező, az energiagazdaság által eddig be nem árazott külső költségeket teljes egészében beépítsék az energiatermelésbe. Az egyértelműen az ember által okozott globális felmelegedés miatt napjainkban alapvető fontosságú az energiagazdaság dekarbonizálása: ez azt jelenti, hogy felhagyunk az olyan energiahordozók használatával, mint a kőolaj, a szén és a földgáz. Az energiafordulat fontos okai között meg lehet említeni még a fosszilis energiahordozók végességét és az atomenergia veszélyeit.[2] A globális energiaprobléma megoldása a 21. század legfontosabb kihívása.[3]

Az energiafordulat magában foglalja az áramtermelést, a fűtést-hűtést, a mobilitást (szállítást), továbbá, hosszabb távon, a műanyagok és a műtrágya nyersanyagaként szolgáló fosszilis anyagok használatának megszüntetését is. A szén és a kőolaj felhasználása megszüntetésének azzal kell még járnia, hogy a fosszilis energiahordozók nagy részének a föld méhében kell maradnia.[4] A fordulat döntően fontos elemei: a megújuló energiák kiépítése, az energiahatékonyság növelése és az energiatakarékossági lépések megvalósítása. A megújuló energiák magukban foglalják a szélenergiát, a napenergiát (naphőerőművek és napelemek), az ár-apály-erőműveket, a bioenergiát, a vízerőműveket és a geotermikus energiát. Ezenkívül hőpumpák és elektromosság biztosította mobilitás segítségével fontos szerepet kap a fűtés és a közlekedés elektromosságra történő átállítása. A hagyományos energiahordozókról a megújuló energiákra való átállás a világ több államában zajlik. Mind az elképzelések, mind a megvalósításukhoz szükséges technikák ismertek.[5] Tisztán technikai szempontból nézve egy teljes, az egész világra kiterjedő energiafordulat körülbelül 2030-ig megvalósítható lenne, de többek között politikai és gyakorlati problémák miatt, úgy tűnik, hogy csak 2050-re lehetséges ez az átállás. Az átállás legnagyobb akadályának a politikai akarat hiányát tartják.[6][7] Mind globális szinten, mind Németországra kiszámítva tanulmányok arra az eredményre jutottak, hogy egy megújuló energiarendszerben az energiaköltségek ugyanakkorák lennének, mint a hagyományos fosszilis üzemanyagokra és atomenergiára alapozó energiarendszerben.[8][9]

A nyilvános diskurzusban az energiafordulatot leszűkítő értelemben csak az áramtermelésre vonatkoztatják, mely Németországban a teljes energiaszektor kereken 20 százalékát teszi csak ki. A politikai és nyilvános viták gyakran azt is figyelmen kívül hagyják, hogy a technikai stratégiaként felfogott megújuló energiákon és energiahatékonyságon kívül említett energiatakarékossággal arra utalnak, hogy egy sikeres energiafordulattal a viselkedési mintáknak is meg kell változniuk, tehát kevesebb energiafelhasználással is meg kell elégedni.[10]

Az energiaátmenet további alakulása[szerkesztés]

Az energiaátmenet úttörőjének Dánia számít, mely már 2012-ben villamosáram-szükségletének 30 százalékát szélenergiából fedezte. Dánia célul tűzte ki, hogy 2050-ig az energiagazdaság mindhárom ágában, tehát az áramtermelésben, a fűtésben és a közlekedésben, 100 százalékban megújulókból fedezi energiaszükségletét.[11] Nagyon fontos még a német energiafordulat, mely szerte az egész világban követőkre talált, de vannak kritizálói és elutasítói is. Noha a német energiafordulatot helytelenül Németország másodszor meghozott, az atomenergiától való megszabadulást előíró döntésével azonosítják, az energiafordulat Németországban már az 1980-as években megkezdődött a megújuló energiák támogatásával és az új atomerőműprojektek leállításával.

