Zeigarnik-hatás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A Zeigarnik-hatás azt a jelenséget írja le, hogy az emberek befejezetlen dolgokra könnyebben visszaemlékeznek, mint a befejezettekre.

A jelenséget először Bluma Zeigarnik litván pszichológus írta le, annak nyomán, hogy tanára, a gestaltpszichológiával foglalkozó Kurt Lewin észrevette, hogy egy pincér jobban visszaemlékezett azokra a számlákra, amiket még nem fizettek ki.

A gestaltpszichológiában a Zeigarnik-hatással mutatták be a gestaltjelenségek általános meglétét: nemcsak az érzékelési, hanem a felsőbb szintű mentális folyamatokban is megjelenik (pl. memória). A hatást a tv-sorozatok forgatókönyveiben tudatosan használják a nézők érdeklődésének fenntartására (cliffhanger-hatás). A jelenség egy másik következménye, hogy az a diák, aki megszakítja a tanulást egy másik tevékenység kedvéért, jobban fog emlékezni a tananyagra, mint az, aki szünetet nem tartva fejezi be a tanulást.

Hivatkozások[szerkesztés]

  • Zeigarnik, B. (1927). Das Behalten erledigter und unerledigter Handlungen. Psychologische Forschung, 9, 1-85.
  • Zeigarnik, B. (1967). On finished and unfinished tasks. In W. D. Ellis (Ed.), A sourcebook of Gestalt psychology, New York: Humanities press.

További információk[szerkesztés]