Atom Heart Mother (szvit)

	Pink Floyd; Atom Heart Mother
	szvit az Atom Heart Mother albumról
Megjelent	1970. október 10.
Felvételek	1970 első fele
Stílus	progresszív rock, pszichedelikus rock
Hossz	23:44
Kiadó	EMI
Szerző	Nick Mason, David Gilmour, Roger Waters, Rick Wright, Ron Geesin
Producer	Pink Floyd, Norman Smith
	A(z) Atom Heart Mother album dalai
	Sablon • Wikidata • Segítség

Az Atom Heart Mother a Pink Floyd azonos című albumának a címadó szvitje.

Minden idők leghosszabb Pink Floyd-felvétele, amelyben az együttes mellett rézfúvósokat és vegyeskórust is hallhatunk. Akkoriban még újdonságnak hatott a komolyzenei elemek használata a könnyűzenében, de például a Deep Purple is ezzel foglalkozott ebben az időben. Egyik együttes sem tudott túl sok nagyzenekari koncertet tartani, lévén nehézkes a mozgatásuk.
Az Atom Heart Mother hattételes mű.

Tételek[szerkesztés]

I. Father's Shout[szerkesztés]

Az első tétel egy egyre erősödő, nagyon mély szintetizátorhanggal kezdődik, amiből disszonáns, baljós rézfúvóshangok bontakoznak ki. Először szinte ritmus nélküliek, de aztán elindul egy dinamikus téma. Itt lép be az együttes is. Később különféle hangeffekteket hallunk: motorbiciklit, lódobogást, szirénát és egyebeket, majd lecsendesedik a zene, és következik a

II. Breast Milky[szerkesztés]

Az átvezetést a basszusgitár két üteme szolgáltatja a líraibb tételbe, hogy aztán belépjen az orgona (ami átveszi a basszus motívumát) és a szólócselló, ez játssza a témát. Ezután újból visszatérnek a rézfúvósok, a szólógitárral együtt.

III. Mother Fore[szerkesztés]

Ugyanabban a tempóban folytatja, mint az előző, de itt a kórusé a főszerep; a tétel hangulata ettől melankolikus, kissé kábult.

IV. Funky Dung[szerkesztés]

Még mindig lassú, bluesos a zene, de megváltozik a hangulat, mintegy ébredezni kezd. Először egy gitárszóló jön, majd a szintetizátor hallat hosszú, elnyújtott hangokat. Belép a kórus, furcsa frázisokkal (sziszegés, halandzsa szöveg stb). A zene egyre erősödik, hogy a az első tétel témájának visszatérésében csúcsosodjon ki.

V. Mind Your Throats Please[szerkesztés]

A szintetizátorok veszik át a stafétát, ez a mű "zajos tétele". Torzított orgona-, rézfúzós-, és talán emberi hangok uralják a hangképet. Az atonális zene mind erősebb lesz, mígnem egy robbanás és egy elzakatoló vonat véget vet neki. A tétel második felében szinte rendszer nélkül kószálnak a billentyűsök hangjai...

VI. Remergence[szerkesztés]

A szintetizátorhangokba beúsznak a megelőző tételek zenéi, összekeverednek, egyszerre szólnak. Közben az eredeti, Father's Shout tétel fölé kerekedik a zűrzavarnak, aztán egy "Silence in the studio" bejátszás után végleg átveszi a hatalmat. Ez a mű fináléja: Újból halljuk a témát, ami megérkezik a kódában, és egy hatalmas, hosszú akkord lezárja az Atom Heart Mothert.

Érdekességek[szerkesztés]

A szvit munkacíme The Amazing Pudding volt, amit egy atom-pacemakert kapott anyáról szóló cikk olvasása után változtattak Atom Heart Motherre.
Watersnek és Masonnak a szólamukat egy az egyben kellett feljátszaniuk, végig a 24 percen, hibátlanul és tartva a ritmust, ami emberfeletti feladat volt. Erre azért volt szükség, mert az EMI nem bízott az új Studer szalagok ragasztásában, és nem javasolta a vágást.

Közreműködők[szerkesztés]