A fosszilis energiahordozókra alapozott erőművek megépítésével járó súlyos környezetszennyezés, pl. a szmog, a vízszennyezés, a talajok elszennyeződése, a fosszilis energiahordozók véges mennyisége, a készletek fogyása és megdrágulása, valamint külön kiemelendően az elégetésük által bekövetkező globális felmelegedés számos más fejlett országban ahhoz vezetett, hogy a fosszilis energiahordozók energiaellátásban játszott szerepét átgondolták. Időközben több államban bevezették az energiafordulatot.[11] Éppen Kínában, ahol a környezetvédelmi problémák miatt a lakosság újra és újra tiltakozott, az utóbbi időkben határozott politikai erőfeszítéseket tettek, hogy gátat szabjanak a fosszilis energiahordozók negatív hatásainak kivédésére: szigorúbb, állami intézkedéseket hoztak és masszívan előmozdítják a megújuló energiákat és az energiahatékonyságot.[12] 2013-ban Kína vezető szerepet játszott a szélenergia kapacitások, napelemek és okos elektromos hálózatok gyártásában és telepítésében egyaránt; ráadásul az ország a megújuló energiákba való legnagyobb befektető és a világ legjelentősebb zöldáram-termelője.[13] Ezzel párhuzamosan sok állam számára a fosszilis energiahordozók megtakarítása a megújuló energiákra való átállás tekintetében döntő fontosságú, mivel a megtakarítás teszi lehetővé számukra az energiaimport csökkentését és ezzel párhuzamosan az ellátás biztonságának megjavítását. Ezzel párhuzamosan csökken az energiaforrások megszerzéséért folytatott katonai konfliktusok veszélye.[14] Nemzetek feletti szinten több szervezet is támogatja az energiaellátás átalakítását. A különféle módszerek jobb koordinálása érdekében 2010-ben megalapították a Megújuló Energiák Nemzetközi Szervezetét, az IRENA-t. A szervezet azt tekinti a céljának, hogy szerte az egész világban támogassa a megújuló energiák alkalmazását és fenntartható használatát.[15]

Az ENSZ főtitkársága bejelentette, hogy ütemezési terveket fog elkészíteni a globális gazdaság dekarbonizálására. 2014 júniusában az ENSZ főtitkára, Ban-Ki Mun kiadta Az erőteljes dekarbonizációhoz vezető utak (Pathways to Deep Decarbonisation) jelentését, melyben többek között 12 állam 12 ipari ország fenntartható fejlődéséhez és dekarbonizációhoz vezető utak találhatók meg.[16]

A szoláris energiarendszerekkel foglalkozó Frauhoffer Intézet annak mérésére, hogy az egyes országokban az energiafordulat mennyire haladt előre, kifejlesztette az energia átalakítási indexet (ETI). Ez a mutató méri mind azt, hogy mennyire terjedt el a megújuló energiákra (pl. a napenergiára) alapozott áramtermelés és azt is, hogy mennyire használják hatékonyan az energiát. Svédország, az egy szinten álló Brazília és Japán és Nagy-Britannia mögött Németország a negyedik helyen áll. A megújulók 1990 óta lezajlott növekedését tekintve azonban Németország Nagy-Britanniával együtt az első helyen áll.[17] Az EU tagállamainál figyelembe kell venni, hogy ezek az államok a nemzeti energiamix és, ezzel párhuzamosan, a nemzeti energiafejlődési utak tekintetében ugyan szuverén módon döntenek, de – a határokat átlépő áram- és földgáz-hálózatokhoz való csatlakozás, valamint az olyan szabályozás, mint az emissziókereskedelem következtében – mégis erős kölcsönhatások állnak fenn az EU törvényhozása és az egymással szomszédos országok energiapolitikái között.[18][19]

Belgium[szerkesztés]

A szócikk egy része még lefordítandó. Segíts te is a fordításban!

