Varga Mihály (plébános)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Varga Mihály (Penc, 1861. szeptember 26.[1] – 1901 után) római katolikus plébános.

Életútja[szerkesztés]

Varga János és Dudovits Mária fia. A váci püspöki megyében lett pap és 1888. július 18-án fölszenteltetett. Segédlelkész volt Södi, Úri, Sári és Félegyháza helyeken, 1890-ben II. osztályú tábori lelkész és székesegyházi karkáplán lett; 1899-től pedig plébános Csongrád-Csányon. 1901-ben XIII. Leó pápa gróf Csáky Károly váci püspök közbenjárása folytán a váci egyházmegyében pápai tiszteletbeli káplánná nevezte ki.[2]

Munkái[szerkesztés]

  • Borús napok. Elbeszélések. Budapest, 1891. (Ism. Magyar Szemle 35. sz. Magyar Állam 208. sz. Irodalmi Szemle 2. sz., 3. kiadás. U. ott, 1892. 4. k. Vác).
  • Alkalmi szent beszédek. Budapest, 1895.
  • Az üdvösség útja Liguori szent Alfonz munkája. Vác...
  • La Salette története. Írta Ullathorne angol püspök, ford. 2. kiadás 3 képpel. U. ott, év n. (nyom. Budapesten).
  • Örök imádás. A legméltóságosabb oltári szentség imakönyve. Walser Izsó után ford. Csongrád-Csány, 1899. (2. kiadás képekkel. Nyom. Szegeden. Első teljes kiadás. U. ott, 1900., 4. k. Csány-telek, 1905. Nyom. Budapesten).

Szerkesztette a Reménységünk c. képes havi folyóiratot 1897. júniustól 1900. szeptemberig Vácon és Csongrád-Csányon.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Kosdi r.k. egyházközség keresztelési anyakönyve, 68/1861. folyószám.
  2. Religio, LX. évf., 1901. 1. félév, 19. szám, 152. old.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Schematismus Cleri Vaciensis 1890. 152. old.