Im Jahr 2003 beschloss Belgien unter einer Regierungskoalition mit grüner Beteiligung den Atomausstieg bis zum Jahr 2025. Demnach sollten alle 8 vorhandenen Reaktorblöcke in den beiden Kernkraftwerken Tihange und Doel nach 40 Jahren Betrieb außer Dienst gestellt werden. Ein Neubau von Kernkraftwerken wurde gesetzlich verboten. Dieses Gesetz wurde in den Folgejahren kontrovers diskutiert und auch eine Laufzeitverlängerung in die Debatte eingebracht, es kam jedoch zu keinen Gesetzesänderungen. Nach der Nuklearkatastrophe von Fukushima wurde der Atomausstieg bis 2025 bestätigt. Zugleich wurde die Laufzeit von Tihange I um 10 Jahre auf 2025 verlängert, während die Kraftwerke Doel 1 und 2 dafür 2015 abgeschaltet werden sollten.[20]

Nachdem in den beiden Reaktordruckbehältern der Blöcke Doel 3 und Tihange 2 mehrere Tausend Risse infolge von Materialschäden entdeckt worden waren, erhielten die Blöcke Doel 1 und 2 eine Laufzeitverlängerung bis 2015. Bisher fehlt jedoch noch die Freigabe der Atomsicherheitsbehörde FANC für den Weiterbetrieb. Hingegen ist unsicher, ob die beiden beschädigten Blöcke repariert werden können oder endgültig stillgelegt werden müssen. Beide Blöcke wurden im März 2014 auf Anordnung der FANC heruntergefahren und sollen frühestens 2016 wieder in Betrieb genommen werden können.[21]

Beim Ausbau der erneuerbaren Energien strebt Belgien bis 2020 einen Anteil von 13% am Bruttoendenergieverbrauch an. Mit Stand 2014 lag der Anteil bei 8,0%, womit er sich gegenüber 2004 (1,9) mehr als vervierfacht hat.[22] Ende 2014 waren in Belgien Windkraftanlagen mit einer Leistung von 1.959 MW installiert.[23] Bedeutendester Einzelproduzent war der Offshore-Windpark Thorntonbank mit einer installierten Leistung von 325 MW. An Photovoltaik-Leistung waren Ende 2014 3.105 MWp vorhanden. Dies entspricht ca. 277 W/Einwohner und ist der dritthöchste Wert in der EU nach Deutschland und Italien.[24]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Aviel Verbruggen, Could it be that Stock-Stake Holders Rule Transition Arenas? in: Achim Brunnengräber, Maria Rosaria du Nucci (Hrsg), Im Hürdenlauf zur Energiewende. Von Transformationen, Reformen und Innovationen. Zum 70. Geburtstag von Lutz Mez, Wiesbaden 2014, 119-133, S. 120.
  2. ↑ Florian Lüdecke-Freund, Oliver Opel, Energie, in: Harald Heinrichs, Gerd Michelsen (Hrsg.), Nachhaltigkeitswissenschaften, Berlin – Heidelberg 2014, S. 429.
  3. ↑ Philippe Poizot, Franck Dolhem, Clean energy new deal for a sustainable world: from non-CO2 generating energy sources to greener electrochemical storage devices. In: Energy and Environmental Science 4, (2011), 2003-2019, doi:10.1039/c0ee00731e.
  4. ↑ Christophe McGlade, Paul Ekins, The geographical distribution of fossil fuels unused when limiting global warming to 2°C. In: Nature 517, (2015), 187–190, doi:10.1038/nature14016.
  5. ↑ Volker Quascning Regenerative Energiesysteme. Technologie - Brechnung - Simulation, 8. aktualisierte Auflage. München 2013, S. 53.
  6. ↑ Mark Z. Jacobson; Mark A. Delucchi, Providing all global energy with wind, water, and solar power, Part I: Technologies, energy resources, quantities and areas of infrastructure, and materials. In: Energy Policy 39, Vol. 3, (2011), 1154–1169, doi:10.1016/j.enpol.2010.11.040.
  7. ↑ Nicola Armaroli, Vincenzo Balzani, Towards an electricity-powered world. In: Energy and Environmental Science 4, (2011), 3193-3222, S. 3216, doi:10.1039/c1ee01249e.
  8. ↑ Mark Z. Jacobson; Mark A. Delucchi, Providing all global energy with wind, water, and solar power, Part II: Reliability, system and transmission costs, and policies. In: Energy Policy 39, Vol. 3, (2011), 1170–1190, doi:10.1016/j.enpol.2010.11.045.
  9. ↑ Hans-Martin Henning, Andreas Palzer, A comprehensive model for the German electricity and heat sector in a future energy system with a dominant contribution from renewable energy technologies—Part II: Results. In: Renewable and Sustainable Energy Reviews 30, (2014), 1019–1034, S. 1027, doi:10.1016/j.rser.2013.11.032.
  10. ↑ Vgl. Viktor Wesselak, Thomas Schabbach: Regenerative Energietechnik. Berlin/ Heidelberg 2009, S. 33f.; Felix Ekardt: Jahrhundertaufgabe Energiewende: Ein Handbuch. Berlin 2014, S. 50-52.
  11. ↑ a b Benjamin Biegel, Lars Henrik Hansen, Jakob Stoustrup, Palle Andersen, Silas Harbo, Value of flexible consumption in the electricity markets. In: Energy 66, (2014), 354–362, S. 354 doi:10.1016/j.energy.2013.12.041.
  12. ↑ China sieht sich beim Umwelt- und Klimaschutz wieder im Plan Archiválva 2015. szeptember 23-i dátummal a Wayback Machine-ben. In: Tiroler Tageszeitung. 23. April 2014. Abgerufen am 3. Mai 2014.
  13. ↑ John A. Mathews, Hao Tan, Manufacture renewables to build energy security. In: Nature 513, Issue 7517, 10. September 2014, 166–168, doi:10.1038/513166a.
  14. ↑ Donald T. Swift-Hook, The case for renewables apart from global warming. In: Renewable Energy 49, (2013), 147–150 doi:10.1016/j.renene.2012.01.043.
  15. ↑ Statuten. Website von IRENA. Abgerufen am 13. Mai 2009.
  16. ↑ Pathways to Deep Decarbonization Archiválva 2014. július 14-i dátummal a Wayback Machine-ben. Internetseite des Sustainable Development Solutions Network. Abgerufen am 15. Oktober 2014.
  17. ↑ Gerhard Stryi-Hipp: Neu entwickeltes Länder-Ranking zur Energiewende Archiválva 2015. február 2-i dátummal a Wayback Machine-ben. In: Fraunhofer Institut für Solare Energiesysteme. Freiburg, 26. November 2013.
  18. ↑ Oliver Geden/Severin Fischer: Moving Targets. Die Verhandlungen über die Energie- und Klimapolitik-Ziele der EU nach 2020. SWP-Studie, S1, Berlin 2014.
  19. ↑ Severin Fischer: Der neue EU-Rahmen für die Energie- und Klimapolitik bis 2030Handlungsoptionen für die deutsche Energiewende-Politik. Archiválva 2015. szeptember 24-i dátummal a Wayback Machine-ben SWP-Aktuell, A741, Berlin 2014.
  20. ↑ Aviel Verbruggen, Belgian nuclear power life extension and fuss about nuclear rents. In: Energy Policy 60, (2013), 91–97, doi:10.1016/j.enpol.2013.04.054.
  21. ↑ Belgien: Rissreaktoren gehen in diesem Jahr nicht mehr ans Netz Archiválva 2016. június 1-i dátummal a Wayback Machine-ben. In: Aachener Zeitung, 12. Oktober 2015. Abgerufen am 25. Oktober 2015.
  22. ↑ Anteil erneuerbarer Energien am Bruttoendenergieverbrauch. Internetseite von Eurostat. Abgerufen am 25. Oktober 2015.
  23. ↑ Wind in power. 2014 European statistics[halott link]. Internetseite der EWEA. Abgerufen am 25. Oktober 2015.
  24. ↑ Photovoltaik-Barometer 2014. Eurobersver. Abgerufen am 25. Oktober 2015.

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Energiewende nach Staaten című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Ez a gazdasági témájú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!
Ez a globális felmelegedés tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Energiafordulat_az_egyes_államokban&oldid=25721110”